Létezik egy nehezen, csak láncok és létrák segítségével járható gerinctúra a Magas-Tátra lengyel oldalán, amely több mint 110 éve csábítja a kihívásokat kereső természetjárókat.
Ez a bevezetőben is emlegetett turistaút pedig nem más, mint a legendás Sas út (lengyelül Orla Perć) amit hivatalosan 1906-ban adtak át a természetjáróknak, de még mielőtt nagyon belemerülnék a részletekbe, jöjjön egy kis történelem!
Ez a szigorú tekintetű úr, Franciszek Henryk Siła-Nowicki találta ki a Sas út nyomvonalát. Gondoljunk csak bele: ahol ma láncok és létrák segítségével haladhatunk viszonylag könnyedén, ő mindezek nélkül ment végig korának technikai eszközeivel és felszerelésével
Magát az útvonalat 1901-ben találta ki egy bizonyos Franciszek Henryk Siła-Nowicki (1864–1935). Róla annyit kell tudni, hogy volt politikai aktivista, tanított középiskolában, megjelent egy kis verseskötete, ám ami a történetünkben lényegesebb, szabadidejében imádott hegyet mászni, túrákat is vezetett, nevét egy hágó őrzi (Przełęcz Nowickiego) a Tátrában.
Az 1500 méter magasan található Murowaniec menedékház a múlt század húszas éveiben épült, az ötvenes években bővítették tovább jelenlegi formájára
Amikor 1901 februárjában Nowicki úr megkereste a Sas út ötletével a lengyel Tátra Társaságot, valószínűleg elég meggyőző lehetett, mert rá két évre elkezdődött a nyomvonal kiépítése és a jelzések felfestése. A munkálatokban oroszlánrészt vállalt egy bizonyos Walenty Gadowski (1861–1956) atya, aki eredetileg a tüdőbetegségét szerette volna kúrálni Zakopanéban még az 1880-as években, ám a nagy gyógyulgatás közben beleszeretett a hegyekbe és azok megmászásába.
1906-ra végeztek a főbb munkálatokkal, de inkább 1911 tekintendő a végleges dátumnak, mert ekkorra készültek el a kapcsolódó utak jelzéseivel is.
Azóta – pár kisebb nyomvonal-módosítást leszámítva – a Sas út változatlan formában csábítja az izgalmakat kereső természetjárókat. Belőlük egyébként nincs hiány, évente több ezren vágnak neki, és a nagy számok törvénye alapján a balesetekből is akad jó pár, sajnos minden évben történnek tragédiák az úton.
A Sas út láncait és létráit folyamatosan fejlesztik és rendszeresen karbantartják
A sok baleset miatt többször is felmerült az elmúlt években, hogy esetleg via ferratává alakítják át az egészet, ám ezeket a javaslatokat sorra elvetették arra hivatkozva, hogy ez az alig négy és fél kilométer hosszú útvonal már egy darabka történelem, és a hagyományok tisztelete miatt nem szabad hozzányúlni. A láncokat, létrákat, kapaszkodókat ugyanakkor folyamatosan fejlesztik és karbantartják, illetve annyival tették még biztonságosabbá, hogy 2007 júliusától a legnehezebb szakaszon – a Zawrat és Zerge-hegy között – egyirányúvá tették.
A nehézségekért cserébe elképesztő panorámákban lehet részünk szinte az egész út során
Aki kedvet kapott ehhez az életre szóló kalandhoz, annak azt javasoljuk, hogy Zakopanéban hagyja az autóját, és onnan gyalogoljon fel a híres Murowaniec menedékházhoz (Schronisko Murowaniec) ami mintegy hét kilométernyi sétát jelentett közel 700 méternyi szintemelkedéssel. Innen érdemes indítani a „csúcstámadást” ami esetünkben egy alig 4,3 kilométeres gerinctúrát jelent az alábbi csúcsok érintésével: a Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m), a Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m), a Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m), a Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m), a Középső-Gránát-csúcs (Pośredni Granat, 2234 m) és az Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m).
A Sas út hivatalos kezdőpontjának a Zwarat-hágó számít, ezt bő négy kilométer és közel 700 méternyi szint leküzdését jelenti a turistaháztól, tehát nem lesz gondunk az alacsony pulzusunkkal, ha elértük a „starthelyet”.
Még az ilyen ártalmatlannak tűnő ösvényeken is vigyázni kell, mert elég egy rossz lépés, laza kő, és a meredek hegyoldal életveszélyes lehet
A végpontot jelentő Kereszt-nyeregig (Krzyżne) hat-hét órával kell számolni – optimális időjárási körülmények között. Ez persze egy átlagos földi halandóra igaz, 2016 nyarán Piotr Łobodziński lengyel terepfutó rekordidő alatt, mindössze 1 óra 16 perc alatt futotta le az egészet. Aki kíváncsi a produkcióra, az alábbi – testkamerával rögzített - videón nézheti meg az egész útvonal lejárását, pontosabban lerohanását.
A Sas út teljesítéséhez a legideálisabb időszak a szeptember, október és esetleg november első fele lehet, amikor már lement a nyári roham, de még kellemes időben túrázhatunk. Természetesen vannak akiket a jég és a hó sem riaszt vissza, az alapesetben is veszélyes útvonaltól, és télen vágnak neki. Az alábbi videó egy ilyen teljesítést mutat be, megtekintését csak pokrócba csavarba, egy forró tea fogyasztása mellett javasoljuk.
Ha Lengyelországba utaznál, túráznál, és a cikkben szereplő információkon felül továbbiakra lenne szükséged, látogass el a poland.travel oldalunkra!
A cikk létrehozását a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet támogatta.
- Az egyik legfontosabb, hogy egy jól bejáratott lábbelivel vágjunk neki a hegynek. Ha ott akarjuk betörni, akkor tuti, hogy csúnyán lereszeli itt-ott a bőrünket, és kínszenvedés lesz a túra. Egy kényelmes beszállócipő lehet a legjobb kompromisszum.
- Mivel elég sok a láncos szakasz, és időnként a sziklákba is kell kapaszkodni, egy tapadós felületű – erre a célra készült – kesztyű használata erősen javasolt.
- Legyen nálunk esőkabát vagy poncsó és egy melegebb réteg, mert a hegyek között pillanatok alatt megváltozhatnak az időjárási körülmények.
- Érdemes több napra szállást foglalni a környéken, hogy legyen B és C tervünk, ha netán az idő keresztülhúzná a számításainkat.
- Vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű folyadékot, és némi élelmiszert, de azért ne szálljunk el a súllyal, mert ennek cipelése szó szerint megnehezítheti a dolgunkat. Ha még nem használtunk volna eddig, érdemes kipróbálni az energiazseléket.
- Ajánlott itthon rákészülni egy kis via ferratázással a mászásra, még annak ellenére is, hogy nem egy klasszikus vasalt úttal van dolgunk, de legalább egy kicsit belejövünk a kapaszkodásba és a köveken történő mozgásba.
- Bár nem kötelező, nagyon ajánlott a sisak használata, sokan mozognak a hegy oldalában, így könnyen előfordulhat, hogy kisebb nagyobb kövek potyognak lefelé. Szintén nem kötelező, de a Tátrai Nemzeti Park (TPN) ajánlja a via ferrata felszerelést is. Ennek elsősorban akkor lehet nagy haszna, ha valaki elakadna, elfáradna, és így tudja biztosítani magát a segítség érkezéséig.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
