Kutyák póráz nélkül, összekaristolt fatörzsek, szeméttel teledobált tűzrakók, és mobil hangszórók bömböltetése is felkerült szerkesztőségünk listájára, amit csak komoly önmegtartóztatás után tudtunk tízre szűkíteni.
Rendszeres olvasónknak valószínűleg nem kell ecsetelni a természetjárás szépségeit, ugyanakkor – nyilván az emberi tényezőnek köszönhetően –, ennek is lehetnek árnyoldalai, amelyekről sokszor alig esik szó. Ezért is gondoltuk, hogy összeszedjük az általunk legidegesítőbbnek tartott jelenségeket, amelyekkel a túráink során találkozni szoktunk. A terjedelmi korlátok miatt tízben limitáltuk a listánkat, de még legalább háromszor ennyit tudtunk volna írni, így ha valaki úgy érzi, valami lemaradt volna, a közösségi oldalunkon kommentként jelezheti a cikk alatt.
Coco jumbo az erdő mélyén - bluetooth hangszórók a természetben
„A régen minden jobb volt” agyoncsépelt lózung jelen esetben megállja a helyét, ugyanis, amióta mindenkinek ott lapul a zsebében egy okostelefon, és néhány ezer forintért már beszerezhető egy bluetooth-os hangszóró a hangszennyezés is felütötte a fejét a természetben. Ezek használata – azon túl, hogy nem csupán a többi túrázót, de az erdő élővilágát is zavarhatja - már csak azért is érthetetlen, mert így lemaradunk a természet hangjairól, ami sokszor legalább annyit képes hozzátenni az élményhez, mint egy szép kilátás. Szubjektív megfigyeléseink alapján sajnos kerékpározás közben is rohamosan terjed a hangszórózás, amely nem kevésbé irritáló jelenség.
Majd elég a pille palack – tűzrakó helyek teleszemetelése
A szemetelés, azon belül is a természetben való szemetelés az egyik legirritálóbb és legkárosabb dolog, különösen akkor, ha ezt valaki nagyüzemben teszi, és egy egész utánfutónyi hulladékot szór szét az erdő szélén. Bár mértékében kisebb, de a tűzrakó helyek szeméttel való teledobálása ugyanilyen káros, hiszen a műanyag- és aludobozok elégése során rengeteg káros anyag kerül a levegőbe. Az ide vonatkozó szabály nagyon egyszerű, amit beviszünk magunkkal a természetbe, azt vigyük is ki, és ebbe a szemetünk is beletartozik. Még akkor is, ha éppen egy erdei szemetest találunk valahol, ezek üzemeltetése ugyanis szintén károsítja a természetet, ráadásul az erdei állatok is kiszedhetik a maradékokat. És ha már a szemetelésnél tartunk, itt jegyezzük meg azt a számunkra érthetetlen „szokást”, hogy valaki két egymáshoz kötött pille palackot feldob egy faágra, amelyek az idők, pontosabban a növény végzetéig ott lengedeznek a szélben. Miért????
Nem bánt, csak játszani akar – kutyák póráz nélkül
Ne kerülgessük a forró kását, ez egy kényes téma a kutyás és nem kutyás társadalom között, pedig ezt a területet a jog is egyértelműen szabályozza, és e szerint „természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen” szabálysértést követünk el, ha póráz nélkül sétáltatunk kutyát. Ennek ellenére a legtöbb kutyatartó szabadon engedi ebét a kirándulások alkalmával, és ez bizony konfliktusokat eredményezet, akár a többi kutyással, akár az erdei állatokkal, akár a kutyáktól tartó természetjárókkal. Bár a bírságolás esélye minimális, a kutyatartóknak két erős oka is kell, hogy legyen a póráz használatára, az egyik annak kockázata, hogy a vadászterületeken akár ki is lőhetik kedvenceiket, a másik pedig az, hogy egy családi kedvencnek esélyes sincs például a malacait védő kocával, vagy megzavart vadkannal szemben, és már az is mázlinak számít, ha csak súlyos sérülésekkel kerül ki a csetepatéból.
Száguldás az erdőben – kerékpárral jelzett turistautakon
Ha valaki terepen szeretne bringázni, azt Magyarországon elméletileg nem teheti meg akárhol. Ezt sokan nem tudják, de a legtöbbször azok közül sem tartják be, akik tudják, pedig ezt a területet is egyértelműen szabályozza a jog: az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), valamint az előzőnél jóval szigorúbb természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről).
Az erdőtörvény szerint az állami és a helyi önkormányzati tulajdonú erdőkben lehet kerékpározni, de feltételekkel. A feltételek egyike, hogy a kijelölt turistautakat csak akkor lehet kerékpárral is használni, ha az együttes használat lehetősége jelezve van, vagyis a kis kerékpáros piktogram is ott virít a fán a turistaút jelzése mellett. Ha valaki például olyan jelzett gyalogtúraösvényen teker, ahol nincs külön kerékpárosokra is vonatkozó jelzés, az jó, ha tudja, tilosban jár, és elméletileg szabálysértési bírsággal sújtható.
Amikor vendégkönyveknek nézik a fákat – törzsbe karistolt emlék
Népszerű kirándulóhelyek környékén sajnos rengeteg olyan fát látni, amelyek törzse megannyi „sikeres kirándulás” emlékét őrzi. Az itt járt „Zoli és Magdi 1993. január” feliratoktól kezdve az egész komolyan kidolgozott ábrákig terjed a kínálat, ám a szerencsétlen növény esetében ez szinte mindegy. Mielőtt legközelebb valami hasonlóra készülnénk, nem árt ha tisztában vagyunk azzal, hogy a kéreg a fa „bőre”, funkciója ugyanaz, mint az embereknél vagy az állatoknál. Megvédi a növényt az időjárás szélsőségeitől, a kórokozóktól, a rovaroktól, illetve más betolakodóktól.
