Az első kérdés persze rögtön az, hogy hol található az az összefüggő szikla, amelynek legnagyobb magassága egyes helyeken eléri a 80 métert is? Bükk? Bakony? Esetleg Gerecse? Meglepő módon egyik sem….
Májusi, tematikus (Palócföld) lapszámunk TOP 10 rovatának írásában feltérképezzük e részben homokkővel fedett csodálatos táj egyedülálló, gyakran "palóc karsztnak" nevezett formakincsét. A különleges alakú, homokkőből felépülő sziklák legkülönlegesebbike pedig minden bizonnyal a Bükkszenterzsébet feletti Nagy-kő, amelyet jelen cikkünk mutat be.
Hogy ez a látványos sziklafal jórészt ismeretlen, az elhelyezkedésének köszönhető. A Mátra és a Bükk árnyékában megbújó, vadregényes Vajdavár-vidék (régebbi nevén Heves–Borsodi-dombság) rejti ugyanis ezt a látványos sziklafalat, amelybe különlegessége folytán elég könnyű első látásra beleszeretni. Igazából a sziklának otthon adó, lényegében egy nagy összefüggő erdőségét rejtő Vajdavár-vidékbe is elég könnyű beleszeretni, de a Bükkszenterzsébet feletti Nagy-kő egy külön történet. Minden tekintetben.
Egyrészt a sziklafal a Vajdavár-vidék déli szegélyén helyezkedik el, s mivel ezen a vidéken nincs túl sok turistaút, a Nagy-kő tanösvény tényleg egy külön túra, nehéz kombinálni például a Vajdavár-vidék központi részét bejáró útvonalakkal. Másrészt már maguk a Tarnalelesz és a vele összeépült Bükkszenterzsébet feletti, kopárságukban az egykor kiterjedt állattartásról tanúskodó dombok is különlegesek, az egész helyszín vadregényességéhez pedig nagyon sokat hozzátesz a Mátra innen nézve kifejezetten magasnak tűnő, komor gerince a dombok felett. A szikla rejtélyességét tovább növeli a tény, miszerint amennyire hatalmas, annyira elbújik a környező dombok mögött, alig pár pontról adja csak magát a sziklafal elbűvölő látványa. S bár a tanösvény mindkét irányból bejárható, s mi éppen Bükkszenterzsébetről indultunk, pont a Tarnalelesz feletti, a sziklára nyíló látvány miatt érdemesebb talán ebből a faluból kezdeni a túrát. Végül, de nem utolsósorban persze azért is különleges a Nagy-kő, mert homokkőből épül fel. Sőt, talán ezért a legkülönlegesebb!
Igazság szerint nem ellenőriztem, hogy pontosan melyik hazai szikla a legnagyobb, de talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy ilyen magas, egy szálban álló, nem lépcsőzetes természetes sziklát én máshol nem ismerek. De mindegy is, nem verseny ez, a Nagy-kő mindenképpen ideális választás egy garantáltan tömegmentes és különleges hangulatú kiránduláshoz. A Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet közötti, mintegy 7 kilométer hosszúságú tanösvény ráadásul Budapest irányából a naponta többször Ózd irányába közlekedő, közvetlen, jól felszerelt buszokkal is elérhető. Mi kell még? Mondanám, hogy a térképes navigáció hasznos lehet, a jelzések kicsit kopottak ugyanis, egyébiránt nem lesz gondunk a tájékozódással.
A tanösvény információs táblája a csúcson
Búbos kemence az erdők mélyén
A tanösvény Tarnaleleszen, a temető mellett kezdődik. Utunk felfele a falut övező kopár dombokon vezet, egy helyen feltűnik maga a lenyűgöző szikla is. Valamivel fentebb egy szellős, csodás panorámát nyújtó dombháton folytatódik az út, amely lassan beér az erősen bolygatott erdőbe. Közelebb érve is csak a fák között láthatunk rá valamelyest a sziklára, ahova végül lépcsőkkel megerősített meredek kaptatón mászhatunk fel, miközben jó kifogást jelenthetnek némi pihenőre a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által kihelyezett táblák. A pihenőre való felmentést megadjuk, feltétlenül érdemes ugyanis elolvasni ezeket!
