Ha a természetjárás különböző formái kerülnek szóba, az emberek általában gyaloglásra, kerékpározásra vagy evezésre gondolnak. Táj, természet és távolság. Mindezeket madártávlatból, siklóernyővel is megtapasztalhatjuk. A túrázás ezen kevésbé ismert módjáról kérdeztük Szalma Gábort, aki már több mint 10 éve siklóernyővel járja és fedezi fel a világot. Beszélgetésünkből kiderült, hogy ez azért több mint sport, több mint hobbi.
TM: Az emberek többsége már látott siklóernyőt, de mégis, hogy zajlik egy ilyen repülés?
Szalma Gábor: Kell hozzá egy hegy vagy egy domboldal és egy kis szél. Felszálláskor felhúzzuk az ernyőt a fejünk fölé, ilyenkor az feltöltődik levegővel és felveszi a szárnyprofil alakját. Párat lépünk vagy kicsit futunk, így rugaszkodunk el a földtől. Felszállás után termiket (felszálló meleg légáramlatot) kell keresni, amelynek segítségével ki lehet emelkedni, akár több ezer méteres magasságba is, egészen a felhőkig. Ebből a magasságból pedig el lehet siklani a következő termikig, újra kiemelkedni és így tovább, sok-sok kilométeren keresztül. Ezt hívják távrepülésnek vagy ha úgy tetszik, túrázásnak. Itt a megtett kilométer, a táj szépsége számít, szemben az akrobatikus repüléssel, ahol az adrenalindús manőverek bemutatása a cél.
TM: Milyen siklóernyővel túrázni?
SZ. G.: Gyakorlatilag gyaloglásból és távrepülésből áll. Megtervezel egy útvonalat, kinézel egy starthelyet, felmászol a hegyre, és repülsz. Ha jó az idő, és ügyes vagy, akkor távot repülsz. Hazánkban nem túl elterjedt, de lehet ezt bivakolva is, ilyenkor a gerincen, de ha az nem lehetséges, akkor lent a völgyben szállsz le. Ott alszol, majd reggel keresel egy új starthelyet, és repülsz tovább. Sokszor benne van, hogy nincs megfelelő starthely a közelben. Ilyenkor a nehéz felszereléssel addig mászod a hegyet, amíg találsz egy megfelelő pontot. Amitől még nagyon függ a túra, az az időjárás, és hogy milyen terep fölött repülsz.
Start a Fülöp-szigeteki Coron-szigetről
TM: Milyen felszerelés kell egy ilyen túrázáshoz?
SZ. G.: Az ernyő és a teljes felszerelés egy hátizsákban elfér, úgy van kialakítva, hogy gyalogtúrázni is lehessen vele. Ma már léteznek pár kg-os felszerelések is, de azért átlagosan 15 kg egy komplett cucc. Ha több napra megyünk bivakolni, akkor ehhez még hozzáadódik a hálózsák és az egyéb kellékek súlya.
TM: Költséges sport?
SZ. G.: Egy jó felszerelésre áldozni kell. Az új felszerelések árai márkától függetlenül nagyjából megegyeznek, minimális eltérés van köztük. Nem szeretnék számokat mondani, de a használt, olcsó cuccokkal azért vigyázni kell. Az ernyőket időről időre be kell vizsgáltatni, egy bizonyos repült idő után a zsinórok szakítószilárdsága csökken, az ernyő anyaga felpuhul, és átereszti a levegőt. Csak akkor ajánlott használt felszerelést vásárolni, ha egy műszaki ellenőr azt bevizsgálja.
Lombok, Indonézia
TM: Mi kell ahhoz, hogy valaki egyénileg siklóernyőzhessen?
SZ. G.: Ez a létező legegyszerűbb légi sport. Természetesen vannak alapfeltételek, de szinte bárki megtanulhatja. Helyszíntől és időjárástól függ, hogy milyen felkészültségi szint szükséges a biztonságos repüléshez. A legfontosabb, hogy tisztában legyünk a saját határainkkal és felszerelésünkkel. Kell hozzá egy alapvető mozgáskoordinációs készség és persze józan ész is. Előnyös, ha testsúlyunk 40 és 120 kg között van. Sok-sok repülés is kell, hogy kialakuljanak a reflexszerű mozdulatok a nem várt eseményekre.
TM: Mikor lesz valakiből hivatalosan is pilóta?
