Tündéri kis zempléni falu a kaszálórétek között – Komlóska

Gyönyörű őszi nap virradt ránk. Az idő is megenyhült, olyan szép szeptember végi nap volt, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinát borít a földre. A hegyek tarka ruhát öltenek magukra, az erdő még tömör zöldjében egyre több az aranysárga, a piros és a barna. Vétek lett volna kihagyni egy zempléni kirándulást.

Ez utóbbinak körpanorámájáról szintén ódákat zengenek a természetjáró bloggerek. Kíváncsiak is lettünk, milyen lehet élőben.

Élő múlt és hagyományok

Erős ruszin kötődése miatt a Ruszin Tájházban kezdtük az ismerkedést az egyutcás Komlóskával, hogy képbe kerüljünk a település kulturális gyökereivel. Segítségünkre volt ebben Fekete Zoltánné Mónika, aki a tájház szakavatott ismerője, hiszen itt lakik a községben, és szívesen osztja meg tudását a turistákkal.

A település már az Árpád-korban lakott volt, nevével a 14. század végén találkozunk, egy 1396-ban keltezett oklevél Komlós, illetve Komlóstelek néven említi. Ekkor a Csirke család birtoka, a 16. század végén pedig a Rákóczi-uradalom része volt a környező területekkel együtt.

A mostani lakosok ruszin ősei azonban az 1720-as években kerülhettek ide Kárpátaljáról – meséli Mónika. A hegyek közé zárt, mostoha természeti viszonyok között élő lakosság megélhetését főként az erdők, az erdei gyűjtögetés és az állattartás biztosította.

Később, a 19. századtól a lakosság jelentős erdőrészeket vágott ki a patakok melletti területeken, hogy az így kialakított hegyi legelőkön szarvasmarhát és juhot tarthassanak. Ezért is hívják Komlóskát irtványtelepülésnek. Ha végigsétálunk a főutcán és az arról leágazó néhány utcácskán, akkor látni fogjuk, hogy a falu mai településszerkezete alapján az utcás-soros, szalagtelkes típusba sorolható. A megközelítőleg téglalap alakú, keskeny és hosszú telkek az utcafrontra néznek.

A 19. század első felében épült, szobára, pitvarra és ólra tagozódó ház nyújt otthont ma a tájháznak. Falazata gerendavázra épített, kívül-belül sárral tapasztott paticsfal, a padló döngölt föld.

A tisztaszoba éke e kemence, amely körül a 20. század első évtizedeiben használatos konyhai eszközök találhatók.

A szoba közepén végighúzódó mestergerendán borotvát és fém evőeszközöket tároltak egykor. Kis méretű szentképek, vallásos szobrocskák, első világháborús emlékképek és néhány század eleji családi fénykép díszíti még a szobát. A sötét alapszínű, piros, sárga, zöld és kék virágmotívumokkal csinosított karosládákat a 19. század végén készítették sátoraljaújhelyi asztalosmesterek. Főként menyasszonyok hozományát vagy ruhaneműt tároltak benne. A ház pitvarát fallal kettéosztották, a szabadkémény alatti részt tárolóhelyként, kamraként használták. A pitvart az udvarról nyíló bejárattal az istálló követi, ahol tehenet, lovat, esetleg nyulat tartottak.

Pusztavár romja

A Komlóskát szegélyező hegyek egyikén találhatók a Pusztavár, középkori nevén Solymos várának romjai. A településről a piros T jelzésen vagy a piros rom jelzésen jutunk fel az erősség maradványaihoz. A Hollós-patak sekély völgyéből egykori kaszálóréteken keresztül érjük el a látványos erdőt. A séta innentől gyorsan lihegős kaptatásba csap át az emelkedőn, de valahogy csak fel kell jutni a 420 méter magas csúcsra, amihez bizony 200 méter szintet kell leküzdeni a falutól számítva.

Az utunk szép tölgyesen, majd bükkösön át vezet egészen a Pusztavár aljáig. A csúcsig folyamatosan emelkedő út az utolsó métereken egy combos felszökéssel ér fel a romokhoz. Az erdőből kibukkanó kilátópont azonban minden fáradozásunkért kárpótol.

A Komlóskát körülölelő, egykori kaszálórétek is roppant látványosak innen nézve. A zempléni falvak feletti, sokszor a nyergekben található hajdani kaszálókon kárpáti, hegyvidéki növényfajok telepedtek meg az évszázadok során fenntartott gazdálkodásnak köszönhetően. Ezek az egykori kaszálórétek rendkívüli botanikai értékkel rendelkeznek, ezért a legeltetés megszűntével ezen élőhelyek fenntartása, a cserjésedés megakadályozása ma már a természetvédelem feladata.

