Hegyi Szent Bernát emlékével itthon nem sok helyen találkozhatunk, pompás látványt nyújtó sziklatoronyba foglalt reliefje egyedüli az országban.
Talán nem meglepő, hogy a honi turistaság bölcsőjének számító Dobogókő közelében kell keresnünk a vándorok és hegyen járók védőszentjének domborművét, egészen pontosan a Dobogókőt Dömössel összekötő, Téry-útnak is nevezett piros ösvény Hegedűs-bércen vezető részén, a Tost-szikláknál. A hajdanán panorámát is ígérő, mára fák lombkoronájával takart sziklatömböt Tost Gyula 19. századi erdőmérnökről, miniszteri tanácsosról nevezték el, aki turistautakat épített a környéken és emlékoszlopa is a helyszínen található.
Szent Bernátot leggyakrabban a róla elnevezett kutyafajtával ábrázolják
Az ösvény szerpentines lépcsősoron vezet le a szikla lábánál található Ilona-pihenőhöz, mely Tirts Rezső (erdőtanácsos, a hazai turistautak kialakítója) feleségének nevét őrzi. A hangulatos, már-már vadregényes hatást keltő pihenőt korlát keretezi, az andezitbreccsából felépülő zord sziklatömb göcsörtös felületén pedig megtaláljuk az egyedülálló Szent Bernátot ábrázoló domborművet.
A 11. században élt Szent Bernát a hegyen járók, turisták védőszentje, több veszedelmes helyzetben lévő alpesi kirándulót mentett meg, és két kolostort, menedékházat is épített a róla elnevezett hágón, ami Svájc és Olaszország határán található.
Ez az egyetlen Hegyi Szent Bernátot ábrázoló dombormű az országban. Elhelyezésének oka és mikéntje körül akadnak bizonytalanságok; a legvalószínűbb, amit a Turisták Lapja állít: 1942-ben, a Téry út felújításakor a Magyar Turista Egyesület helyi osztálya, a Dobogókői Család készíthette. Akkoriban (erdő hiányában) a turistaút legszebbnek mondott, kilátást nyújtó szeglete volt ez.
A Tost-sziklák tetején találjuk a névadó emlékkövét
A hegyimentő kutya: bernáthegyi
A bernáthegyi kutya mint a lavinák által betemetettek megmentője szerezte hírnevét
Hegyi (Nagy) Szent Bernát élettörténete itthon kevésbé közismert, áldozatos munkájának emlékét őrzi azonban a világhírű bernáthegyi kutya. A szerzetesek már a középkor óta mentésre képezték ki az alpesi kolostor falai között tenyésztett nagy testű kutyákat. A hó és jég fogságába esett vándorok kiszabadításában, az eltévedt utazók megtalálásában ezek a hideget jól tűrő, kiváló szaglású kutyák voltak a barátok leghűségesebb segítőtársai. Szent Bernátot gyakran ábrázolják a róla elnevezett kutyafajtával.
