A két neves arborétum egymástól elég távol fekszik. Az egyik a Felvidéken, Nyitra közelében, a másik Szombathelytől nem messze található. Azon túl azonban, hogy mindkét kert hatalmas és gyönyörű, van még valami más is, ami közös bennük.
A két kertet ugyanaz az ember, Ambrózy-Migazzi István gróf alapította, aki életcéljának tekintette, hogy a hazai viszonyok között „örökké zöldellő kerteket” hozzon létre. A Vas vármegyei Tanakajdról származó gróf először a jogi pályán indult el és országgyűlési képviselő lett, a növények szeretete és a kertépítés azonban egész életét végigkísérte. Több külföldi utazást is tett, például mediterrán térségekben, Angliában vagy a Genfi-tó környékén. Ezek az utazások botanikai tanulmányutaknak is beillettek, amelyeken a gróf sok tapasztalatot és ihletett szerzett későbbi kertalapításaihoz.
A gróf életcélja volt, hogy „örökké zöldellő kerteket” teremtsen a magyarországi környezeti viszonyok között
1892-ben vette feleségül Migazzi Antónia grófnőt. Felesége hozományként hozta a házasságba a felvidéki, malonyai birtokot. A gróf először itt próbálkozott idegenhonos növények, elsősorban örökzöldek telepítésével.
Kezdetben sokan kétkedve figyelték a gróf tevékenységét, későbbi eredményei hatására a külvilág reakciója inkább a csodálatba váltott át.
A gróf ugyanis sorra honosított meg olyan örökzöldeket, amelyekről korábban mások azt gondolták, hogy nem bírnák a közép-európai klímát.
Az első világháború után a gróf elhagyta Malonyát, és visszatért családja ősi vasi birtokára, Tanára (ma Tanakajd), ahol még ma is áll a család kastélya, benne ma a Vas Vármegyei Kormányhivatal Növény és Talajvédelmi Osztálya működik.
Munkája nyomán a Kemeneshát savanyú talaján, a speciális mikroklímának és sajátos domborzati adottságoknak köszönhetően egy igazi varázskert született. A tanai birtokon faiskolát és szaporító telepet létesített, ahol a világ minden tájáról érkező magokat és növényeket nevelt, majd innen telepítette át azokat a jeli arborétumba.
A gróf 1922-ben Kám határában, Jelihálás dűlő birkalegelőjén fogott új kert alapításába.
A fenyők, tuják, tiszafák mellett babérmeggyek, borbolyák, magyalok, puszpángok sokaságait ültette el, de páfrányokat, liliomokat és nárciszok számos változatát is elültette a kertben, és ő kezdte meg a rododrendronok telepítését is, amelyek májusban elképesztő változatosságban pompáznak itt.
A grófot – kérésének megfelelően – a Jeli Arborétum közelében helyezték örök nyugalomra, sírját az arborétum kapujától pár perces sétával érhetjük el.
