A tengelicek, a kenderikék és a mezei verebek vannak a legtöbben a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin.
Csapatban könnyebb – ezt a madarak is tudják. Főleg télen, amikor a fagy, a táplálékhiány és a ragadozók feladják a leckét, és elbújni is sokkal nehezebb. Ezért a madarak nagy csapatokba állnak össze, így jobban tudnak spórolni az energiájukkal, mert az egyes egyedeknek kevesebb időt kell a megfigyelésre, a biztonság fenntartására fordítania. Arról nem is beszélve, hogy így könnyebb felkutatni a nagyobb táplálékbázisokat is.
A csapatok kialakulása általában már a hideg időszak elején megkezdődik – írja a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a weboldalán. A rajok zömét tengelicek, kenderikék és mezei verebek alkotják, de előfordulhatnak zöldikék, nádi sármányok, fenyőpintyek vagy más énekesmadarak is a csoportban. Létfontosságú számukra, hogy olyan helyet találjanak, ahol elég táplálék és megfelelő búvóhely áll a rendelkezésükre. Ha ilyenre bukkannak, ott maradnak, és később újabb és újabb csapatok csatlakoznak hozzájuk, ezért a tél előrehaladtával sokszor többezres rajok alakulnak ki.
Tengelicek pihennek az egynyári növény kóróján (illusztráció)
A pusztai környezetben az apró énekesmadarak általában valamilyen magasabb vegetáció gazos foltjait választják, azért, mert a kiszáradt kórók még a magas hóból is látszanak, el lehet bennük bújni, ideális éjszakázó helyek, és sok rajtuk a mag. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság az ugarsávoknál gyakran meghagy ilyen magas kórós mozaikokat, és a gazdákat is arra biztatják, hogy kövessék a példát. „Az apró madarak számára – különösen a ködös időszakokban –, egy ilyen kórós mozaikfolt gyakran az egyetlen esélyt jelenti a túlélésre” – írják.
A fás, cserjés területeken a madarak a kéregben telelő rovarokkal és az aljnövényzetben megbúvó magokkal táplálkoznak, a rigófélék pedig a téli terméseket, a kökényt, a fagyalt is nagyon szeretik.
