A Zala völgyében megbújó bájos falucska fő utcáján sétálva az az érzése támad az embernek, hogy Kallósdon ma sem lakhatnak többen – a község honlapja szerint alig 80-an –, mint 800 éve, mikor a település büszkeségét, a kerektemplomot megépítették. Lehetetlen nem észre venni, hiszen már messziről látszik az odafelé vezető kanyargós útról: a novemberi verőfényben, a felhőtlen ég mélykékje alatt hófehéren áll a domboldalon. Az épületet szépen rendben tartott temető veszi körül.

Templomkulcs a postaládában

Mielőtt felsétálnánk a temetődombra, álljunk meg a Kossuth Lajos utca 16. szám előtt, ahol a kerítésen egy fadobozban találjuk a templom kulcsát. Külön érdekességet ad a látogatásnak, hogy mi magunk nyithatjuk ki a 13. században emelt istenháza ajtaját.

Kallósd egykor a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt, melyet az uralkodó adományozott az Orosz családnak. A kis kerektemplomot vélhetőleg ezen birtokos család leszármazottai emelték 1260 körül, Szent Miklósnak szentelve. A török időkben a falu elnéptelenedett, a templomot hívei elhagyták. A falu csak a 18. században települt be újra. 1740-ben Békási Imre kapornaki apát újjáépíttette a templomot.

Ezt a legutóbbi, 1990-es évek elején végezett műemléki felújításkor elbontották, hogy az épület visszakapja eredeti rotunda (körtemplom) alakját. Ma műemléki védettséget élvez.

Az egyik legkisebb a legszebb

A magyarországi középkori kerektemplomok közül a kallósdi talán az egyik legkisebb és leglátványosabb. Különlegessége, hogy az évszázadok alatt lényeges változtatások nélkül maradt ránk. Kő alapokon falai téglából épültek. Egyszerű, román stílusú külsejét hengeres faloszlopok tagolják.

A rotunda közel hat méter átmérőjű, kupolával fedett térből áll, amelynek keleti oldalához félkör alaprajzú szentély kapcsolódik. Bent sima, puritán fehér falak fogadnak, a belépőt meglepetésként éri a viszonylag kis átmérő dacára is tágas tér.

A hajófalon körben hat csúcsíves ülőfülke található. A bejárat felett tölcsérbélletes ablakok bocsátják be a fényt.

Karzat, és hol a feljáró?

A nyugati oldalfalon, az apszissal szemben fából készült karzatot fedezhetünk fel. Első ránézésre nincs rajta semmi furcsa, csak egy idő múlva tűnik fel, mintha valami mégis hiányozna a képből: nincs hozzá feljárólépcső. Akkor, hogyan lehet feljutni a karzatra? Aztán észrevesszük a bejárattal szemközti nyílást, bekukkantunk, és egy hatvan centiméternél nem nagyobb, keskeny csigalépcsőre bukkanunk, amely a faljáratban tizenhét lépcsőfokkal ívesen visz fel a három méter magas karzatra. A furfangos rejteklépcső ráadásul folytatódik tovább is, egészen a kupoláig, de oda már nem lehet felmenni, mert azt a részt ráccsal lezárták a kíváncsi szemek elől.

Nemcsak a templombelső csendjében és nyugalmában érdemes tíz-húsz percet elidőzni, de ajánlott kívülről is körbejárni a rotundát.

Egyedi fejfasort is láthatunk a temetőben, amellyel a község az I. világháborús halottairól emlékezik meg. Mielőtt hazaindulnánk, ne felejtsük el bezárni a templomot, és a kulcsot visszatenni oda, ahonnan elvettük, hogy mások is megnézhessék ezt a csodát.

Ha Zalaegerszeg vagy Zalaszentgrót közelében járunk, ne hagyjuk ki a kallósdi kerektemplomot, ahol még a naplementét is megéri elcsípni. Talán ősszel a legszebb, de bármely évszakban nehéz lesz elszakadni a helytől.

A cikk először 2023 novemberében jelent meg.