Túra a Börzsöny egyik legszebb panorámájú tűzhányójára

A Nagy-Galla meredek kaptatót ígérő szabályos kúpja több irányból is megközelíthető, de ha nem csupán a panoráma vonz minket, akkor érdemes a túránkat más látnivalókkal és érdekességekkel is kiegészíteni. Eldugott és elfeledett helyeket fedezhetünk fel, melyek egy változatos környezetbe kalauzolnak el, ugyanakkor a környék múltjáról is sokat regélnek. Mindezeket egy 12 km-es körtúrára is felfűzhetjük, amit indíthatunk a számos kuriózumot és élményt tartogató Márianosztráról vagy akár a településtől két kilométerre délre, a Szobra vezető országút mellett található Mária-kúttól is. Közvetlenül a forrás mellett találjuk a Bezina-völgyi Erdei Vasút megállóját, így hétvégén Szobról akár kisvasúttal is érkezhetünk, de nincs messze innen a menetrend szerinti busz megállója sem, valamint van parkolóhely is az autók számára.

Bányászok és zarándokok szomját oltotta
A Mária-kutat az 1900-as évek elején építették a mára már félig elhordott és napjainkban is fejtett Csáki-hegy márianosztrai, szobi és ipolydamásdi bányászai és kőfaragói, mivel a bányatelepnek állandó vízellátásra volt szüksége. Összegyűjtötték a malmok völgyében fakadó források vizét és levezették a kúttól kétszáz méterre lévő alsóbányába. A felső bányában dolgozó munkásoknak vízhordó leányok hordták kannában a vizet. Miután kiépült a forrás a Nosztrára igyekvő zarándokok pihenő és imádkozó helyévé vált. Az 1940-es évek elején maga Mindszenty bíboros hercegprímás is megpihent a Mária-kútnál, melynek frissítő vizéről meg is jegyezte, hogy az oly tiszta és selymes, mint Mária lelke, s aki e kút vizét issza, az e szent hely áldását is bírja.

Amikor a bányasikló a 60-as években leállt, a Mária-kút sorsa is megpecsételődött. Az évek során – főleg nagyobb esőzések után – hordalék rakódott a forrásra, amit helyi kezdeményezésre csak 2007-ben tisztítottak meg, illetve újították fel. Ennek köszönhetően élvezhetjük ma is a forrás hűs vizét, illetve az itt kialakított pihenő kényelmét.

A túrát lényegében a Mária-kúttól háromszáz méterre délre, az országúton átkelő Börzsönyi kék ösvényén kezdjük el, aminek jelzései a régi vasút nyomvonalát, valamint a Misa-réti-patakot követik északi irányba. A kényelmesen járható töltés egészen a Brécska-bányáig vezet, de mielőtt ellátogatnánk a felhagyott kőfejtő látványos sziklafalához, kis kitérőt tehetünk a Vasutas-forráshoz, majd a kék L jelzésen egy a múlt homályába vesző Zuvár alig fellelhető romjaihoz kapaszkodunk fel.

Nem árulunk zsákbamacskát: az ide vezető néhány száz méteres kaptató izzasztó élmény lesz, de cserébe nem csupán egy történelmi helyszínt láthatunk, hanem némi kilátásban is részünk lesz a sziklagyepes hegyoldalból.

Ha nem tudjuk, mit keresünk, fel sem tűnne számunkra a hegytetőn található csekély falmaradványok. A hegykúp oldalában körbefutó pár méter széles sáncrendszer viszont már sokkal szembetűnő módon hirdeti a vár egykori létezését. Közvetlenül a hegytetőn, a 313 méteres magasságot jelölő csúcskőnél három piros pöttyből álló jelet találunk, ami Várak a Börzsönyben jelvényszerző túra egyik kódja. Ez a szuper tematika középkori erősségeket, elfeledett földvárakat keres fel, amiből közel harmincat találunk a hegységben. Aki vállalkozik ezeknek a helyszíneknek a begyűjtésére, az nem csupán a környék ismerőjévé válik, de megismeri a Börzsöny legeldugottabb vadregényes helyszíneit is.

A Zuvár nyomai
Írásos emlékek híján jóformán semmit sem tudunk Zuvár keletkezéséről, tulajdonosáról és történelméről, illetve az a kevés rendelkezésre álló információ is keveredik a közeli Damásd várának emlékeivel. Feltehetőleg Zuvár korábban épült Damásdnál, és csupán sejthető, hogy valamikor a tatárjárást követően emelték, de azt sem tudjuk pontosan mikor és miért vált rommá. Az Ódamásd néven is ismert egykori erősség köveit az I. Nagy Lajos király által 1352-ben alapított, az innen mindössze két kilométerre fekvő nosztrai pálos kolostor építésénél használták fel.

