Különös érzés keríti hatalmába az embert, amikor olyan túrára vállalkozik a benzingőzben úszó belvárosban, amely titkos kerteket térképez fel azzal a céllal, hogy jól érezze magát bennük. Az már csak hab a tortán, hogy botanikai kiruccanás heveny időutazással is jár, mivel a zömmel a reformkorban épült házak mellett akad olyan, amely még várostromon részt vevő, selyembugyogós törököt is látott.
A felfedezőutat nem is lehetne jobb helyen kezdeni, mint az V. kerület közepén, a Kamermayer Károly téren (1) egy hatalmas szilfa alatt, ahol a névadónak, Budapest első polgármesterének szobra áll. Annál is inkább, mert innen néhány méter megtétele után azonnal eljuthatsz a Vitkovics Mihály utca 12. számú ház (2) elé, amelynek a helyén egykor egy sarkantyúkészítő műhely állt a törökök 1686-os kiverése után. A lábbeli sarkára erősített fémeszköz emléke nem múlt el nyomtalanul: a 19. század elején az utcát már „Sarkantyúsnak”, később „Sarkantyúnak” hívták.
A ház a viharos századok alatt többször gazdát cserélt. A ma is látható épületet Schaffer Józsefnek köszönhetjük, aki az 1800-as évek első felében ötlakásos, szoba-konyhás, copf stílusú épületet álmodott a telekre. A patinás épületben működött kocsma, szálloda, étterem, hogy később egy jól jövedelmező bordélynak adja át a helyet, amelyet csak 1923-ban zártak be a szifilisz terjedése miatt. A ház előtt ma a pesti belváros egyetlen vadszőlőjére lehet rácsodálkozni, érési szezonban gyümölcs is terem a tőkéken, az udvaron kis kert fogadja a látogatót, az utcafrontra üzlet nyílik.
A szőlőfürtös merengésből csak a Semmelweis utca zökkent vissza a valóságba: a klasszicista stílusú pesti megyeháza Semmelweis utcai bejárata (3) újabb titkokról mesél. A Városház utca, a Vármegye utca, a Semmelweis utca és a Kamermayer Károly tér által határolt telken álló, több épületrész alkotta együttesről illik tudni például, hogy az épületszárnyak közötti udvar oldalán annak idején börtöncellák sorakoztak, és egészen 1848-ig ezen a terecskén tartották Pesten a kivégzéseket. A Semmelweis utcát is a rabok takarították, akikre hajdúk vigyáztak. A legenda szerint közöttük is a legnagyobb hangú egy Miklós nevű ember volt, akinek ordibálása bizony gyakran verte föl hajnalban a békés pesti utca csöndjét. Olyannyira, hogy fejlett gégéje se veszhetett kárba: halála után a pesti orvosi kar - amelynek egykori épülete az utcában állt - növendékei tanulmányozhatták anatómiai ismereteik bővítése céljából.
Növénykompozíciók olasz és francia módra
Azt már sosem tudjuk meg, hogy a fiatal medikusok milyen szinten sajátították el a hasznos ismereteket, de az biztos, hogy ők se mentek volna el szó nélkül a közeli Kossuth Lajos utca 14-16. szám alatt található eklektikus stílusú Wagner-ház (4) mellett, amelynek árkádos, olasz belső udvarokra hajazó atmoszférája akkor is becsalogat a forgalmas utcáról, ha a hátad közepére kívánod az egész 19. századot. Az 1890-es években épült négyemeletes palota - amelyet Wagner János építtetett négy másik testvérével együtt - méltán írta be magát a város történetébe.
A kapu fölött körzőt, vonalzót, tervrajzot tartó, pufók angyalok fogadják a látogatók, az udvaron a lakók jó szépérzékkel több helyen növényeket helyeztek el, az emeletek az épület egykori bérlőiről mesélnek. Például dr. Vajna Vilmos fogorvosról, aki többek között olyan fogászati találmányairól vált híressé, mint a foggyökéremelő, de ide vonult vissza egy fárasztó munkanap után báró Láng Lajos közgazdász, akadémikus, országgyűlési képviselő is, aki mindemellett az édesapja, Láng Mór által alapított porcelángyárnak is az igazgatója volt.
