Csernus L. Gábor, a Kanizsa Kul-Túra Egyesület tagja június közepén nyomta be az utolsó pecsétet a tízedik Országos Kéktúra igazolófüzetébe. Alig pár napra rá a Magyar Természetjáró Szövetség központjában pezsgőbontás kíséretében már át is vehette Országos Kéktúra-jelvényét.
Az OKT-teljesítők között ez egyedülálló teljesítmény, az eddigi kilenc teljesítés is rekordnak számított. Csernus L. Gáborral arról beszélgettünk, miért járja valaki többször is végig az országot átszelő 1160 km hosszú kék utat, mi változott a közel 30 évnyi kéktúrázás alatt, illetve miről is szól számára a természetjárás.
TM: Mondhatni fanatikus természetjáró vagy. Ki „fertőzött” meg téged a gyaloglással, hogyan kezdődött ez az egész?
Csernus L. Gábor: Ez már nagyon régen kezdődött. Juhász Imre barátom (mára ötszörös OKT teljesítő) - akivel még 1983-84-ben együtt voltunk katonák, és aki már akkor komolyan teljesítménytúrázott - próbált engem is ebbe az irányba terelni. Elég sokáig fűzött, hogy kísérjem el a túráira, míg végül 1986-ban elvitt a Gerecse 50 teljesítménytúrára, amit egyébként azóta már 30-szor teljesítettem. Valahogy így kezdődhetett ez a hobbi, vagy „betegség”.
TM: Hogy jött neked a Kéktúrázás, miért indultál el?
Azt hiszem 1987-ben adta le újra a televízió Rockenbauer Pál Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatát, ami rám is nagy hatással volt. Ekkor jött az ötlet, hogy fogjunk bele valami nagyobb dologba. Járjuk végig, ismerjük meg az országot. Az első kéktúrás napom 1988. június 11-én a Videoton 70 teljesítménytúrán volt. Az útvonal a Kéken ment, így rögtön 70 km-el kezdtem a pecsétgyűjtögetést. Azóta gyakorlatilag folyamatosan csinálom, leszámítva a kisebb szüneteket. Általában egy-két napos túrákat szoktam tenni, amikor az időm és a munkám engedi.
TM: Miért indul el valaki tízszer az OKT-n? Nem elég egyszer bejárni az országot?
Igen, ezt szokták kérdezni tőlem. Pálmai Vencel is - aki nyugdíjba vonulása előtt az MTSZ munkatársaként a pecsételőfüzeteket bírálta el - minden alkalommal viccesen megkérdezte: „Miért vagy itt megint egy füzettel? Miért jó ez neked?” Mindenkinek ugyanazt tudom válaszolni: a Kéktúra mindig más! Amióta elkezdtem, több mint 100 km nyomvonalváltozás volt az OKT-n, és mostanában is sokszor módosítják. Többek között az évszakok is változatossá teszik a már ismert tájat. Tavaly télen jártam egy adott szakaszon, most tavasszal. Akkor ellenkező irányból mentem, most fordítva. Nem mindig ugyanaz minden. Arról már nem is beszélve, mennyit változtak a települések és az emberek az elmúlt közel 30 év során, amióta az országot járom. Érdekes látni ezeket a változásokat.
TM: És mi változott meg leginkább a közel 30 év alatt?
Sok minden. Ha valamit ki kéne emelnem, akkor az az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztése lenne. Miután megújultak a turistajelzések és a bélyegzők, új kilátókat és pihenőhelyeket hoztak létre, a kéktúrázók is sokkal többen lettek. Korábban volt, hogy egész nap senkivel sem találkoztam az erdőben. Ma már ez egyáltalán nem jellemző. Örülök, hogy a kéktúrázás ilyen népszerű lett, mert így talán többen tartják majd fontosnak a természetjárást, és többen vigyáznak ezekre a fejlesztésekre.
TM: Egyedül szeretsz menni, vagy társakkal járod a vidéket?
Örülök, ha valakit rá tudok venni, hogy velem tartson, de egyedül is szeretek menni. Kezdetben nagyobb csapattal, vándortáborral, barátokkal mentem, de az évek során kevesebben lettek az útitársak. Most már 80 %-ban egyedül megyek, mert a családomnak is van más hobbija, illetve nehéz összehangolni, hogy ki mikor ér rá.
TM: Hogyan viszonyul a családod az állandó országjárásodhoz?
A feleségem terepfutó, a kislányom pedig szintén kéktúrázik. Neki már a Gyermek Kéktúra jelvényhez szükséges 300 kilométere is megvan.
TM: Az Országos Kékkör többi részét is végigjártad?
A Dél-dunántúli Kéktúrát most csinálom másodjára, az Alföldi Kéktúrát idén májusban fejeztem be. Bevallom, az Alföldi után azt mondtam magamban, ebből nem lesz még egy. De azóta láttam más AK-teljesítők fotóit, amitől újra kedvet kaptam hozzá. Szóval lehet, hogy egyszer ebbe is újból belevágok.
TM: Van olyan dolog, amin változtatnál a Kéktúrán? Van, amit hiányolsz?
Alapvetően nincs. A korábbi évekhez képest most komfortosan lehet végigjárni a Kéket. Régen talán több volt a turistaház, illetve az ország egyes részein sokkal jobb volt a tömegközlekedés. Amin talán könnyen lehetne változtatni, és amit fontosnak tartok, az a kezdő kéktúrázók informálása. Miről is szól a Kéktúra? Hogyan kezdjek bele? Mire figyeljek? Mit vigyek magammal? És más hasznos infókra is szükségük lenne, amelyek élvezetessé teszik a túrázást, megkímélve a kezdőket az esetleges bosszúságoktól.
TM: Csak kis hazánkat járod, vagy szoktál külföldön is túrázni? Melyik a kedvenc tájad?
Itthon a kezdetektől fogva a Börzsöny az egyik nagy kedvenc, a másik a Zemplén. Évente egyszer-kétszer szoktunk külföldre is menni a családommal. Bejártuk a környező országokat és az Alpokat is, de az évek során a Dolomitok lett a nagy kedvencem, ahová rendszeresen visszajárunk.
TM: Most, hogy begyűjtötted a tízedik Országos Kéktúra-jelvényedet, lesz folytatás? Lesz tizenegyedik?
Igen, tervezem! De megvárom, amíg kiadják a megújult igazolófüzetet, amit már nagyon várok. Aztán folytatom tovább a kék pecsétek, a kilométerek és az élmények gyűjtögetését.
Kapcsolódó cikkeink:
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
