Nem is olyan régen még nagyüzemben bányászták a szenet Pécs mellett, a Mecsek lábánál. Az 1998-ban bezárt István-akna bányatelep jelenleg leginkább egy szellemvároshoz hasonlít, de még így pusztulatában is van benne valami fenséges.
Bár a napokban végre megláttuk a fényt, a kék eget, kisütött a nap, de a megelőző hosszú hetekre a szürkeség volt a jellemző. A hideg, nyirkos, néma, színtelen, szagtalan, kedvetlen időben a Mecsekben járva óhatatlan vonzódást érez az ember, hogy a bányászati tájsebek és a régi külszíni fejtések, aknák környékén is körülnézzen.
Márpedig ilyenből van bőven, hiszen a Mecsek 19. század óta a szénbányászat egyik magyarországi központja volt. Ezúttal a pusztulásában is grandiózus, regénybe illő István-aknához látogatunk el.
Azért, hogy ne horrorregény legyen belőle, mindenkit kellő óvatosságra intünk, ha belépne a területre. Mivel nincs elkerítve, és semmi nem figyelmeztet a veszélyekre, mi szólunk: az épületek tele vannak szeméttel, törmelékkel, üvegcserepekkel, a lépcsőknél nincsenek meg a korlátok, szét van rabolva az egész placc.
Aszfaltos úton Pécs, Árpádtető felől érkezhetünk meg a bánya főépületéhez, akár tömegközlekedéssel is – a 12-es helyijárat fordul az István-aknánál. De ha a Mecseki Szénbányász Emlékutat járjuk, akkor is érintjük ezt a látványos helyszínt.
Kétemeletnyi lépcsőzéssel jutunk le az irodaépület bejáratához a közút szintjéről
A mecseki szénbányászat
A Mecsek-hegységben és Pécs környékén a szénbányászat a 18. század végén indult el, amikor 1782-ben a vasasi szénmezőn, a Lámpás-völgyben megindult az iparszerű kitermelés. A 19. század közepétől az Első Császári és Királyi Szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) vált a térség meghatározó bányavállalatává, amely 1852-től 1945-ig irányította a pécsi szénmedence bányászati tevékenységét.
A DGT jelentős fejlesztéseket hajtott végre, korszerűsítette a bányákat, és kiépítette saját bánya-birodalmát. A 19. század végére a villamos energia alkalmazása is megjelent a bányászatban, először a világításban, majd a munkagépek meghajtásában. A 20. század elején a DGT tovább bővítette tevékenységét, új aknákat nyitott, ezek közé tartozott az 1920-as években a Szent István- és a szomszédos Széchenyi-akna is. A két világháború között a mecseki szénbányászat tovább fejlődött, és a DGT a térség egyik legjelentősebb gazdasági szereplőjévé vált.
Az irodaépület foghíjas homlokzata
1945 után az államosítás következtében a bányák állami tulajdonba kerültek, és a termelés növelése, valamint a műszaki fejlesztések kerültek előtérbe. A komlói bányászat fejlesztése is kiemelt jelentőségű volt ebben az időszakban. Ekkoriban tűnt el a Szent előtag az István-akna nevéből is... Az 1990-es évek elején bekövetkezett gazdasági változások azonban a Mecseki Szénbányák vállalat felszámolásához vezettek, és a széntermelés az ezredfordulóra fokozatosan megszűnt a térségben.
Az országban egyedül a Mecsekben bányásztak kokszolható szenet, a becslések szerint 250 millió tonna szenet vittek el a mecseki bányákból.
Látványosak a katedrálisszerű, óriási terek
Szép, úttörő és száz éves
A mecsekszabolcsi Szent István-akna építését az 1920-as évek elején kezdték meg, és pontosan száz éve, 1925-ben kezdte meg a termelést. A mecseki bányaépítés aranykora Jaroslav Jicinský, morvaországi bányamérnök nevéhez fűződik, aki 1913-ban került a pécsi bányaüzemek élére. Jicinský a sok különálló bányát összevonta, és első sorban három nagyobb aknával emelte ki a Mecsek szenét, a Széchenyi-aknával, a Thomen-aknával és a Szent István-aknával. Az új, koncentrált bányaüzemek épületeinek megtervezésére Jicinský a bécsi Josef Schöngut tervezőt kérte fel, akinek a nevéhez fűződik a mecseki vasbeton ikrek (a Széchenyi- és az István-akna tornya nagyjából azonos tervek alapján készült) megtervezése.
Összesen három ilyen aknatorony épült a világon: az ostravai aknatorony a mecseki ikrek kistesója.
Az L-alakú irodaépület és az aknatorony között is híd volt. Ennek híján az aknatoronyba jelenleg klasszikus módon nem is lehet fölmenni
De a látványos aknatorony melletti épületek is megérnek egy misét! A bányaházat a Zielinski Szilárd irodájában tanuló Gút Árpád és Gergely Jenő tervezte. Kiváló helyen tanultak, hiszen Zielinski a hazai és nemzetközi vasbeton-építészet úttörője volt.
Nevéhez nemcsak ipari épületek fűződnek, de például a Zeneakadémia és a budapesti Petőfi Sándor utcai posta vasbeton tartószerkezetű házait is ő tervezte!
Gút és Gergely irodája pedig a pécsi aknák épületei mellett olyan látványos, ma már ipartörténeti emlékek épületeit tervezte, mint a siófoki víztorony, vagy a Soroksári úti Fegyver és Gázkészülékgyár csarnoka.
Elég jó az akusztika, kár, hogy nem szerveznek ide hangversenyeket
Jelenkor
Az István-akna hajdani főbejáratához érkezve az utca szintjéről máris le kell mennünk egy hosszabb lépcsőn egy jó emeletnyit, hogy megérkezzünk az első romos épület belsejébe. Itt volt valamikori irodaépület, öltöző, fürdő, felolvasó. Az épületet nagy belmagasságú terek jellemzik, izgalmas élmény a folyosókon és a termekben sétálni, miközben elképzeljük, hogy ez a bánya néhány évtizede még önmagában háromezer embernek adott munkát!
A kontraszt rendkívüli: az omladozó házak konganak az ürességtől, bár a falfirkák és a szeméthalmok arról tanúskodnak, hogy a huligánok azért látogatják a néhai nehézipari fellegvárat.
Érdekes elmélázni, hogy micsoda élet lehetett itt a bánya aktív korában...
Az irodaépület nyugati ablakaiból remek kilátásunk nyílik a 41,2 m magas vasbeton aknatoronyra, amelynek a földszintjén volt a fogadótér, míg a magasban a gépházat alakították ki. A szintén a közelben található Széchenyi-akna tornyával ez a torony gyakorlatilag azonos, és nagyon sokban hasonlítanak a morvaországi eredetire is. Azonban annál valamivel nagyobbak a mecseki ikrek, mivel a mélyebb aknák miatt nagyobb és nehezebb gépeket kellett hordozniuk.
A 6 m átmérőjű, betonnal falazott akna 638 m mélyre nyúlt le, aminél mélyebbről Magyarországon csak a szintén mecseki István III. aknából hoztak fel szenet.
Náluk mélyebben már csak az uránbányák működtek, ezek szintén a Mecsekben, akár 1100 méteres mélységig is lehatoltak!
Az aknatoronytól délre találjuk a kompresszorházat, a kapcsolóházat és egy nagyméretű ipari csarnokot is. Az István-akna újabb épületeit lebontották, az 1998-ban bezárt bánya megmaradt épületeit 2005-ben ipari műemlékké nyilvánították.
Az István-akna bányaépületei madártávlatból
Források:
