A Turista Magazin decemberi számának Ökotúra rovata a főváros 22. kerületében található Tétényi-fennsíkot mutatja be. Az itt kialakított tanösvényt a terület jó ismerőivel dr. Mészáros Péterrel és Gergely Attilával, a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület tagjaival jártuk be.
A Budapest, Budaörs, Törökbálint, Érd és Diósd által közrefogott Tétényi-fennsík a Budai-hegység déli előterében található. A mészkőből álló fennsík nagy része mára teljesen beépült, ezért is különösen értékes az a többszáz hektáros központi terület, amit védettséget élvez.
1999-ben a Tétényi-fennsík délkeleti részén egy 111 hektáros terület kapott helyi védettséget, ezt 2013-ban 130,6 hektárra bővítettek. 2011-ben a fennsík nyugati részén, a Törökbálinthoz tartozó Nagy-pusztán 148 hektáron egy országos jelentőségű védett területet is létrehoztak, így ma már összesen közel 300 hektárnyi terület élvez védettséget.
Mindig szép, de májusban a legszebb
A fennsík helyi védett területét egy 3 km-es tanösvényen lehet bejárni. Ezen indulunk mi is útnak. Ahogy egyre beljebb haladunk a védett területen, úgy lesz egyre gazdagabb a növényzet. „Szépek ilyenkor a lombok, ez a vörös a veresgyűrű som, ez az ostorménfa, a tölgyek őrzik legtovább a lombjukat, egészen februárig, a virágos kőris meg már ledobálta a leveleit” – mutatja a látnivalókat Gergely Attila botanikus.
A terület tavasz második felében és nyár elején a leglátványosabb, amikor például a fennsík egy részén gyönyörű árvalányhajakat lenget a szél.
Virágtenger nyár elején
Novemberre a lágyszárúak jó részéből már csak kóró maradt. Attila megmutat pár védett növényt, ami ilyenkor is felismerhető még. Itt van például a védett borzas vértő, amelynek elszáradt kórója termésérlelés után elszakad a talajtól, a szél pedig ördögszekér módjára ide-oda görgeti, miközben a növény elszórja magjait. Az élőhely egyik jellemző növényfajának, az élesmosófűnek az elszáradt egyedei is beazonosíthatóak még. Ez az egyméteresnél is magasabb növény nagy tömegben él itt, nevét pedig onnan kapta, hogy gyökeréből régen súrolókefét készítettek.
Urasági legelő és katonai gyakorlótér
Az első katonai felmérés idején, 1783-ban készült térkép még felirat nélkül jelöli a fennsík fátlan, gyepes területét. 1859-ben, a második katonai felméréskor készült térképen a mai védett terület környékén három lakott település, Promontor (Budafok), Gross Turbal (Törökbálint) és Orás (Diósd) látható, a közöttük elterülő nagy gyepes területet ekkor már a Grosse Haide, magyarul Nagy-puszta felirat jelöli.
A víztorony mindenhonnan látszik
A 19. század végén már Grosse Heide mellett az Urasági legelő felirat is megjelenik, ami utal arra, hogy mire használták akkor a területet. A 20. században egyébként egy ideig levendulatermesztéssel is próbálkoztak a fennsíkon, ennek nyomai most is látszanak a tanösvény mentén a fenyves sarkában. A legeltetés mellett már a katonai hasznosítás is megjelent az 1800-as években, felépítették a kor legmodernebb lőterét, és egészen a 1980-as évekig katonai gyakorlótér működött itt. Ma is láthatók még a tanösvény mentén a lövészárkok.
Ide is terveztek bevásárlóközpontokat
A fennsíkot a rendszerváltozásig használta a honvédség. Utána a természet megkezdte a terület visszahódítását, de persze a befektetők is szemet vetettek a hatalmas beépítetlen földterületre. Szerencsére a helyi civilek is itt voltak, és az, hogy a Tétényi-fennsíkot elkerülte a beépítés és egy része helyi védelmet kapott, nagy részben annak a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesületnek köszönhető, amelynek Péter és Attila alapítótagja.
A hajdani katonai raktár, amiből lehet, hogy hamarosan juhhodály lesz, mert a tervek szerint az élőhely-kezelésbe hamarosan egy birkanyáj is beszáll majd
„A 90-es évek közepén, amikor a honvédség kivonult, különböző hasznosítási ötletekkel keresték meg az akkori polgármestert. Akkoriban már elindult az agglomerációban a bevásárló-és logisztikai központok építése, ide is terveztek ilyeneket. Voltak, akik azt mondták, hogy építsük körbe a területet, mert azzal megvédjük. Mindig a Sas-heggyel jöttek, hogy az milyen szép.
Szerencsére akkor mi már itt voltunk, és elég intenzív kampányokat folytattunk. Utólag már csoda, hogy ez a beépítetlen terület megmaradhatott
– mondja Mészáros Péter.
A ritka bajszos sármány téli vendég a fennsíkon
Az egyesület a már a 90-es években megkezdte a fennsík természeti értékeinek feltárását, az eredmények pedig hamar igazolták sejtéseiket, hogy a terület kimagasló természetvédelmi jelentőséggel bír, így védetté nyilvánítása indokolt lenne.
A rendszerváltás felszínre hozta a zöld problémákat
„A Zöld Jövő Környezetvédő Egyesület 1990-től kezdett működni. „Nem a fennsík volt az elsődleges célpontunk, tulajdonképpen a Metallochemia gyár okozta nagytétényi szennyezés hozta létre az egyesületet” – meséli Péter.
