Tudtad, hogy sok hernyó fészekben cseperedik?

Nagy a nyüzsgés a sárga gyapjasszövők (Eriogaster catax) fészkénél, amelyet Nagy Edina fotózott Székesfehérvár környékén, egy cserjés élőhelyen. Ennek a védett lepkefajnak ugyanis a galagonya és a kökény a fő tápnövénye, de ritkábban fűz-, nyár- és tölgyféléket is elfogyaszt.

Edina fotóján a szőrös hernyók egy pókhálóra emlékeztető képződményen tornyosulnak, amelyet „hernyófészeknek” hívnak. Lehet, hogy többen elcsodálkoznak ezen, de ha azt mondjuk, hogy hernyóselyem, akkor már valószínű, hogy sokaknak leesik, hogy nemcsak a pókok, hanem a hernyók egy része is képes hálót szőni. A legismertebb példa az ázsiai selyemlepke, amelynek gubójából állítják elő a népszerű és igen drága selyemanyagot.

A szövedéktermelő lepkefajok hernyójának speciális fonómirigye választja ki azt a folyékony váladékszálat, amely a levegőn pillanatok alatt megszárad, és egy jó erős szerkezetű selyemszál lesz belőle. Ennek a szálnak több funkciója is lehet. Egyrészt a fenti képeken is látható szövedéket, azaz fészket készíthetnek belőle, amely egyhelyben tartja a fiatal, fejlődő hernyókat, és megvédi őket a ragadozók (madarak, darazsak) és az időjárási viszontagságok ellen.

De a selyemszál és egy kis szellő segítségével akár új, táplálékkal teli ágakra is átlibbenhetnek, ha a régin már elfogyott volna az eledel.

A „hernyófészkek” felfedezése persze nem mindenkinek okoz örömet, az erdészek és a kertgazdák például jól ismerik ezeket, ugyanis van több olyan lepkefaj, amelynek hernyói pont azokra a növényekre pályáznak, amelyekből a tulajdonosok is szerettek volna profitálni. A gazdák egyik „réme” az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) hernyója, ugyanis nem túl válogatós, sokféle tápnövényt elfogyaszt. Elsősorban erdei fafajokon okozhat tarrágást, kedveli például a kőrislevelű juhart, de megjelenhet gyümölcsfákon is, így a fekete bodzát, eperfát, szilvát, almát, cseresznyét is megdézsmálhatja.

Léteznek olyan fajok is, amelyek csak egy adott növényfajt rágcsálnak, a pókhálós molyok közül például van, amelyik csak a kecskerágót fogyasztja, a pókhálós almamoly pedig természetesen az almáért van oda.

Az említett hernyókat kártevőként kezelik, és a felfedezett hernyófészkeket eltávolítják, vagy ha ez nem megoldható, akkor permetezéssel próbálják megoldani a problémát. A sárga gyapjasszövő esetén viszont ezt nem tehetnék meg, hiszen ahogy már korábban írtuk, egy védett fajról van szó.

Ráadásul egy NATURA 2000-es jelölőfaj, amely Nyugat-Európában már a kipusztulás szélére került. Magyarországon még elég elterjedt, nagyobb egyedszámban a Beregi-sík erdeinek szélén, az Északi-középhegység déli előterében, a Dunántúli-középhegység, a Mecsek, a Villányi-hegység és a Zselic déli vagy nyugati fekvésű lejtőin él.

A hernyók – időjárástól függően – március végétől április végéig (kökényvirágzás idején) kelnek ki az áttelelt petékből, majd közös szövedéket készítenek. A fiatal hernyók ebben a hernyófészekben töltik az életük korai szakaszát, majd az idősebb hernyók szétszélednek és egyedül élnek tovább.

A sárga gyapjasszövő hernyója elég gyorsan fejlődik, úgy egy hónap alatt éri el a teljes kifejlettséget, majd megkezdődik a bebábozódás. Az imágók rajzása szeptember végétől október végéig tart.