Lehetetlennek tűnik, de mégis igaz, hogy ezek a madarak valóban tudatosan hajlítják meg csőrüket, mintha valami ruganyos gumiból lenne. De miért csinálják ezt?
A madarak életmódja és táplálkozási szokásai nagyban befolyásolják, hogy milyen csőrt hordanak, az elképesztően sokféle forma között pedig nem egy akad, amelyik meg van hajlítva. Azonban ezek fixen így állnak a madár élete végéig. Ugyanakkor van néhány „rebellis” faj, amelyik képes tudatosan behajlítani a felső csőrkáváját.
Alapvetően minden madár képes elmozgatni csőrkáváját a koponyához képest, de ez a mozgás más, mint az úgynevezett rhynchokinesis, amikor a csőr meghajlik.
Csaba fotóján egy sárszalonka esetén láthatjuk ezt az érdekes csőrelhajlítós képességet, amit rhynchokinesisnek neveznek
A rhynchokinesisnek több típusa is van, attól függően, hogy a csőr mely és hány pontján hajlik meg. A rhynchokinesis jelenségét főleg a partimadaraknál figyelték meg, de a daruféléknél, a kolibriféléknél, a sarlósfecskeféléknél és a fazekasmadár-féléknél is ismert. Mi most a disztális rhynchokinesist fogjuk megnézni, amely oly látványosan mutatkozik meg a hosszú csőrű partimadaraknál.
Ennél a kis godánál is gyönyörűen látszik ez a különös képesség
Sokáig ezt az érdekes képességet kizárólag a táplálék megragadásához kötötték, a hosszú csőrű partimadarak ugyanis a sárba, iszapba szurkálják csőrüket, így kutatnak táplálék után, a meghajlítható csőrvéggel pedig, mint egy kis csipesszel, tudják megragadni az apró zsákmányállatot.
István fotóján havasi partfutók láthatók. A középső példány csőrvégén jól látható ez a minimális elhajlás, mintha csak egy kis csipesz volna
Emellett viszont még másban is segít ez a hajlítható csőr. Kutatók kísérletek során megfigyelték, hogy a partimadarak nemcsak a talajban, hanem a vízben lebegő zsákmányállatok elkapásánál is mindig használják a rhynchokinesist, sőt, ahhoz is, hogy a csőr végétől elvándoroljon a táplálék a torokig.
Azt is megfigyelték, hogy a csőrben való „szállításhoz” főként akkor használták ezt a képességet, amikor nagyobb volt a zsákmány.
Ez a tulajdonság jóval hatékonyabbá is teszi az apró zsákmányállatok elkapását a vízben, hiszen így sokkal kisebb az ellenállás, mivel kisebb csőrrészt kell mozgatnia a madárnak. Egyébként a zsákmány elkapását a csőrben lévő több ezer nyomásérzékelő receptor is segíti. Ezek a receptorok teszik lehetővé a madarak számára, hogy nyomásjelek segítségével érzékeljék a zsákmányt a nedves homokban, iszapban, vagy akár a vízben.
Találtunk egy videót is, amelyen mozgóképen is megnézhetitek ezt az érdekes képességet:
Források:
Journal of Experimental Biology 210. évfolyam, 21. szám Sora M. Estrella, José A. Masero: The use of distal rhynchokinesis by birds feeding in water
Richard Laurence Zusi: A functional and evolutionary analysis of Rhynchokinesis in birds
