Különös látvány a hófödte tájban repkedő rovar, mégsem a szemünk káprázik ilyenkor, ugyanis valóban léteznek a téli szúnyogok. De vajon mit csinálnak ilyenkor?
Valószínű, hogy még ti sem hallottatok olyanról, hogy valakit szétcsíptek volna a szúnyogok egy kellemes téli erdei sétán, amely tavasztól őszig egyébként nem szokatlan esemény. Ennek oka az, hogy a meleg időben aktív társaikhoz képest a téli szúnyogok (Trichoceridae) nem gyötörnek, nem csípnek, mivel a kifejlett példányok már nem szívogatnak, táplálkoznak, nem is lenne mivel, hiszen több téliszúnyog-fajnak már szájszerve sincs. Az imágók pár hetes életük alatt kizárólag a szaporodásra összpontosítanak, párzás utána pedig a hímek elpusztulnak, majd a nőstény egyedek is követik hím társaikat, miután lerakták petéiket.
Téli szúnyog pihen a hókristályokon
A petékből aztán a vegetációs időszakban lárvák fejlődnek, amelyek lebontó szervezetként korhadékot, ürüléket, gombákat fogyasztanak, majd ősszel bebábozódnak, hogy aztán egy szép téli napon imágóvá alakulva levegőbe emelkedjenek párjukat keresni.
A hideget választották
De vajon miért választották e zord időszakot a párzásra? Természetesen, ahogy sok más faj esetén, náluk is egy élelmes túlélési stratégiáról van szó, hiszen a hideg évszakban jóval kevesebb a levegőben repkedő vetélytárs szaporodáskor, de legfőképp a számukra veszélyes ragadozók száma csappan meg ilyenkor.
A télen repkedő szúnyogok között a téli szúnyogok mellett gombaszúnyogokat és gyászoló szúnyogokat is láthatunk. A képen egy gombaszúnyogfaj (Bolitophila sp.) pihen egy a hó alól kibukkant mohanövénykén
A rovarevő madarak nagy része már elvonult, a denevérek hibernált állapotban várják a melegebb időt, és az egyéb fenyegető apróbb állatok, mint például pókok nagy része is elpusztult már a hideg beálltával. Így szinte zavartalanul repkedhetnek párjuk után kutatva az enyhébb téli napokon. Ugyanis leginkább ilyenkor aktívak, mert bár jól bírják a hideget, azért a súlyos mínuszok őket is megviselik, elpusztulhatnak, de úgy mínusz 6 fokig még lazán elálldogálnak a hó felszínén is.
Fagyálló, kecses test
A télen aktív apró ízeltlábú társaikhoz hasonlóan, mint például amilyenek az ugróvillások, a téli szúnyogoknak is védekezniük kell a megfagyás ellen. A megoldás náluk a testükben keringő hemolimfájukban keresendő, amely speciális fehérjéket tartalmaz. Ezek a fagyállóként funkcionáló anyagok képesek megakadályozni a sejtekben elinduló apró jégkristályoknak a továbbnövekedést, ami elpusztíthatná az állatot.
A téli szúnyogok dacolnak a hideggel
A téli szúnyogoknak Magyarországon 16 faja ismert, és aránylag nagyok, 2-3 centiméteresek is lehetnek, küllemük mégis kecses.
Röpképességét is ennek köszönheti, mivel annyira karcsú, hogy pehelykönnyű testét könnyen emeli a magasba hosszú, cérnavékony lábairól elrugaszkodva.
Szárnyai elég nagyok, de azok is leheletvékonyak, röpte viszont nem mondható fürgének, hiszen a hideg időben spórolni kell az energiával, pláne hogy nem képes az utánpótlásra. Ha mégis felkelti egy ragadozó figyelmét, elfalatozásában nem lesz nagy öröm, mivel a téli szúnyog vézna testében tápérték szinte alig van.
Szárnyak nélkül
A télen aktív szúnyogalkatúak között létezik egy szárnynélküli faj is, mégpedig a hószúnyog (Chionea sp.). Karcsú rokonaihoz képest ez a szúnyog jóval zömökebb, szárnyának elvesztését az evolúció során valószínű ennek köszönheti, hiszen ekkora testet a magasba emelni totális energiapazarlás.
Így a hószúnyog barnás testét tömzsi, rogyasztott lábain viszi ide-oda az avaron, köveken, hómezőkön, egészen addig, amíg azokat el nem hagyja. Ugyanis a hószúnyog hajlamos erre, neki ez a válasza a túlzott hidegre, ha elfagy egy lába, azt képes magának amputálni, hogy a fagyás ne terjedjen át a létfontosságú szerveire. Így simán találkozhatunk 6 láb helyett 5, 4 vagy akár 3 lábbal sétálgató hószúnyoggal is.
Ez a hószúnyog egy lábától már megszabadult