SZ. G.: Országonként változnak a követelmények, Magyarországon az alaptanfolyam (A) néhány hónapot vesz igénybe, ezután pedig pilótavizsga (B) következik, innentől repülhet önállóan valaki. Természetesen az A és a B szintnek is vannak alszintjei. Léteznek külön oktató-, tandempilóta- és motoros ernyős jogosítások is. Nem nehéz megtanulni, és jó klubélet szokott kialakulni a különböző egyesületeknél.
TM: Utasként mit kell tudni a siklóernyőzésről?
SZ. G.: A felszállás előtt egy-két dolgot átveszünk. Pár perces fejtágításon kívül nincs is másra szükség. Az utas a pilóta előtt ül, és csak élvezi a kilátást.
Vidám koreai utassal a fedélzeten, Nepál fölött
TM: Te hogyan találkoztál a repüléssel, mióta csinálod?
SZ. G.: Még 2006 tavaszán egy siklóernyő-oktató tévedésből felhívott telefonon, összekevert egy névrokonommal. Megkérdezte, nincs-e kedvem megtanulni repülni a világ legegyszerűbb repülő szerkezetével, és én természetesen igent mondtam. Szóval mondhatni, hogy egy véletlennek köszönhetem a dolgot. Igaz, már gyerekkoromban vonzott a repülés. Sokat bámultam a dunakeszi reptéren a Trabant motoros sárkányrepülőket, és nagyon tetszett, hogy ilyen egyszerű, könnyű szerkezetekkel is lehet repülni. Azóta a siklóernyőzés lett az életem. Kezdetben főleg a Hármashatár-hegyen, illetve a Budapest körüli domboldalakon gyakoroltam az egyik siklóernyős iskolával. Hamarosan az osztrák Alpokban és Törökországban tapasztaltam meg az igazi magashegységi repülés varázsát.
TM: Mit jelent számodra a siklóernyőzés?
SZ. G.: Szabadságérzetet. Amikor elszakadok a földtől, és gyönyörű tájak felett repülök, az leírhatatlan érzés. Olyankor csak a repülés számít, minden más megszűnik, a fejem kitisztul, és hirtelen gondtalanná válok. Nagyon hamar függővé tett, minden formáját ki akartam próbálni, és minél több helyen repülni. Felmondtam az akkori munkahelyemen, és a repülésre tettem fel mindent.
„Amikor elszakadok a földtől, és gyönyörű tájak felett repülök"
TM: Új életet kezdtél?
SZ.G.: Miután felmondtam a munkahelyemen, Nepálba utaztam kipróbálni egy teljesen új életformát. Kisebb megszakításokkal 5 évet töltöttem ott, és lényegében csak a siklóernyőzéssel foglalkoztam. Rengetegen utaznak Nepálba túrázni és hegyet mászni, de kevesen tudják, hogy siklóernyős paradicsom is egyben. A nyolcezres, havas csúcsok alatt húzódó hegygerinceken rengeteg hely van, ahonnan fel lehet szállni, sok a túraútvonal, remek bivak túrákat lehet csinálni. Az ötezres felhőalapokról, vendégszerető emberekről nem is beszélve. A legtöbb időt Pokharában töltöttem, mert itt szinte egész évben kiválóak a feltételek a repüléshez. A világ minden pontjáról érkeznek ide siklóernyős pilóták. Sokat lehet tanulni egymástól. Ha azt kérded melyik a kedvenc helyem a világon, hát az Pokhara.
Bivakolás egy nepáli turistaházban
TM: Merre jártál még a világban?
SZ. G.: Sok helyen. Főleg Ázsia délkeleti részén. A fantasztikus nepáli élmények csak megerősítettek abban, hogy a világ milyen nagy, és azt be kell repülni. Megszállottan keresem Ázsiában az újabb és újabb, lehetőleg még felfedezetlen siklóernyős helyeket. Huzamosabb időt Nepálban és Dél-Koreában töltöttem, de jártam a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Mianmarban, Indonéziában, Malajziában. Jelenleg Kínában vagyok már több mint egy éve.
TM: Magyarországon merre vannak jó ernyős helyek?
SZ. G.: Magyarországon sok jó siklóernyős starthely létezik. Például: Nyikom, a Mátra nyugati lábánál. Nagyon szeretek repülni például a Pilisről, a Balaton-felvidéken a Csobáncról vagy akár a Hármashatár-hegy óbudai oldaláról.
