Az akna valójában csapda a békák számára, és közel sem jókedvükből tartózkodnak benne. Szerencsére bármikor megszabadíthatod őket a fogságból. Íme, egy kis útmutatás.
Szeretjük a békákat. Amellett, hogy érdekes élőlények, még a kártevők elleni védekezésben is segítenek, hiszen megeszik a férgeket, a puhatestűeket és a rovarokat. Ezért fontos, hogy ha tehetjük, időnként ellenőrizzük a vízaknákat, mert általános jelenség, hogy a békák belepottyannak, vagy betévednek a külvilágra nyíló pincékbe, ahol csapdába kerülnek, és – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megfogalmazásával élve – „lassan eléhezve akár évekig, a halálukig sínylődhetnek”.
Javaslatuk szerint március második felétől augusztus végéig érdemes néhány alkalommal ellenőrizni a vízóraaknákat, és kimenteni onnan a pórul járt kétéltűeket. A településeken előforduló fajok – a zöld és a barna varangy, a barna ásóbéka, a bajszos- vagy a barnabékák, esetleg a zöldbékák és az unkák – nem túl ügyes mászók (a zöld levelibékával ellentétben), ugyanakkor hiába van lefedve az akna, elég egy pár centis rés, és máris bejutnak.
Az MME javaslata szerint alaposan érdemes átnézni az aknát, lehetőleg úgy, hogy le is mászunk, majd átvizsgáljuk a talajt és a csövek alatti réseket, hogy biztosan kiszúrjuk a környezetbe beleolvadó vagy rejtőzködő békákat. Mint írjájk, a varangyokat is nyugodtan meg lehet fogni puszta kézzel, de akár kesztyűt is húzhatunk, ha akarunk. A békát a gyepen vagy egy bokor tövénél, farakásnál, komposzt mellett nyugodtan elengedhetjük, nem kell feltétlenül messzire vinni.
Hogy a vízóraaknát alapvetően nem békacsapdaként tartjuk számon, az Winkler Róbert videójából is kiderül, aki egy söröskorsó és egy saját maga készítette háló segítségével menti meg egy kétéltű életét:
