Az őszi vonulás időszakában nemcsak madarak kelnek útra telelni, hanem egyes lepkefajok is délre vándorolnak. De vajon melyek ezek?
A világon az egyik legismertebb vándorló lepkefaj az észak-amerikai pompás királylepke (Danaus plexippus), de hazánkban is találkozhatunk vonuló lepkékkel. Ilyen az Európában leggyakoribb lepkefaj a bogáncslepke (Vanessa cardui) is, amely Afrikában akár a Szaharától délre eső területekig is elrepül telelni, majd tavasszal tér vissza Európába, több ezer kilométeres utat megtéve. De az éjjeli lepkék között is találunk vonuló fajokat, a nagyjából 10 cm nagyságú halálfejes szender is nagy utat tesz meg afrikai telelőterülete és európai szaporodóhelye között, ami 4000 kilométer is lehet.
Azonban a hosszú távú vándorló lepkék zöme a teljes utat több generáción át teszi meg, azaz a hozzánk érkező egyedek nem Afrikában keltek ki, hanem generációkon át érik el Afrikából Európát. A bogáncslepke esetén ez lehet akár 6 generáció is.
A kutatók kíváncsiak voltak, mi lehet az oka annak, hogy valamelyik évben jóval kevesebb van a vonuló bogáncslepkéből, míg előfordul olyan év is, amikor ennek akár százszorosa is lehet a számuk. Rájöttek, hogy a szaporodóhelyre érkező egyedek számát a telelőterület éghajlati viszonyai nagyban befolyásolják: ha több csapadék hullik az egyébként igen száraz régióban, és több tápnövény nő, akkor nagyobb számban érkeznek hozzánk tavasszal bogáncslepkék.
