A szokásosnál jóval több vetővirág bújt elő augusztus utolsó napjaiban a kardoskúti Fehér-tó melletti löszfolton, amelynek egyik oka az idei súlyos aszály. De sok más szokatlan érdekességgel is büszkélkedik ez az apró védett virág.
Hazánkban a vetővirágok egy faja honos csupán, az apró vetővirág (Strenbergia colchiciflora), amely Magyarországon védett. Itthon a Dunántúli-középhegységben, Dél-Dunántúlon, az Északi –Középhegységben, Mezőföldön fordul elő a leggyakrabban. Az Alföldön ritkának számít, de a Körös-Maros Nemzeti Park területén viszonylag nagy számban megtalálhatjuk a Csorvási löszgyepen, a Tatársánci ősgyepen, a kardoskúti Fehér-tó mellett, a Tompapusztai löszgyepen és a Kígyósi-pusztán, a legnagyobb összefüggő állományai pedig a Csanádi puszták löszhátain fordulnak elő.
Idén az elmúlt évekhez képest sokkal nagyobb tömegben virágzott azokon a területeken, ahol rendszeresen elő szoktak bújni ezek az aprócska, sárga virágok. A kardoskúti Fehér-tó fokozottan védett területén belül található ősi löszgyepfolton több mint 8000 példányt találtak augusztus végén a nemzeti park munkatársai, a Csorvási löszgyepen mintegy 2000, a Tatársánci ősgyepen pedig több mint 200 példányt.
A vetővirág nevét arról kapta, hogy rendszerint az őszi búzavetések idején bújik elő a földből.
A nagyszámú virágzás részint köszönhető annak, hogy a kardoskúti Fehér-tó körül idén a csapadékhiány miatt nagyon ritkás és alacsony a gyep, és ez kedvezett a virágzásának. De szükséges volt ehhez az is, hogy nyár végén, ősz elején kiadósabb esők érkezzenek. Ha ezek elmaradtak volna, akkor a kis sárga virágok nem bújnak elő, hanem a föld alatt nyílnak ki, ugyanis ott is meg tud termékenyülni. Érdekesség, hogy a virágzáskor levele sincs, ugyanis hosszú, vékony, csavarhúzószerűen felkunkorodó levelei jóval előbb, áprilisban hajtanak ki, és a levelek zugában fejlődő toktermése is ilyenkor jelenik meg. A nyár végén megjelenő virágok pedig csupán néhány napig virágzanak.
A vetővirág terjesztésében nagy szerepet játszanak a hangyák, ugyanis nagyon szeretik a virág apró magvait bevonó mázat. A terméseket, benne az apró magvakkal, elviszik a távolabbi hangyabolyokhoz is, ott kibontják, és a mázat lenyalogatják. A magokat otthagyják, így a vetővirágok újabb és újabb területeken bújhatnak elő.
Szintén érdekes megfigyelés, hogy az úgynevezett „daruszántásokon” sokkal több a vetővirág, mint másutt. A Fehér-tó melletti löszfolton is van ilyen, a darvak által felbolygatott rész, ahol a madarak felszaggatták a zárt gyeptakarót. Ezeken a daruszántásokon sokkal sűrűbb a vetővirág, mint a többi részen.