Kalocsa légterében
TM: Európában hol vannak híres starthelyek?
SZ. G.: Európa ismert és nagyon jó starthelyei például az ausztriai Gerlitzen, a Francia Annecy, a svájci Interlaken és télen Monte-Carlo vagy a világhíres Ölüdeniz, Törökországban, de nagyon sok van, sorolhatnám. Egyik kedvenc helyem Erdélyben Torockó, nemcsak a repülés, hanem a gyönyörű környezet és az emberek vendégszeretete miatt.
TM: Azért elég költséges utazgatni a világban. Miből tudod finanszírozni ezeket az utakat?
SZ. G.: Nevetni fogsz, de repülésből. Turistákkal repülök tandemben. A siklóernyőzés nem feltétlenül magányos sport, párban is lehet repülni. Az olyan helyeken, mint például Pokhara (Nepál), ahol évi 300 napot lehet repülni az Annapurna és a Machapuchare árnyékában, külön iparág épült ki a tandem-siklóernyőzésre. Az ázsiai turisták nagyon szívesen repülnek tandemben siklóernyővel.
„Az ázsiai turisták nagyon szívesen repülnek"
TM: Akkor ez az életformáddá vált?
SZ. G.: Igen. A repülés függővé tett, és ez lett az életem. Ez olyan, hogy amikor nem repülsz, akkor is az eget kémleled, és ha jó az idő, rohansz repülni. Nem számít, hogy kihűl a vasárnapi ebéd.
TM: Mi volt az eddigi legemlékezetesebb repülésed?
SZ. G.: Az egyik legemlékezetesebb repülésem Borneóban, a Mount Kinabalun történt. Itt a 2015. júniusi földrengésnek 18 áldozata volt. Amikor megnyitották újra a turistautakat, az ő tiszteletükre 18-án felmásztunk a hegy déli oldalán, és hajnalban mind a 18-an sikeresen lerepültünk a hegy lábához. A Mount Kinabalu a térség legmagasabb hegye, és általában nem repülhető. Fent mindig tombol a szél, és nagyon gyorsan változik az időjárás. Nem lehet előre megjósolni, hogy mikor, de ritkán, napfelkeltekor van egy kis idő, amikor lehetőség adódik a felszállásra. Ez nagyon ritka, és nekem hihetetlen élmény volt velük együtt repülni. Hálás vagyok, hogy a csoport tagja lehettem.
Hike and Fly: Mount Kinabalu from Gabor Szalma on Vimeo.
TM: Hova szeretnél még eljutni, mit szeretnél berepülni?
SZ. G.: Jelenleg Kínában, Yunnan tartományban vagyok, és itt még rengeteg a berepülni való hely. Szeretnék visszamenni Indonéziába, a Fülöp-szigetekre és természetesen Nepálba. Ázsián belül viszonylag olcsón lehet utazni. Föl akarom kutatni azokat az eldugott helyeket, ahol még nem repült senki, és ehhez van néhány hasonlóan őrült barátom, akikkel eddigi útjaim során ismerkedtem meg. Nagyon nem tervezünk előre, ha van egy jó ötlet, akkor elindulunk.
Indonézia
TM: Azért ez nem egy veszélytelen sport. Gyakoriak a balesetek?
SZ. G.: Úgy gondolom, nem veszélyesebb, mint bármelyik másik sport. Sajnos a média csak a fatális baleseteket közli, hisz annak nincs hírértéke, hogy Pista mekkorát repült szombaton, és milyen szép helyeken járt. Felszállás és leszállás közben adódhatnak balesetek, de a legtöbb esetben horzsolással megússzuk. Néha felakadunk egy fára, de a fa a siklóernyős barátja, mert megvéd a nagyobb eséstől. Ha a levegőben adódik olyan probléma, amelyet nem tudunk megoldani, van egy második ernyő, amit mentőernyőnek hívunk, és bármikor tudjuk használni. Akik nagyon feszegetik a határokat, azok könnyen odaveszhetnek. Sajnos egy bivakos túrarepülés során egy ilyen „határfeszegetés” miatt vesztettem el egy barátomat a Himalájában.
TM: Neked volt nagyobb baleseted?
SZ. G.: Én is lógtam már fán, törtem magamat össze, de a saját hülyeségem miatt. Nem ez a jellemző a siklóernyőzésre. Tényleg!
