Hogyan telelnek a szitakötők? Mekkora volt a Föld legnagyobb szitakötője? Vajon egy szitakötőlárva még egy ebihalat is meg tud enni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ adunk a cikkben.
A Földön közel hatezer szitakötőfaj él, Európában eddig 143 fajt írtak le. A szitakötők egy ősi rovarcsoport képviselői, az első szitakötők nagyon régen, 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és az első rovarok között voltak, amelyek meghódították a szárazföldet. Egyik fosszilis, ma már csak őslenyomatokban megtalálható fajuk egészen hatalmas volt, szárnyfesztávolsága 70 cm körül lehetett, egyike volt a valaha élt legnagyobb rovaroknak.
A szitakötők többsége ma is úgy szaporodik, ahogy őseik, vagyis lárváik a vízben fejlődnek, míg a kifejlett rovar szárazföldi életmódot folytat. Vannak azért kivételek, Ausztrália trópusi erdeiben él egy faj, melynek lárvája, a levegő magas páratartalmának köszönhetően szárazföldön, a nedves avarban él.
A hazai szitakötők többsége lárvaalakban telel át, majd a következő tavasszal kezdi meg felnőtt életét. Egy olyan faj van, a téli rablószitakötő, amely kifejlett rovarként telel át.
A szitakötőlárvák vérmes ragadozók, vannak olyan fajok, amelyek lesből támadnak, mások aktívan keresik a zsákmányt. Nemcsak maguknál kisebb állatokat ejtenek el, de a nagyobb lárvák az ebihalakat és a halivadékokat is elkapják, sőt, ha kevés a táplálék, a közeli lárvatársakat is megeszik.
A szitakötők életének kiemelkedő pillanata az átváltozás napja, amikor megtörténik az utolsó vedlés, és a lárvából gyönyörű szitakötő lesz. Ehhez persze el kell hagynia a jól ismert életteret, ki kell kapaszkodnia egy alkalmas helyre, ahol levetheti lárvabőrét.
Az időzítés mindennél fontosabb számukra, ugyanis ilyenkor teljesen kiszolgáltatottak ellenségeik számára, akik mindenfelől támadnak. Ha sikerült túlélni az átváltozást, a szitakötők megkezdik felnőtt életüket, amely során többször is pározhatnak, de ősszel a hazai fajok többségének véget ér az élete.