Nagytétényben, a Bányalég utca - Harangozó utca határolta területen állt egykor a Metallochemia gyártelepe. A kép 1969-ben készült
Az 1908-ban alapított Metallochemia sokféle terméket gyártott, rézgálicot, festékeket, de foglalkoztak a rézércékben előforduló értékes fémek kinyerésével is, majd a 80-as években az akkumulátorok feldolgozása lett a fő profiljuk. A gyárral kapcsolatban már a 60-as években felmerültek környezetvédelmi problémák, majd a ’70-es, ’80-as években már nyílt titok volt a gyár okozta súlyos nehézfémszennyezés. 1989-ben egy tanulmány a gyártelep környékén előforduló nagyszámú daganatos megbetegedésre hívta fel a figyelmet. Az esetszám a gyár környékén a fővárosi és a magyar átlag feletti adatokat mutatott.
A Zöld Jövő tevékenysége nagyban hozzájárult a Metallochemia 1990-es bezárásához.
De az egyesület számos egyéb ügyben is aktív volt, például az M0-ás autóút nyomvonalának kialakításakor is ott voltak, és foglalkoztak a korábban gáztisztító masszával feltöltött egykori barlanglakások ügyével is.
Budafokon még az 1960-as években is éltek emberek a mészkőbe vájt barlanglakásokban, pedig a városvezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy kiköltözzenek onnan. Például feltöltötték a barlangi üregeket az Óbudai Gázgyárból származó salakkal, melyről később kiderült, hogy egészségkárosító hatású, veszélyes hulladék.
Maroknyi csapat a kerület természeti értékeiért
Az egyesület már a kezdet kezdetén felhívta a figyelmet a térség két kiemelkedő természeti kincsére, a Háros-szigetre és a Tétényi-fennsíkra, és javasolták azok védetté nyilvánítását is.
„Akkoriban tucatnyi ember volt, aki ezzel foglalkozott, civilek és botanikusok, ökológusok is csatlakoztak hozzánk, de persze a programokra többen jöttek. Voltak intenzív időszakaink, én akkor még a Műszaki Egyetemen tanítottam, ott is voltak mindenféle feladataim, ’90-től pedig országgyűlési képviselő is voltam” – meséli Péter a kezdeti időkről.
A Tétényi-fennsík tanösvényt a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület elnökével, Mészáros Péterrel és Gergely Attila botanikussal jártuk be
Akkoriban a Tétényi-fennsíkon leginkább a takarításon volt a hangsúly. „Volt itt minden, építési törmelék, fürdőkád, WC-csésze, autógumi, autóalkatrész és egyéb szemét, amit a hétvégi házas övezetekből hordtak ki. A meglévő lerakók felszámolása mellett azon voltunk, hogy megakadályozzuk a további szemétbehordást”.
A maroknyi kis csapat környezeti neveléssel is elkezdett foglalkozni, hogy minél többen megismerjék a kerület egyik jelentős természeti értékét. Munkájuk fontos részét képezi ma is a rendszeresen végzett élőhelykezelés. A gyep értékes élővilágának megőrzése érdekében ugyanis szükség van a terjedő cserjék irtására és az inváziós fajok ellen is fel kell venni a harcot, bár ezt a munkát ma a már Főkert szakemberei koordinálják.
Mindig van tennivaló
A Zöld Jövő az elmúlt évtizedekben számos jelentős eredményt ért el, de ma sem ülnek ölbe tett kézzel, most is akad bőven feladat. Nagytétényben a Levegő Munkacsoporttal együtt végeznek egy légszennyezés-mérést, amelynek fókuszában a fűtésből és a közlekedésből származó ülepedő por áll.
Folyamatosan napirenden van az újabb és újabb zöld területeket bekebelező lakóparkok ügye, amelyeknek itt, Dél-Budán különösen látványos a terjeszkedése.
Tavaly elkezdték a természeti értékek felmérését a védett területen kívül, a fennsík Balatoni úton túli részein, a Hosszúréti-patak mentén és a Kőérberki-tónál. Ezeken a területeken botanikai és zoológiai felmérések eredményeit egy kiadvány formájában is megjelentetik majd.
Élőhelykezelési és madártani akciónap a Tétényi-fennsíkon
Pár éve már beadták a helyi védettségi javaslatukat a nagytétényi Duna-partra. „Ez először nem ment át, aztán tavalyelőtt valaki ott tereprendezésbe kezdett, és akkor a főváros pár hét alatt megadta védettséget”. Itt, a Duna mentén egy értékes ártéri erdő húzódik, ami ma már ritkaságszámba megy a fővárosban. Az egyesület kihelyezett egy nagy táblát a Duna-part természeti értékeiről, és kiadtak egy kis füzetet is a területről.
Alapítottak egy díjat is, amelynek névadója a Tétényi-fennsík egyik ritka, védett növénye, a henye boroszlán. Ezt a díjat azok kaphatják meg, akik sokat tesznek a kerületi zöld ügyekért.
A fennsík egyik botanikai ritkasága, a henye boroszlán
Megkapta már például a Hérosz Állat-és Természetvédő Egyesület, a Hunyadi-szigeten tevékenykedő horgászegyesület, akik évek óta vigyázzák és bemutatják az érdeklődőknek ezt a védett területet, vagy a szomszédos kertészet vezetője, aki a kezdetektől részt vesz és támogatja az egyesületet, például azzal, hogy önkéntes munkában a kertészet mulcsozó gépével segít az éves cserjeirtásokon.
Aki szeretne még többet megtudni a Tétényi-fennsíkról, az lapozza fel a Turista Magazin decemberi számát, a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület tevékenységéről pedig itt tudhattok meg többet.
