Nem mintha nem lenne elég mediterrán jellegű eleve a félsziget, de ebben az időszakban a kabócák mindent túlharsogó éneke egyenesen tengerparti hangulatot áraszt.
Ha valaki a nyári időszakban kirándul Tihanyban, talán meglepődik, hogy milyen hangos az erdő – mégpedig az énekes kabócáktól.
Ezek a rejtőzködő, ám annál hangosabb rovarok imádják a Tihanyi-félszigetet,
hiszen a meleg hegyoldalak dús lombkoronájú erdői és a balatoni táj mediterrán jellegének erősödése csak még jobban kedvez a jelenlétüknek. Érezhetően – pontosabban fogalmazva hallhatóan – egyre több a kabóca évről évre, ezért aki régebb óta nem járt Tihanyban, meglepődhet a nyári „hangzavaron”.
Érdekesség, hogy nem minden kabóca énekel, sőt, többségük egyáltalán nem ad hangot. A kabócáknak a világon 42 ezer faja él, ebből Magyarországon több mint 550 faj fordul elő, és ezen belül mindössze öt énekeskabóca-faj van.
A tihanyi erdőkben ez utóbbiakból is a nagyobb testű, ezért hangosabb manna- és óriás-énekeskabócák kabócák jelentek meg.
Szerencsénk volt, a földön találtunk egy óriás-énekeskabócát, így közelről lefotózhattuk az egyébként 15-20 m magasan élő rovart
Ha a félszigeten kirándulunk – elég csak az Őrtorony-kilátóhoz felmenni vagy Sajkodon a parti úton sétálni –, jól hallhatóan különböző „stílusú” énekeket hallhatunk. Ez azért van, mert más hangot ad ki a 2-3 centiméteres mannakabóca, illetve a 3-4 centiméteres óriás-énekeskabóca – a linkekre kattintva hallhatóak a különböző hangminták.
Egy másik hazai faj, a déli énekeskabóca jelenlétét is sikerült bizonyítani 2010-ben: dr. Koczor Sándor, az ATK Növényvédelmi Intézet kutatója és társai a Tihanyi-félszigeten találták meg a faj különböző fejlődési alakjait. Az énekeskabócáknál csak a hímeknek van csak hangképző szerve. A potrohukban található kitinlemezeket izmokkal mozgatva adják ki a jellegzetes hangot, ami a rovarvilágban teljesen egyedülálló.
A hímek természetesen azért énekelnek, hogy felkeltsék a nőstények figyelmét.
Levedlett kabóca - ezeket az üres vázakat nyár elején gyakran láthatjuk fák alacsonyabb ágain, fűszálakon
A kabócalárvák akár évekig is a föld alatt fejlődnek, ahol növények gyökerein táplálkoznak. Kifejlett életük csupán néhány hétig tart, de látni akkor sem nagyon lehet őket, a lombkorona rejtekében töltik napjaikat, ahol növényi nedvekkel táplálkoznak, és persze naphosszat ciripelnek.
