Ezt a kis madarat hívták még köcsögmadárnak, kurtakalapácsnak, sáros tapasznak, kéregfutónak és kéregszutyókának is. Az erdőket járva gyakran kerül szem elé, de ha nem is látjuk, a hangját biztosan halljuk valamelyik közeli fáról. Vajon melyik madárfajról lehet szó?
„A hol él, ott hangos tőle az erdő, kert; jókorákat füttyent, akár valami juhász, a mellett mindig nagy dologban van. Egyetlen madarunk, a mely fejjel lefelé is épp olyan biztosan, mint gyorsan kúszik” – írta fajról Herman Ottó a Madarak hasznáról és káráról című könyvében.
A címbeli kérdésre a helyes megfejtés a csuszka (Sitta europaea), amelynek népies nevei nagyon találóak, hisz ez a madár mintha tényleg megállás nélkül csak ezt csinálná; fel s alá kúszik a fán, miközben a kéreg minden négyzetcentiméterét átvizsgálja, és a legszűkebb repedésekből is kiszedegeti a rovarokat. Ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt, télen az etetőkön is feltűnik, ősszel nagyobb mennyiségű bükkmakkot, mogyorót raktároz el a fák kérgébe vagy a talajba, amire aztán télen rájár.
A köcsögmadár névvel kapcsolatban kicsit bizonytalan vagyok, talán az alakja miatt kaphatta? De ha már a neveknél tartunk; németül harkálycinegének (Spechtmeise) is hívják, ami megint nagyon találó, mert életmódja a harkályokra emlékeztet, de külseje inkább a cinegékhez hasonlít.
A népies nevei közül a sáros tapasz kicsit kilóg a többi közül, de ez is nagyon is helyén való, csak egy másik életmódbeli sajátosságára utal. A csuszka természetes és mesterséges odúkban költ, szívesen beköltözik például harkályok készítette odúba is. Mivel azonban azoknál jóval kisebb, így az odút kicsit átszabja a fészkelés megkezdése előtt.
Az odú bejáratát sárral tapasztja be, így kisebb lesz a nyílás, ezáltal a fészekalj is nagyobb biztonságban lesz, és más madárfajok sem fognak pályázni a lakhelyükre. Mesterséges odúknál az is előfordul, hogy az odú oldalát is sárral tapasztja be, hogy így akadályozza meg annak imbolygását.
A csuszkapárok egész évben együtt vannak, és közösen őrzik területüket. Hazánkban gyakori madár, erdőkben és városi parkokban egyaránt találkozhatunk vele, de fontos számára az idős fák jelenléte, emiatt a hegy-és dombvidékeken jóval gyakoribb, mint az Alföldön.
Védett, természetvédelmi értéke 25 ezer Ft
