Tudtad, hol van Budapest utolsó csősztornya?

Ha bármi okból elvetődünk Kőbánya Óhegy nevű városrészére, megéri egy sétát tenni ezen a környéken, hogy a 10. kerületből ne csak a panelrengetegek és gyárépületek látványával, hanem hangulatos és rendezett parkok, a kecses, barokk Conti-kápolna, a Lechner Ödön tervezte eklektikus-szecessziós Szent László- vagy az art deco stílusú evangélikus templomok képével és emlékével térjünk haza.

Csősztorony a budai Várheggyel egy magasságban

Meg bizony itt található Kőbánya egyik legegzotikusabb építménye, amely még a kerület címerébe is belekerült, ami nem más, mint a főváros utolsó csősztornya. Ahogy megpillantjuk a mai Kőér, Harmat és Gitár utcák találkozásánál álló fehér, tornyos kis épületet, azonnal azon kezdünk el gondolkodni: mi ez, hogy került ide, és mi lehet a története?

Ehhez azonban első körben a reformkorig, vagy inkább a 18. századig kell visszarepülnünk az időben, amikor még szőlőültetvények uralták a tájat.

A szőlőföldek elterjedésével a borvidék a 19. század elejére két részre tagolódott. Az egyik az Ó-hegy, a másik az Új-hegy elnevezést kapta.

Az Ó-hegyet kitüntetett hellyé teszi, hogy 148 méteres magasságával már a budai Várheggyel van egy vonalban. Ehhez jön hozzá a hegy alapkőzete, a mészkő és a déli lejtő, ami így együtt jó alapot teremtett a minőségi borok készítéséhez.

A kőbányai szőlő- és bortermelés virágkorát az 1840-es években élte, amikor – a feljegyzések szerint – az ültetvényeken évi 1,5 millió liter bor készült, amelyet a kőbányászatból kivont pincékben tároltak.

Főcsőszi lak az Ó-hegy legmagasabb pontján

A felpörgött szőlőművelésnek volt egy nem kívánatos hozadéka is, hogy a 19. század elejére egyre gyakoribbá váltak az ültetvényeket megdézsmáló tolvajlások. A szőlő védelmében a helyi birtokosok közbenjárására ezért Pest város Magisztrátusa 1843-ban pályázatot írt ki egy csősztorony és egy hozzá tartozó őrház megtervezésére és felépítésére.

Így történhetett, hogy Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc tervei alapján 1844-ben már állt az Ó-hegy legmagasabb pontján a gótikus stílusjegyeket is magán viselő Csősztorony.

Különlegessége, hogy a négyszög alaprajzú toronyépület egy téglalap alapú őrházhoz van tapadva, amely oromzatos nyeregtetővel fedett. A torony emeleti szobájába egy külső, míves kovácsoltvas korláttal biztonságossá tett csigalépcsőn jutott fel a csőszöket koordináló főcsősz. Ebben a teremben ülésezett régen a szőlőbirtokosok választmánya, a szőlők őrzését ellátó vezető csősz pedig a földszinti részben lakott.

Ami kimaradt, de pótolták

Egy fontos helyiség kimaradt a tervekből, nevezetesen az illemhely. Három évvel később kiküszöbölték a csorbát, árnyékszékkel bővítették az épületet, és ekkor került a helyére a tolvajokat elűző harang is.

És, amik örökre eltűntek

A 19. század végén a filoxéravész végképp betett a szőlőtermelésnek Kőbányán, és a területen lévő ültetvények kétharmada elpusztult. A járvány után a szőlőket már nem telepítették újra, helyüket fokozatosan elnyelte a terjeszkedő és iparosodó város. A mai Kőbányán már csak egy unikális szőlőfürtös feszület, egy présház, néhány nyárilak (lusthaus) és utcanév emlékeztet a szőlőművelésre, mint például a Kéknyelű, a Szőlőhegy és a Vörösdinka utca. Na meg Budapest utolsó megmaradt csősztornya.

A nagy túlélő

Az épület sok megpróbáltatáson esett át, de nagy túlélő maradt. Megúszta a 19. és 20. század fordulójának nagy építkezési lázát, a II. világháborút és a szocializmus „panelbirodalmának” terjeszkedését is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az 1800-as évek végén a rendőrség vette birtokába, majd 1926-ban felkerült a műemlékek listájára, 1949-ben pedig országos műemléki védettséget kapott.

Ahogy hallottuk, a piros kockás terítős asztalok mellől palacsinta nélkül vétek távozni.

Információink szerint a toronyba viszont sajnos átmenetileg nem lehet felmenni – pedig szép kilátás lehet onnan a környékre. Az önkormányzat balesetveszély miatt lezárta, és a közeljövőben szeretné felújítani, de addig, amíg ez nem történik meg, a torony nem látogatható.