A nyári belvárost betöltő, jellegzetes sivító hangot valószínűleg sokan ismerik, különleges gazdáját viszont minden bizonnyal sokkal kevesebben. Pedig ez a madárfaj annyira különleges, hogy nem is értem, miért nem jött szembe David Attenborough valamelyik filmjében.
Én magam több éven át laktam a belváros szívében és a forró nyári napok legkedvesebb, kissé a tengerpartokat idéző hangja volt ez számomra. Mindig is tudtam, hogy a fecskék sivítanak odafent, de egészen a Kis-Fátra főcsúcsára kellett felmásznom, hogy tudatosítsam azt, amit egyébként tudtam, csak nem gondoltam át. Hogy ez ugyanis nem az általam jól ismert füsti fecske, vagy a molnárfecske hangja, a harmadik, hazánkban költő fecskefaj, a partifecske pedig a nagyváros közepén nem él. Na de akkor miről is van szó?
A júniusi virágpompában díszelgő kárpáti csúcson azonban emberi szemmel nézve is feltűnő rovartömeg volt, s körülöttünk bámulatos sebességgel cikázott egy különleges, kétségkívül fecskeszerű, de annál jóval nagyobb és sebesebb madár, amelyet angol ornitológus barátom könnyedén be is azonosított ott a helyszínen (bár az lehet, hogy a havasi sarlósfecske volt). Én meg a hangját: ugyanaz a sivítás, amely betöltötte a lusta, bágyadt pesti délutánok egét.
A jelenés és szupererők sorozata
Pedig a sarlósfecske egyáltalán nem ritka madárfaj, Európa és Ázsia nagy részén honos (bár a Kárpát-medencében állománysűrűsége alacsonyabb, mint a környező országokban és hazai állománya sajnos csökken is, ahogy a többi, nálunk költő fecskefajunké is), telelni, hasonlóan a többi fecskéhez, Afrika középső és déli részére vonul. Eddig tartott körülbelül a sarlósfecske más fecskefajokhoz hasonlítható tulajdonságainak listája, innen jönnek a különlegességek és a szupererők.
Kezdjük ott, hogy a sarlósfecske különleges, sarló alakú szárnyai teszik lehetővé szinte hihetetlen utazósebességét, amely tartósan 170 km/h körül alakul.
A szeme gondolom éles, mint a sasé, hiszen repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. De ami a legdurvább, hogy hasonlóan pár tengeri madárfajhoz, a fészkelési időszakon kívül a sarlósfecske lényegében sosem száll le, röptében alszik és párosodik. Repülési tudományának köszönhetően naponta nagy távolságokat jár be, legtöbbször csapatostul, természetes ellensége pedig gyakorlatilag nincs. Életmódjából következően lábai viszont fejletlenek, járásra nem igazán, inkább csak kapaszkodásra alkalmasak. Erre utal latin neve (Apus apus) is, amely lábatlant jelent.
Annál is kedvesebb ez a madár számomra most, mert ezekben a napokban néha megjelent nálunk, a Déli pályaudvar felett, de mint egy jelenés, tesznek néhány kört, közben láthatóan rovarok után vágnak, és uzsgyi, már itt sincsenek.
Ismerve a házakon található fecskefészkeket, kultúrakövetése nem annyira különleges tulajdonsága a sarlósfecskének. Vagyis ma már szinte csak városokban, magas épületeken, az épületek réseiben fészkel, ahova szívesen vissza is jár, főleg, hogy hosszú életű madár, akár 20 évig is él. Ezért is okoz problémát, hogy az elmúlt évek panelszigetelési hullámában nem minden esetben figyeltek a fészkelőhelyek megőrzésére.
Pedig nyilván hasznos madár, ekkora sebesség mellett rovarok, köztük szúnyogok garmadáját kell befalnia. A rossz időt egyébként nem kedveli, front esetén a fészkétől akár több száz kilométerre is elrepül. A fiókák ilyenkor a hibernáció egyik fajtáját, az ún. éhségalvást használják a túlélés érdekében (akár egy-két hétig képesek túlélni élelem nélkül).
Végül eláruljuk azt is, hogy ez a szuperlény nem is igazi fecske, sőt, nem is énekesmadár, rendszertanilag a kolibrifélékhez áll közelebb.
De ez már igazán nem nagy ügy, ismerve a sarlósfecske különleges életmódját. Így tekintsünk a fővároson túl hazánk nagyobb városaiban is megtalálható madárfajra, amelynek nagyobb állományai Pécsett, Esztergomban, Sopronban és Szegeden találhatóak.
És persze ne feledkezzünk meg a többi, nálunk költő igazi fecskefajunkról se, amelyek egyébként Budapesten is megtalálhatók, ahogy azt az alábbi rövidfilm is bemutatja.
A cikk először 2022 júliusában jelent meg.