Érdemes a csúcs minden oldalán szétnézni, kimenni a kilátópontokra, és hátradőlve hosszan élvezni az elénk táruló pompás látványt, a csendet és az őszi napsütést. A romok között azonban óvatosan, a lábunk elé nézve közlekedjünk, mert a növényzet helyenként benőtte a falmaradványokat és az ösvényt, így ha figyelmetlenek vagyunk, könnyen megcsúszhatunk a köveken.

A vulkáni kúpon lévő romok eredetéről nem sok biztosat tudunk. Az erősség pontos építési dátumát nem ismerjük. A történeti források szerint az Anjou-házi I. Károly (Károly Róbert) király zempléni hadjárataiban hősiesen harcoló Tolcsva nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományba a komlóskai földet, amelyen nagy valószínűséggel 1312 után emelték szállásul a kővárat. A 14. században a Csirke család birtokolta, majd alig néhány évtized múlva, 1398-ban egy oklevél már elpusztult várként említi, amelyet később sem építettek újjá. Innen ered a népnyelv által ráragasztott Pusztavár elnevezés.

Az ásatások alapján az erődítmény téglalap alaprajzú volt, és a két végén egy-egy kőbástya erősítette. A közelmúltban végzett állagmegóvó munkálatoknak köszönhetően jelenleg a nyugati oldal pár méter magas kőfala és a két végpontot kijelölő északi és déli bástya méteres alapja látszik a hegytetőn. A romok Komlóska felőli részén egy mobilinternet-adótorony magasodik, és napelemek is találhatók mellette, de ezek nem zavarják a kilátást a környékre. A csúcsról a vár északi részénél kanyargó tanösvény piros jelzésén tudunk visszaereszkedni Komlóskára. A közel 4,5 kilométeres körtúra két és fél óra alatt kényelmes tempóban bejárható.

A templom a falu szíve

A Pusztavárból visszaérve szaporán szedjük a lábainkat az alig több mint 200 lelket számláló falu utcáin, mert vár minket – ahogy a helyiek hívják – a pancsó. A pancsó ruszinul uracskát jelent, és ezzel a névvel illetik a ruszinok a papjukat – tudjuk meg Molnár Dezsőtől, a Komlóskai Görögkatolikus Egyházközség papjától. A pancsó párja pedig a panyi, amely megnevezést a pap feleségére használják. Bár még csak néhény éve szolgál Komlóskán, Molnár Dezső úgy látja, a komlóskaiaknak fontos a vallás, a közösség és a ruszin identitás. „Számontartják egymást, még akkor is, ha a faluból elszármaztak. A nagyobb vallási ünnepekre, húsvétra, karácsonyra, illetve keresztelőkre, esküvőkre vissza-visszatérnek azok is, akik már nem élnek Komlóskán. Szorgalmas, dolgos, összetartó, vallásos emberek, nem véletlen, hogy a Rákócziak ruszinokat telepítettek le itteni birtokaira” – teszi hozzá a pancsó.

Bár homályos az egykori templom építésének időpontja, de annyi a történeti források alapján elmondható, hogy a 18. század közepén már állt egy fatemplom a településen.

Az újonnan felépült kőtemplomnak Urunk Mennybemenetele lett a titulusa. 1895-ben építették rá a templomra a tornyot az Amerikába kivándorló komlóskaiak adományaiból.

Az istenházába belépőnek meglepő lehet, hogy hiányzik a templomhajót és a szentélyt elválasztó ikonosztáz, de a jellemzően kék színű belső tér aranyozott gipszstukkóinak gazdagsága enyhíti a hiányérzetet.

A baldachinos főoltár a 19. század végéről származhat. A belső tér és a freskók restaurálása 1998-ban fejeződött be. A templom külsejét legutóbb 2019-ben újították fel. Komlóskai sétánkat a Ruszin park romantikus környezetében fejeztük be, amely minden évben a ruszin napnak és a falunapnak is helyet ad, de kiváló közösségi tér és piknikezőhely is egyben.

A cikk a Turista Magazin 2021. novemberi számában jelent meg, amelyet a linkre kattintva megrendelhetsz. A Turista Magazin korábbi lapszámai szintén elérhetőek.