A búbos kemencének tűnő falrészlet a szikla tetejéről, háttérben a Bükk csúcsai
Az első, amit észreveszünk a hegytetőn, az a magasság. Az első kiszögellésen még kigyönyörködjük magunkat a tájban, de aztán feljebb, a Nagy-kő tetején található kisebb, fedett pihenő alatti sziklaperemen jön a döbbenet.
A hegycsúcs déli-délkeleti oldalát mintegy 250 méter hosszan határoló sziklaperemnél tényleg szédületes élményben van részünk, láthatjuk, hogy a 60-80 méteres magasság a sziklafal egyes szakaszain valóban nem túlzás.
Panoráma a hegytetőről
A második különlegesség maga a kőzet. A sziklafal kidomborodó része, rajta a kiálló kövekkel úgy néz ki, mint egy kolosszális búbos kemence. A hasonló, látványos homokkő sziklafalak éppenséggel a Palócföld országosan is egyedülálló tájképi nevezetességei. Hogy a puha homokkő hogyan alkothat ennyire látványos sziklafalat, ahhoz érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mi rejlik a helyiek által a homokkőre általánosságban használt apoka kifejezés mögött. A Vajdavár-vidék egykori üledékgyűjtő medencéjében lerakódott, miocén korú homokkő két alaptípusba sorolható. Az egyik a sekélytengeri környezetben, áramlásoktól elkerült helyeken lerakódott, finomszemcsés, agyagos homok, a másik, ennél jellegzetesebb formáció pedig a durva szemcseméretű, úgynevezett glaukonitos, „cipós” (keményebb homokkőtömbökkel tarkított) homokkő. Ez jól mozgatott, sekély tengervízben ülepedett le, jellegzetessége, hogy többnyire karbonátos kötőanyag cementálja össze. Olyannyira, hogy képes ilyen látványos sziklafalakat is alkotni, ha a későbbi kiemelkedések és az erózió ezt lehetővé tették. És persze ott van a fantasztikus, ámbár szokatlan kilátás a Bükk és a Mátra felé, amelytől nehéz lesz elszakadni.
A homokkő egy látványos felszínre bukkanása a tanösvény mellett
Vár állott, s még áll ma is
Nem nehéz elképzelni, hogy a természet e roppant erődítményét korábbi korok emberei is kihasználták. Különösen, hogy a hegytető a többi oldalán is meglehetősen meredek, egyedül a tanösvény folytatásában általunk is érintett nyereg felé lankásabb valamelyest. Nem véletlen tehát, hogy pont itt, a nyereg felett áll az a kisebb földsánc, amely az egykoron itt található bronzkori telep védelmére épülhetett. A kutatók azt feltételezik, hogy ez is a hegységeink belsejében, nagy relatív magasságú hegyeken található, néha meglepően nagy területű őskori erődített telepek közé tartozhatott, amely az ún. Kyjatice-kultúra (kiétei kultúra) hozott létre az i. e. 12. századtól a 8-7. századig. A térkép szerint egyébként a Vajdavár-vidéken máshol is találunk sáncokat, például éppen a névadó Vajdaváron. Azonban sem ennek, sem a Tarnalelesz feletti Köbölvárnak nem ismert a pontos kora.
A túloldalon való ereszkedést egy gyönyörű tölgyesben kezdjük meg, bal kéz felől pedig még a homokkőszikla is velünk marad egy darabig. Miközben egy jelzett kitérővel egy forrást is felkereshetünk, ismét bolygatott erdőben, zömmel akácosban vezet ki utunk a Darázs-patak széles völgyébe, ahol mezei szekérúton sétálhatunk Bükkszenterzsébetre.
Vásárold meg májusi lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál, és olvasd el a hasonlóan érdekes és látványos sziklaképződményeket bemutató összeállításunkat!
Korábbi lapszámainkat pedig IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
A cikk 2021-ben jelent meg először.