A hegytetőt északi irányban elhagyva, meredek ereszkedésben térünk vissza az egykori vasút nyomvonalán haladó kék sávjelzésre. A kék jelek viszont kisvártatva balra letérnek a völgybe, mi viszont maradunk a jól járható vasúti pálya maradványán, amin egy kilométert gyalogolva érjük el az egykori Brécska-bánya látványos sziklafalát.

Az 1988-ig működő kőfejtő a 40-es évek óta üzemelt és a második világháború utáni nagy szerepe volt a vasúti pályarekonstrukciókhoz nélkülözhetetlen zúzott kő előállításában. Anno innen is keskenynyomtávú vasúttal hordták a rakományt, hasonlóan a Börzsöny más kitermelő helyeihez, mint például a közeli Bezina-völgyben is, ahol a közelmúltban sokak örömére újraéledt a kisvasút. Ennek a felújított vonalnak köszönhetően Szobtól Márianosztrán és Nagyirtáspusztán át egészen Nagybörzsönyig vonatozhatunk kényelmes szemlélődésben, gyakorlatilag átszelve a Börzsönyt.

Innen alig pár lépésnyire fakad a széles erdészeti úton megközelíthető László-forrás, illetve a valamivel feljebb található Pillangó-kút. Az elhanyagolt állapotban lévő foglalások már nem igazán alkalmasak a szomj oltására, de az itt felszínre törő vizek egyáltalán nem panganak, kánikula idején is táplálják a régi vasútvonal alatti mély völgy csörgedező patakját.

A Pillangó-kúttól továbbra is felfelé tartunk, mígnem újfent rácsatlakozunk a kékre, és a Pribék-tisztás érintése után – ami a Börzsönyi kék túramozgalom egyik igazolópontja – már rálátunk túránk fő célpontjára, a 479 méter magas Nagy-Galla magasba törő kúpjára. Ennek a hajdanvolt tűzhányónak a tetejére a kékről leágazó háromszögjelzések vezetnek fel, egy meglehetősen kaptatós ösvényen. Aki viszont kibírja ezt a kétszáz méteres megpróbáltatást, annak a Börzsöny egyik legszebb panorámájában lesz része.

Fent a Nagy-Galla tetején
A hegytetőn épphogy egy talpalatnyi hely van, de ez az élményt ettől csak még varázslatosabb. Tekintetünk 180 fokos szögben pásztázhatja a terepet, benne Márianosztra messziről is jól látszó Bazilikájával és börtönépületével, a bányászat által megskalpolt Csáki-hegy jellegzetes idomaival, a Zuvári-hegy, Varjú-hegy, Felső-Cikó-hegy magaslataival, illetve a lábunk alatt elterülő Galla-tisztással. A távolban a Duna elnyúló víztükre tűnik fel, aminek túlpartján a Visegrádi-hegység vonulatai húzódnak, de rálátunk az Ipoly túloldalán magasodó Helembai-hegység tömbjére is.

Ha még rászánunk egy kis energiát, átkapaszkodhatunk a Nagy-Galla testvérére, a közvetlenül mellettünk magasodó Gallára. Erről a csúcsról még jobban rálátunk a tőlünk nyugatra elterülő szlovák tájra, de egy pontról keleti irányban a Nyugat-Börzsöny látványos vulkánkúpjaira is feltűnnek.

Miután kiélveztük a panorámát visszaereszkedünk a kék útra és déli irányba kiindulópontunk felé vesszük az irányt. Kezdetben tölgyerdőben, majd a Hosszú-völgyben vadkerítés mellett ereszkedünk, helyenként kilátással a keletre feltűnő és korábban is már látott kopasz magaslatokra. Egyszer csak a balunkon érdekes épület tűnik fel. Az ösvénytől pár méterre álló „Bakancsoskunyhó” igen puritán menedéket jelent az erdőben éjszakázók számára, de lepukkantsága ellenére is van valami sajátos bája. A pár négyzetméteres deszkaépületben kényelemről aligha beszélhetünk, ahol raklapokból van kialakítva a fekhely, vaskályha viszont nincs. Ebben a formában maximum a csapadék ellen véd a tákolmány.

Újból a Brécska-bányához vezető kisvasúti töltésen haladunk, majd a Zuvári-hegy alatt a kék út ezidáig még nem járt részét is megismerjük. Pár száz métert követően a már ismert szakaszon visszaérkezünk a márianosztrai országútra, ezzel együtt pedig körtúránk kezdő és végpontját jelző Mária-kúthoz. Mindössze 12,5 km-t foglal magába ez a nem túl megerőltető, de egy-két sportosabb emelkedőt azért tartogató útvonal, ami a Nagy-Galla panorámájával emlékezetes túrát ígér.