Erős klausztrofóbiám ellenére mindig vonzott az örök sötétség birodalma, a barlangok felfedezése. Ha mindezt nem kiépített utakon tehetem meg, még nagyobb élmény. Éppen ezért, amikor meghívást kaptam, hogy barátaimmal vegyünk részt egy izgalmas barlangtúrán, örömmel vágtam bele.
Mivel a délelőtti túra kicsit hosszabbra sikeredett, mint azt előre vártuk, késő délután értünk csak a Baradla barlang aggteleki bejáratához. Vezetőnk - akivel a 3-4 órás speciális túrát teszünk hazánk ötödik leghosszabb barlangjában - már várt minket. Miközben kiosztásra kerülnek a kezeslábasok és a lámpák, kapunk némi, a barlanggal és a túrával kapcsolatos általános információt. Hisz az ismertebb Baradla barlanghoz képest a Béke is tartogat rengeteg csodát.
Felvértezve ülünk autóba, hogy a település határától pár percnyire lévő, kissé benőtt, kavicsos parkolóig guruljunk. A mezőszéli piciny kápolna talán jelzésértékű, főként a hozzám hasonló „parás” emberek számára jól jöhet egy ima, indulás előtt. Autónkat hátrahagyva gyalogszerrel indulunk az erdőbe. A nagyjából 20 percnyi séta végén egy fák között megbújó mezőre érünk, melynek szélén kutatóház található. Itt megejthetjük az utolsó szerelvényigazítást, vezetőnk pedig átöltözik.
A késő délutáni napfény narancssárga fénnyel teríti be a Szomor-hegy alatti fák közét, miközben a pár lépésnyire lévő, sűrű fákkal betakart lépcsősorhoz érünk. Aljában ott a barlang 1954-ben vágott mesterséges bejáratát rejtő ajtó. Bár a rozsda próbálkozik belemarni, a fémlap masszívan tartja távol az illetékteleneket. Rajta apró tábla jelzi az errefelé járónak, hogy mögötte húzódik a Béke-barlang, amely része - az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjaival együtt - az UNESCO-világörökségnek. Vezetőnk nekifeszül az ajtónak. Nyikordulva, a szél és az eső által a lépcső aljára lehordott leveleket és egy kevéske földet félretolva nyílik, nem túl tágasra. A lámpáink fényétől kissé fellazult sötétségben téglával kirakott, boltíves folyosó tárul elénk. Innen hosszú lépcsősoron jutunk mélyebbre, míg el nem érjük a természetes járatot.
Derékig a hideg vízben
Az első lépéseket szárazon tesszük meg, de vezetőnk még a felszínen előre jelezte: a Béke-barlang száraz időszakban is igen vizes, ám az utóbbi hetek bőséges csapadéka most kifejezetten megemelte a járatokban lassan csordogáló Komlós-patak szintjét. Innen jelenleg nemcsak száraz lábbal, de alsó ruházattal sem lehet kijutni.
A Baradla a Béke-barlanghoz képest olyan, mint egy toronyház a parasztviskóhoz képest. Itt az átlagos szélesség mindössze 1,6 méter. Az egész túra folyamán szinte mindenhol mindkét falat egyszerre meg tudjuk érinteni, és bizony több ponton ennél is jobban összeszűkül a járat. Már lábszárközépig ér a jéghideg víz, amikor elérjük a három „kapu” egyikét. Eddig jól viselkedett a fóbiám, de az „átjárónak” alig nevezhető szűk nyílást elnézve a 10 °C-os levegő forrni kezd, tenyerem izzad.
Kicsit segít, hogy a kolleginák viszonylag vidáman veselkednek neki a feladatnak. Nem hagyhatom a férfiegómat csorbulni. Szerencsére a mindhárom kapunál szükségszerű vízbe mártózás lehűt, a sikeres túloldalra átjutások mérséklik a heves pulzusomat. Vezetőnk egy-egy ilyen feladat után, kisebb szünetet beiktatva, kellő időt hagyva az ellazulásra, további információkkal lát el minket.
(Csepp)kőkemény alvilág
A hideg víz egyre magasabban áztatja a testünket, miközben a plafonról lelógó hatalmas cseppkövek között lépdelünk előre a keskeny, kacskaringózó folyosón. Mire feleszmélhetnénk a cseppkövek érintésének elkerülésére tett koncentrálásból, már mindannyian szinte derékig merülünk a vízbe egy medencében.
Túránk legmélyebb pontja felé közeledünk. Az utolsó, nagyjából 50 méteres távot már nem a főjáratban tesszük meg. Jobbra egy agyagos, szűk folyosón kapaszkodunk fel. A sikamlós, fogás- és lépéslehetőségek nélküli járatban nem könnyű az előrejutás, ráadásul egyre jobban fárad kis csapatunk. A „dombra” felérve a másik oldalon egy hasonlóan nehéz lejtmenet vár minket, majd néhány méterrel távolabb a túránk vége. Már ami az előrehaladást érinti. Innen ugyanis csak különleges engedéllyel lehet továbbjutni, de nem bánjuk, hiszen eddig is óriási élményben volt részünk.
A visszaút gyorsan telik. Átfagyottan senki sem kérdez vagy áll meg még egyszer megnézni egy-egy cseppkőoszlopot. Már csak a felszín és az ott ránk váró meleg lebeg a szemünk előtt. A lépcsősoron felkapaszkodunk, ki az este sötétjébe, és hagyjuk, hogy testünkben szétáramoljon az adrenalin… Már csupán vissza kell találnunk az autóhoz.
A túra túlnyomórészt kiépítetlen, kivilágítatlan útvonalon halad. A túrára biztosítanak lámpákat. A barlang hőmérséklete 10 °C. A barlangban állandó víz van, ezért gumicsizma és/vagy váltócipő, valamint megfelelő réteges öltözék, váltóruha használata kötelező! Részvételi korhatár minimum 14 év. A túra előzetes egyeztetés után min. 5 fő esetén indul (max. 10 fő).
A cikk megjelent a Turista Magazin 2013 augusztusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Harminc éve lett nemzet park az Aggteleki-karszt - túratipekkel
Ezért menj nemzeti parkba kirándulni
Még több hír az Aggteleki Nemzeti Parkról