Valószínűleg Wagner Jánosnak és tehetős bérlőinek is tetszett volna Patrick Blanc francia botanikus ötlete alig száz évvel később, aki a 20. század végén függőleges kerteket álmodott a modern nagyvárosok házainak falára. Csak egy piros lámpát kell leküzdened ahhoz, hogy az utca túloldalán, a Kossuth Lajos utca 9. szám alatt, az egykori Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház épületének helyén működő hotel földszintjén (5) te is megcsodáld a vertikálisan elhelyezett, harsogóan zöld növényzetet.
(illusztráció)
A passzázsban az üvegen keresztül is megnyugtató ránézni a zöld falfelületre, amelynek lényege, hogy föld nélkül, függőleges felületen alakították ki a növénytakarót: a falon egy filcszerű anyagban helyezik el a virágokat, amelyeknek a táplálásáról egy automatikus rendszer gondoskodik. A zöld fal nemcsak páratlan esztétikai élményt nyújt, de a növények növelik a helyiség páratartalmát, illetve csökkentik a környezeti szén-dioxid- és károsanyag-koncentrációt. Ha kigyönyörködted magad, akkor nosztalgiázni is ér, ugyanis az épület udvarán található az a díszkút, amelyet Kovács Margit keramikusművész készített, és annak idején az egykori áruház előcsarnokát díszítette: a kút alján kirakott világtérképről ugyan lemaradt az amerikai kontinens, de cserébe annak idején aranyhalak úszkáltak benne, és minden gyerek pénzérméket dobálhatott bele.
Rejtőző kolostorkert, főúri közpark, talányos griffes erkély
Szintén hiába keresnél aranyhalakat a közeli Papnövelde utca pálos kolostornak épült papneveldéjének - az épület az Abigél c. filmből lehet ismerős, amelyet itt forgattak - öreg díszkútjában, amely a papi szeminárium kerengőjében (6) kapott helyet. A főváros egyik legbensőségesebb kertjében tuják és rózsabokrok között tűnődhetsz azon, hogy milyen lehetett itt az élet annak idején, amikor még a papok gyógyító tevékenységét kiszolgáló herbakert pompázott az ódon falak között.
A kút mellett ácsorogva azonnal feltűnik a pompás amerikai alkörmös (Phytolacca americana) vagy más néven amerikai karmazsinbogyó nevű növény - az Amerika mérsékelt éghajlatú vidékén őshonos évelő mediterrán közvetítéssel terjedt el Magyarországon - nemcsak szemrevaló dísznövényként állja meg a helyét, de ételfestéknek se utolsó. A rossz minőségű vörösbornak például kiváló színe lesz tőle.
Feltehetőleg nem a növényből nyert színezőanyaggal festették azokat a nedűket, amelyekkel szombat délelőttönként töltötték meg a kristálypoharakat a Károlyiak városszerte híres nemesi piknikjein a Károlyi Mihály utcában (korábban Kecskeméti/Egyetem utca) álló Károlyi-palotában (7).
Ma a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó épület több tulajdonosváltás után a 18. század derekán került a Károlyiak birtokába. A palota jelenleg is látható formáját Károlyi Györgynek köszönheti, aki kibővítette az épületet, istállót és könyvtártermet alakíttatott ki benne, majd a 20. század elején Károlyi Mihály korszerű konyhafelszereléssel, fürdőszobával varázsolta még komfortosabbá a klasszicista alkotást. A lakók kényelmét szolgálta a palotához tartozó kert is (8), amely 1928-ig a Károlyi család reneszánsz elrendezésű magánkertjeként funkcionált, majd angolkertté alakították át, és megnyitották a nagyközönség előtt.
A pesti belváros legrégebbi kertjében a szökőkút, virágágyások és az összképpel tökéletesen harmonizáló játszóterek mellett többek között olyan növények társaságában adhatod át magad a lélektöltögetős andalgásnak, mint a páfrányfenyő (Gingko biloba), a szürke Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), a beszédes nevű csörgőfák (Koelreuteria paniculata) vagy a kert legöregebb matuzsáleme, egy fehér eperfa (Morus alba).
