A tavaly indult citizen science programban több ezer fotót küldött be a lakosság. A magas fajszám még a szakértőket is meglepte.
Májusban mi is hírt adtunk az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) Pók-Háló elnevezésű felméréséről, amelynek keretein belül bárki küldhetett be fotókat a kertjében található pókokról. Mivel a nyolclábúak remek képet adnak egy élőhely állapotáról és sokszínűségéről, vagy ha úgy tetszik, „természetességi fokáról”, a szakemberek rajtuk keresztül azt szerették volna megtudni, milyen hatással vannak a kertészkedési szokásaink a kertünkben kialakuló életközösségekre.
Az eddig is tudvalevő volt, hogy hazánkban több mint 800 pókfaj él, és hogy egy kertben akár több tucat pókfajjal is találkozhatunk. A népszerű projektnek köszönhetően azonban most pontosan kiderült, hogy 29 pókcsalád 127 faja jelenik meg a kertjeinkben.
Réti farkaspók
Az ÖMKi-hez 223 kertet regisztrált a 214 résztvevő 184 magyarországi lokációról, lefedve az ország majdnem minden tájegységét. Összesen 3330 fényképet töltöttek fel, ebből 2800 értékelhető adatot nyertek ki a kutatók.
Az összes megfigyelés 18,6%-ában keresztespókféléket azonosítottak, ezután a farkaspókok képviseltették magukat a legnagyobb számban (13,9%), aztán az álkaszáspókok (11,9%), a zugpókok (11,1%), a törpepókok (11%), a karolópókok (6,4%) és az ugrópókok (4,6%).
Ritka fajok is feltűntek, mint a hűsölő keresztespók, ami egyébként vizes élőhelyek közelében fordul elő, vagy a tölgylevél-karolópók, ami a tölgyesekhez kötődik.
Csodáspók (Pisaura mirabilis)
„Ebben a kutatásban is igazolást nyert az az összefüggés, miszerint minél nagyobb felületet építünk be és burkolunk le a kertünkben, annál inkább rontjuk a kert, mint élőhely minőségét és csökkentjük annak szerkezeti sokféleségét” – írja a kutatóintézet az összefoglalójában. Emellett megemlítik, hogy a kémiai növényvédőszerek alkalmazása szintén negatív hatással van a biodiverzitásra, de az aljnövényzet és a fű gyakori kaszálása is kedvezőtlenül hat.