Bár nekünk sem okoz gondot egy gyenge felületi horzsolás, a fák esetében is az a helyzet, hogy minél kiterjedtebb és mélyebb a karcolás, annál nagyobb lehet a probléma. Ha a seb a kéregnél mélyebb, drasztikusan megnő a gombafertőzés esélye, a fa legyengülhet és idő előtt elkorhadhat. Szintén idevehető irritáló jelenség, ha valaki egy csokorra való vadvirágot szed, ugyanis ezek többsége már a túra végére teljesen elhervadhat, ráadásul sokan a növények védettségi státuszával sincsenek tisztában – például a hóvirág leszedése is pénzbírsággal sújtható -, így egy-egy csokorral, akár több százezres kárt is összehozhatnak, bár a növény számára ez már sovány vigasz.
Kőtornyok az ösvények mentén
Kisebb-nagyobb kőtornyokkal ma már a patakpartoktól kezdve a magashegységekig sok helyen lehet találkozni. Vannak olyanok, akik azt mondják, számukra a kőtornyok építése egyfajta meditáció. A Himalájában valóban vannak olyan kőtornyok, amelyeket vallási okokból állítottak, és egyfajta imádságként vagy a halottak előtti tisztelgésre szolgálnak. A kőrakásoknak persze a magashegységekben gyakorlati funkciójuk is lehet, például utak jelzésére használják ezeket.
Napjainkban azonban a kőtornyok építése elsősorban egy divattá lett szokás, a közösségimédia-oldalak kedvelt fotótémája, melynek itthon is sokan hódolnak, ugyanakkor nem tudják, hogy ezzel mennyi kárt okozhatnak. A kövek alatt ugyanis parányi élőlények élnek, melyek számára a kövek elmozdítása, egymásra rakosgatása akár végzetes is lehet, különösen például egy patak partján.
Motorbőgés és sárdagasztás – krossz motorral és quaddal az erdőben
Rendszeres természetjárók bizonyára már összefuthattak az erdő mélyén egy-egy terepmotoros, vagy quados társasággal, akik sokszor rendszám nélküli, bütykös gumis masinákkal verik fel az erdők csendjét. Bár a jog itt is egyértelműen fogalmaz, a lebukás kockázata és a bírság csekély, ezért sokan rendszeresen letérnek a közutakról, hogy így ruccanjanak ki a szabadba. A szabálysértésen túl ez több szempontból is káros, egyrészt rettenetesen megzavarhatja az erdő élővilágát, másrészt a terepgumik könnyen továbberodálódó nyomvonalakat vághatnak a talajba. Ez különösen a sekély, sziklás talaj esetében problémás.
Papírzsebkendők és nedves popsitörlők a bokrok alatt
A szükség nagy úr, pláne a természetben, ahol tényleg nincs más lehetőség, mint a bokrok mögé vonulni, de ezen a téren is törekedhetünk arra, hogy csak a minimális nyomokat hagyjuk magunk után. Kolléganőnk tippje: „Mivel nem túl szép látvány a sokszor agyonkezelt és fehérített zsebkendők garmadája – egyébként ezek sem bomlanak le olyan hamar –, én évek óta nem dobom el természetben, hanem kis zsepis zacsiba gyűjtve hazaviszem. Simán szokássá lehet alakítani”.
Értelmetlen korlátozó táblák
Nyakig járunk a vadászat szezonban, és ilyenkor az erdőkben és kistelepülések szélein megszaporodnak a különböző figyelmeztető, erdőlátogatást korlátozó táblák. Ezeket egyébként az erdőgazdálkodók és a vadászatra jogosultak (értsd, a helyi vadásztársaság) helyezik ki, és nem véletlenül, ugyanis a jelenleghatályos erdőtörvény szerint korlátozhatják, vagy feltételhez köthetik az erdő egyes részeinek látogatását. Tehát egy fakitermelés vagy vadászat – gyakran a vadállomány „nyugalmára” hivatkozva - miatt teljesen le is zárhatnak egy-egy erdőterületet bizonyos ideig.
Sajnos azonban olyan is előfordul, hogy „megszalad a ceruza” és olyan területeket és utakat is le akarnak zárni a természetjárók elől, amelyre nem lenne jogosultságuk, legutóbb például egy Országos Kéktúrát érintő korlátozás verte ki a biztosítékot. Ezzel persze nem azt szeretnénk mondani, hogy nem kell a figyelmeztető táblákat komolyan, venni, hanem azt, hogy legyünk tisztában az erre vonatkozó szabályokkal, és a saját lehetőségeinkkel.
Jelzett turistaút elhagyása fokozottan védett területen
Túrázás közben igen sokféle táblával találkozhatunk, amelyek közül a védett természeti területeket jelzők kiemelten fontosak. A természet védelméről szóló törvényben az áll, hogy fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete (ha úgy tetszik, a legértékesebb része), a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete. Az ilyen fokozottan védett természeti területre elvileg be sem léphetünk hatósági engedély nélkül, ami alól csak a jelzett turistautak és tanösvények jelentenek kivételt, ám ezek elhagyása már szigorúan tilos. Ez nem véletlenül van így, sokszor olyan élőlények, természeti kincseket védenek, amelyeket komolyan veszélyeztet az emberi jelenlét és bolygatás. Ha úgy tetszi, tekintsük ezeket a területeket a természet hálószobájának, ahová még vendéként sem illik betrappolni.
A cikk először 2023 novemberében jelent meg.
