És azt, hogy milyen, ritkán látható madárfajokat láttak? Egyáltalán, mi számít újnak és ritkának, ki dönti el, illetve mekkora munka van egy madárfaj első hazai észlelése, valamint hivatalos közzététele mögött? Bemutatjuk a részleteket és az idei év szélesebb körben még nem publikált szenzációs észleléséről is hírt adunk.
A dolog hátterében - nem meglepő módon – a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület (MME) áll. Pontosabban az ennek keretei között működő ún. Nomenclator Bizottság. A ma már szinte minden európai országban megtalálható hasonló szervezetek magyar megfelelőjét Keve András alapította Bankovics Attilával és Schmidt Egonnal együtt 1977-ben, hogy – angol példára – „az addigi ritka madarak elejtésére (begyűjtésére) irányuló gyakorlatot felváltsa egy új szemléletű lehetőség a ritkaságok elbírálása kapcsán, azok elpusztítása nélkül”. 1988-ban a bizottság hét taggal szerveződött újjá, 1993-tól pedig a mai formájában működik, végig társadalmi munkában.
A ma is hét szakemberből álló bizottság feladata tehát a Magyarországon az adott évben előforduló új madárfajok, ritkaságok, ritka és első fészkelések hitelesítése, illetve a kapcsolódó névjegyzék összeállítása.
A bizottság tagjai a megfigyelőktől érkező leírások és egyéb dokumentumok (kép és hang) alapján szavazással bírálják el az adatokat, a vitás esetekről az éves gyűlésen döntenek. A hitelesített adatok nemzetközi minta alapján kategóriák szerint vannak osztályozva (pl. őshonos fajok, vad eredetű fajok, egyértelmű szökevények, mint amilyen például egy hullámos papagáj, és betelepített fajok). Az adatokat éves jelentésekben adja közre a bizottság annak hivatalos honlapján és a www.birding.hu oldalon.
Szirtifecske
Joggal merül fel a kérdés, hogy a digitális korszak előtt, tehát fényképek és videók hiányában hogyan történt a hitelesítés. „Új faj esetén az volt az alapelv, hogy legalább három embernek kellett látnia, egyetértenie a határozásban, és persze egy korrekt leírás is kellett az elfogadhatósághoz” – mondja Gál Szabolcs, a bizottság titkára.
Három madarász összeterelése amúgy nem akkora csoda, hiszen országszerte rengeteg madármegfigyelő eseményt szerveznek a szakemberek. Az elmúlt években a digitális fényképezők, majd a mobiltelefonok természetesen nagy áttörést hoztak az élet e területén is, hiszen az interneten keresztül a ritkaságokról szinte azonnal értesülnek az érdeklődők. Ugyanakkor továbbra is alapdokumentumnak számít a leírás, amelyet persze egy szaklapban vagy más fórumon megírt cikk is kiválthat.
De hogyan észlelnek egy új madárfajt Magyarországon?
Ahogy említettük, az európai mércével nézve is gazdag hagyományokkal rendelkező MME országszerte rengeteg eseményt szervez a megfigyelés szempontjából kiemelkedő élőhelyeken és időpontokban. De a megfelelő szakmai előkészületek mellett nyilván a szerencse is fontos faktor ebben a műfajban.
2020-ban például a zöld gyurgyalag észlelése volt az év egyik szenzációja, ezzel kapcsolatban idézzük Kókay Bencének a Madártávlat magazinban megjelent beszámolóját. „2020. május 23-án, egy egyhetes madarászat utolsó napján kora hajnalban Dabas határában kezdtem figyelni a madarakat. Ismeretlen terep volt számomra, így a közeli gyurgyalag telepről sem tudtam aznap reggelig. Egy közeli, ültetett akácos-nyárasból kifelé jövet egy gyurgyalag párra figyeltem fel, a madarak egy kiszáradt bokron üldögéltek. Ezeket fotóztam, amikor egy gyurgyalagokhoz hasonló reptű és alkatú, de színezetében eltérő madár, egy zöld gyurgyalag (Merops persicus) került a szemem elé. A hír hallatán páran még kiértek időben, így láthatták a madarat, de röviddel ezután eltűnt, és többet nem került elő a környék gyurgyalag telepein sem.
Zöld gyurgyalag
A zöld gyurgyalag Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten, valamint Ázsia Kaszpi-tenger és India közti részén fészkel, telelni Afrikába vonul. Európában rendszeres, de ritka kóborló, elsősorban a május–július közti időszakban, így a dabasi megfigyelés jól beleillik a faj kóborlási időszakába. Érdekesség, hogy 2016-ban Ausztriában május 22-én figyelték meg az ország és a Kárpát-medence első példányát a Fertőzugban, igen közel a magyar határhoz”.
Az idei év szenzációi
A bizottság nemrég tartotta éves ülését, s beszámolója alapján most már kijelenthető, hogy 2022-ben is két fajjal bővült a magyar fajlista. A kanadai daru (Antigone canadensis) szenzációs észleléséről már mi is írtunk. E hazánkban még bizonyítottan sosem látott madár észlelése több madarász által (dr. Sós Endre, Ecsedi Zoltán, Schmidt András, Tar István és mások) és több helyszínen (Balmazújváros, Újszentmargita, Debrecen) történt.
Az viszont még nem került szélesebb körben publikálásra, hogy 2022. október 24-én Debrecenben Papp Gábor egy örmény sirályt (Larus armenicus) figyelt meg.
2021-ben a trombitás sivatagipinty és a déli geze, 2020-ban pedig a zöld gyurgyalag és a szirtifecske voltak az újak!
Ttrombitás sivatagipinty
Ezen felül azonban rengeteg egyéb, nagyon érdekes észlelés történik évről évre, nagyon ritka madarak kerülnek az objektívek elé. Mint például a kuhi, a lazúrcinege és a citrombillegető, amelyekkel a Turista Magazin belső borítóin is találkozhatsz majd 2023-ban, mert mi is fel szeretnénk hívni a figyelmet a hazánkban újonnan megjelenő, vagy csak nagyon ritkán látható madárfajokra.
Akit jobban érdekel a téma, érdemes böngésznie a Madártávlat magazin korábbi számait (amit amúgy is), illetve a bizottság éves jelentéseit.