A belvárost a Múzeum körutat a Magyar utcával összekötő Unger-házon (9) keresztül javasoljuk elhagyni, mert a komoly vizuális élménnyel kecsegtető, romantikus stílusú, mór és bizánci építészeti elemeket is felvonultató épület volt a híres építész, Ybl Miklós első pesti építménye a 19. század közepén. A jogász végzettségű, de kovács felmenőkkel rendelkező Unger Henrik megbízásából emelt ház első emeletén hét kis erkély fogadja a kíváncsiskodót, amelyeket egyenként két-két griffmadár támaszt. Ha ez még mind nem lenne elég a látogatáshoz, eláruljuk azt is, hogy a hangulatos épület később bordélyházként működött - például Krúdy Gyula is áldozott itt az érzéki örömök oltárán -, az udvarát pedig csinos fakockákkal burkolták hangtompítás céljából.
Vonzó kerti zugok két kerületben
Pest púderillatú perditáinak megidézése után a Bródy Sándor utca 22. szám alatt álló, 1876-ban épült ház belső, nyugalmas udvarát (10) ajánljuk figyelmedbe, amely nem csupán arról híres, hogy itt működik a város egyik legrégebbi ruhatisztító családi vállalkozása, amely generációk óta ápolja és folytatja a hagyományt, hanem két pompás júdásfával (Cercis sp.) is fogadja a csöndre vágyó látogatót. A növény apró, pirosas és lila virágai tavasszal még lombfakadás előtt nyílnak, és az ágakon, valamint törzsön jelennek meg tömegesen.
Józsefváros Palotanegyedében - ahol a 18. század elején még vályogból épített földszintes viskók sorakoztak - pont ez a nyugalom az, ami a nagyváros zajában rabul ejti a látogatót. A 19. század közepén, a Magyar Nemzeti Múzeum felépítése után, a területen arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok versenyeztek azért, hogy a rangjukat reprezentáló fényűző paloták és kúriák megépítésével írhassák be magukat a kerület történetébe. Közéjük tartozott gróf Almássy Kálmán is, aki Gottgeb Antalnak adta a megbízást, hogy felépítse az Ötpacsirta és a Múzeum utca sarkán álló palotáját, amelynek régi, alagsori termeiben ma a híres Építészpince étterem (11) működik. Még mielőtt elcsábulnál egy-két zamatos korty borra, egy kicsit ülj le, és pihenj meg a virágot mintázó kockakő burkolatos kertben, és add át magad a pipafüstös század hangulatának, mert a borostyánnal befutott ház falainak ölelésében megállt az idő.
Megértjük azt is, ha nehezen tudsz szabadulni ettől az érzéstől, ezért nem is választhatnál stílusosabb befejezést belvárosi kerti sétád megkoronázására, mint a Kálvin téren álló egykori Két Oroszlán fogadó (12) épületének udvarát. A néhai sertés- és szénakereskedők terén a dörzsölt kupeceknek és illatozó szénabáláknak már híre-hamva sincs, de a fogadó belső, zárt udvara őrzi emléküket: az itt kialakított istállókban helyezték el a vásárosok és a vendégek a lovaikat.
A kaput se lehet eltéveszteni, mert meglepő módon két oroszlán őrzi. A benti földszinti helyiségben szolgálta fel kávéját annak idején Steuer Gyula, a városszerte ismert főpincér is, akinek távozása után a vállalkozás hanyatlásnak indult a 19. század végén. Hála a befektetőknek ma újra van lehetőség arra, hogy a hangulatos kerthelyiségben felidézd a régi idők hangulatát Száva melankolikus tekintetű szobra mellett, amely az egyetlen teljesen épen maradt eredeti része a korábban a Kálvin téren állt Danubius-kútnak.
A szervezésért köszönet Káldi Marcinak és az Imagine Budapestnek, hogy lehetővé tették a túrán való részvételt. A kertek és épületek titkaiba Szekeres Júlia tájépítész avatott be bennünket.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2015 novemberi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Az ördög szántotta hegy féltett kincsei - Szársomlyó
Szőcei tőzegmohás láprét - videóval
