Bár nem teljesen, ugyanis míg a hazánk egyik legszebb tájának tartott Tapolcai-medence tanúhegyein a kőbányászat szerencsére már valóban a múlté, a közeli Uzsán éppenséggel Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltbányáját találjuk.
Miért éppen a bazalt?
A bazalt gyönyörű kőzet (nézz meg egyszer egy bazaltkockát vizesen!), de joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, miért éppen a bazalt lett az olyannyira kedvelt építőanyag. Egyrészt más vulkáni kőzetet, például az andezitet is széleskörűen használják és használták építőkőként, például a dunabogdányi Csódi-hegy andezitjét nagy mennyiségben használták utcakövezésre a főváros 19. századi terjeszkedésekor, továbbá a Duna szabályozásánál). Másrészt a hígan folyó lávák viszonylag gyors lehűlése során keletkező bazalt annak köszönhette korabeli népszerűségét, hogy kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú kőzet, amely éppen ezért valósággal berobbant az építőiparba. Ezért lett olyannyira népszerű a különböző méretű bazaltkocka, a macskakő, amely nem csak széleskörűen használt útburkoló anyag volt, de kulturális szerepe is ikonikus lett, gondoljunk csak a fotózás fekete-fehér hőskorában készült városi zsánerképekre, vagy a forradalmak köveire. A probléma csak annyi volt, hogy hazánk egyik fő bazaltlelőhelye éppen a Balaton partján található, egészen konkrétan a méltán szeretett és csodált Tapolcai-medence tanúhegyei jelentik azt.
Kilátás a Szent György-hegyről a Badacsony és a Balaton felé
Amíg azonban a hazai bazaltbányászat másik központjában, a Medves-fennsíkon nem tudunk hasonló kezdeményezésről, addig a hazánk egyik legszebb, legbájosabb tájának tartott Tapolcai-medencében már egészen korán megszólalt a természetvédelem a bazaltból felépülő tanúhegyek megőrzése érdekében. Azt is tudni kell, hogy a Ság hegy bazaltját már a rómaiak is felhasználták a híres Borostyán-út közeli szakaszainak építésekor, továbbá a történelem során több kisebb, helyi bánya is működött a tanúhegyeknél. Ezek azonban nem bontották meg a táj harmóniáját, hiszen azok a hegyek oldalában álló bazaltoszlopok törmelékanyagát hordták el, magában a bazaltkúpokban ekkor még nem nyíltak bányák.
Diszel (ekkor önálló), Hajagos hegy, bazaltbánya. 1950
Sebhelyek a Tapolcai-medence tanúhegyein
A balatoni vasút 1909-1910 közötti megépítése indította el az ipari szintű kőbányászatot a Tapolcai-medence tanúhegyeinél, amelynek később a Hegyestű, a Gulács, a Tóti-hegy, továbbá a tanúhegyek királynője, a Badacsony egyaránt áldozatul esett. Ahogy Jugovics Lajos Balaton-parti bazaltbányászat című tanulmányában fogalmaz:
a Badacsony-, Gulács- és Tóti-hegyek oldalaiban mélyülő kőbányafeltárások mintegy belerikoltanak a balaton-parti csodálatos természeti kép nagyszerű szimfóniájába!
Ez volt tehát a fő oka a természetvédelem korabeli aktivitásának.
Csobánc várának egy falmaradványa, háttérben a Tóti-heggyel, a Guláccsal, a Badacsonnyal és a Balatonnal
A Medves-vidék egyik fő látnivalójának, a Somoskő vára alatt található híres bazaltömlésnek az itteni párja a Hegyestű, ahol ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik bemutatóhelye működik. Nem véletlenül, hiszen a bányászat során félbevágott vulkáni kúp nagyon látványosan tárja fel az egykori vulkán belsejét, s ezáltal láthatóvá váltak a kőzet kihűlése során keletkezett, csodálatos bazaltoszlopok. Amíg a Balaton felől nézve a Hegyestű csak korlátozottan látszik, a Tóti-hegy meg megúszta a nagyobb léptékű természetrombolást, a Gulács bazaltorgonáit már jelentős mértékben letermelték, s megbontották magát a vulkáni kúpot is.
A kőbányászat legikonikusabb helyszíne ugyanakkor minden bizonnyal a közvetlenül a parton tornyosuló Badacsony volt, ahol két kőbánya is működött: a tomaji és a tördemici. Ahogy a korabeli fotók is ábrázolják, a követ drótkötélpálya szállította le a hegylábi zúzóüzemekbe. Irgalmatlan mennyiségű bazaltot ontottak a bányák, hiszen a kőfejtés során egészen a Badacsony pannon homokalapzatig bontották le a bányában a hegyet a kiváló minőségű kőzetért. Ne feledjük, az ország legtöbb bazaltkockáját itt és Somoskőn faragták ki a derék ritzerek.
Drótkötélpálya a bazaltbánya és a zúzóüzem között Badacsonytomajon.
Gyönyörű formája, turizmusban betöltött szerepe, híres szőlői, vidám és kevésbé vidám antropogén látnivalói (1949-1954 között internálótábor működött itt), továbbá közelsége a tóhoz mind-mind szerepet játszott abban, hogy a Badacsony kapcsán már az 1900-as évek elején megszólalt a természetvédők hangja, amelyet később a tudományos élet állásfoglalása is tovább erősített. A Földrajzi Társaság ugyanis ebben az időben kezdte el a Balaton tudományos tanulmányozását, s ennek hatására a tudományos körök is beálltak a bazaltbányászat megszüntetését kérelmezők sorába. Hazánk első természetvédelmi törvénye is foglalkozott az üggyel 1935-ben, de áttörés csak később jött: a Gulács bányája végül 1961 végén zárt be, 1964. december 31-én pedig az utolsó, egyben legnagyobb bánya, a tördemici is megszűnt, lezárva ezzel egy 60 éves történetet.
Kicsit odébb azonban...
A Balatontól távolabb azonban tovább működött két nagy bánya is: a Haláp és a Diszel melletti Hajagos hegy bányája. A Tapolcai-medencében zajlott kőbányászat nagy vesztese minden bizonnyal a Haláp volt, hiszen az eredeti formájában a Badacsony és a Szent György-hegy szépségéhez mérhető vulkáni kúp jelentős részét lebányászták. Az 1910-1990 közötti ipari méretű bányászatnak köszönhetően a hegy magassága 358 méterről 291 méterre csökkent, miközben mintegy 10 millió tonna kőzetet termeltek ki. Ma már tanösvény mutatja be a Haláp sorsát, élővilágát és ipartörténeti szerepét.
A nyolc évtizednyi bányászat csupán egy kis csúcsot hagyott meg a Halápnak
Kevesebben tudják, hogy még ma is aktívan bányásszák a jó minőségű bazaltot a környéken. A nagyobb volumenű termelésre alkalmas, szállítási szempontból is megfelelő helyen található Vindornyaszőlősön a Kovácsi-hegy bazaltját, míg az Uzsa határában működő, Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltbányájának számító kőbányában a dunántúli vulkanizmus során a felszín alatt megrekedt bazaltot bányásszák.
A cikk 2021 áprilisában jelent meg először.
