Ha esetleg eddig lemaradtál volna a februári busójárásról, van egy jó hírünk: egy egész látogatóközpontban ismerheted meg a mohácsi sokácok messze földön ismert népszokását.
Mohács büszkesége a hat napon át tartó télűző busójárás, melyet az UNESCO 2009-ben az emberiség szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánított. Ennek a híres népszokásnak szentelték a Busóudvar nevű látogatóközpontot Mohács központjában, ahol (a vasárnapokat leszámítva) a hét minden napján ízelítőt kaphatunk a több évszázados farsangi népszokás egészen egyedi hangulatából. A látványos jelmezek és gyönyörű maszkok mellett interaktív elemek is várják a látogatókat, akik vezetett tárlatvezetést is kérhetnek.
A Busóudvarban egy kávézó és ajándékbolt is helyet kapott, így akár saját busójelmezt is beszerezhetünk. A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába. Idén február 16–21. között tartják a jeles eseményt.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról. Bár jól hangzik, ennek a keletkezéstörténetnek nem sok történeti alapja van, ugyanis a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről vannak az első adatok.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. Még több infó itt érhető el: mohacsibusojaras.hu
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
