Forráskút melletti halastónál talált rá egy sétáló pár január végén az alig pár hetes, elárvult vidrabébire, amely most a Szegedi Vadaspark természetvédelmi központjában nevelkedik.
A megtalálásának napja alapján Artúrnak elnevezett kölyök gondozója szerint igen játékos, bármivel képes játszani, de a kedvencei a hengeres papírdobozok. Naponta ötször szopik, macskatejpótlót kap, de szokja az apróhalat és a többi szilárd táplálékot. A vízzel még csak barátkozik, ám idővel azt is megszokja. Hogy ez minél gyorsabban menjen, gondozója több trükköt is bevet – írja az MTI.
A vidrákat prémük miatt sokáig vadászták, ezért, és természetes élőhelyük csökkenése miatt a faj Európa számos területén kipusztult. Magyarország viszont igazi „vidranagyhatalom” a régióban, köszönhető annak, hogy a faj fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. Több helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, máshol viszont illegálisan irtják, mert a halastavak kártevőjének tartják.
A Szegedi Vadasparkban fontosnak tartják, hogy a mentett állatok lehetőség szerint ne legyenek kézhez szoktatva, hiszen ha fejlődésük abba a szakaszba ér, akkor visszaengedik természetes élőhelyükre. Artúr esetében elkerülhetetlen a szorosabb emberi kapcsolat, így majd a természetvédelmi hatósággal való egyeztetés és a viselkedése alapján dől majd el, visszaengedhető-e a természetbe.
Az európai vidrát korábban több magyar állatkert is bemutatta, ma már csak a Szegedi Vadasparkban és a petesmalmi vidramenhelyen találkozhatnak velük a látogatók, mindkét helyen mentett példányokkal. Állatkertekben jellemzően közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát (Amblonyx cinereus) tartják.
Vidra – A játékos csúcsragadozó
A ragadozók (Carnivora) rendjének menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó vidra (Lutra lutra) elterjedési területe Európát, Észak-Afrikát és Ázsia egy részét foglalja magában. Magyarországon szinte mindenfelé elfordul, ahol megfelelő búvóhelyeket és táplálékbázist kínáló vizeket talál. A nádasok, bozótosok, erdők övezte halastavakat kedveli a legjobban, de folyók, lápok, holtágak, kisebb-nagyobb csatornák mentén is „megtalálja számítását”. Életmódja legyen bármennyire is vízhez kötött, idejének jelentős részét a szárazföldön, főként nappali alvással és pihenéssel tölti. Hosszú, hengeres testének hossza 60-85 cm, farokhossza 35-45 cm, a nőstény testtömege 5-8 kg, míg a hímeké 8-15 kg. Lábai rövidkék, ujjait úszóhártya köti össze.
Magányosan él, leszámítva a 10-14 napos nászidőszakot, amikor a párok együtt tartózkodnak. Az év során bármikor sor kerülhet a párzásra, a legjellemzőbb időszak ugyanakkor tél végére, tavasz elejére tehető. Fészkét vízparti fák gyökerei között, természetes hasadékokban, maga ásta üregekben alakítja ki. A nőstény 60-75 napos vemhességet követően 2-4 kölyköt ellik, majd egyedül neveli az apróságokat. Az utódok vakon születnek, szemük 30-35 nap múltán nyílik ki, elválasztásuk 45-50 napos korukban veszi kezdetét. Két hónaposan látnak neki az úszással és a vadászattal való ismerkedésnek, anyjuktól azonban nehezen szakadnak el: 8-12 hónapig is együtt maradhatnak. Kétévesen válnak ivaréretté.
