A hazai piacon fellelhető hátizsákok tengerében könnyen elmerülhetünk. Sokan bele sem gondolunk, hogy egyes nélkülözhetetlen kiegészítőink vagy ruhadarabjaink „jelenléte” éppen azért nem tűnik fel túrázás közben, mert kiválasztásuk alapos mérlegelést követően történt meg. Ilyen a hátizsák is. Ha jó, fel sem tűnik, hogy velünk van. Megtudhatjuk azt is, hogy mi áll az esetenként hatalmas árkülönbségek hátterében.
A vállpántok szélessége, párnázása, alakja és szellőzése egyaránt kulcsfontosságú. Tervezésükkor – és természetesen a vásárlás alkalmával is – nagy figyelmet kell fordítani ezek megfelelő összhangjára. A nagyobb méretű táskák vastagabban párnázott, szélesebb vállpántokat kapnak a terhelés optimális elosztásához, emiatt azonban nehezebben is szellőzik alattuk a vállunk. A gyártók különféle anyagok felhasználásával próbálják a terhelhetőséget maximalizálni a hatékony szellőzés megtartása mellett. Az alakjukat illetően törekednek a lehető legergonomikusabb formát megtalálni, ráadásul az sem mindegy, hogy hölgyeknek vagy uraknak készül-e a táska.
Igen kényes pont zsákunk hátrész-kialakítása. Ez a rész érintkezik a legnagyobb felületen a testünkkel, a komfortzónák körültekintő megtervezése ezért rendkívüli jelentőséggel bír. A szellőzés, a kényelem és a stabilitás szintén fontos kritérium. Alapvetően két megoldás terjedt el: a párnázott és az ún. feszített hát, melyek közül az elsőnél különböző formájú, eltérő sűrűségű párnázással, míg a második esetében huzalokkal vagy lemezekkel ívesre feszített hálós hátrésszel fekszik fel hátunkra a zsák.
Előbbi előnye, hogy könnyebben pakolhatunk a táskába, valamivel stabilabban fekszik fel hátunkra, hátránya viszont, hogy kevésbé szellőzik. A feszített hát legfőbb „büszkesége” természetesen maga a szellőzés. A hátrész tervezésekor szintén fontos tényező, hogy nőknek vagy férfiaknak készül-e a termék, hisz a gyengébbik nem képviselőinek rendszerint rövidebb és keskenyebb háta van.
Végül egy pár gondolat a méretre igazíthatóságról. Mivel nem vagyunk egyformák, elengedhetetlen, hogy a megpakolt táskánk a megfelelő helyre kerüljön hátunkon, vállunkon és derekunkon. Mindezt úgy, hogy viselése komfortos legyen. Ehhez a vállpántok, a derék- és a mellkaspánt, illetve a hátrész kellően széles tartományban történő állíthatóságára van szükség. Ha éppen táskanéző körútra indulnánk, idézzük fel magunkban az itt olvasott tippeket, hogy a legalkalmasabb darabot választhassuk ki a szűkösnek korántsem nevezhető hazai kínálatból.
Tippek, trükkök, avagy a hátizsák beállítása
A korszerű túrazsákok rengeteg szolgáltatást kínálnak, és sokkal többféle módon állíthatóak, mint a „fapados” modellek. Érdemes is kihasználni ezeket az állítási lehetőségeket, mivel jelentősen megnövelhetik a zsák viselési komfortját. Megfelelő finomhangolás nélkül a legjobb zsák sem lesz kényelmesebb, mint egy olcsó divathátizsák.
Kezdjük az alapoktól. Van egy szabály, amely 200 éve is ugyanúgy igaz volt, mint ma: a megfelelő beállítás egyik kulcseleme az optimális súlyelosztás. A nehéz tárgyakat ennek megfelelően pakoljuk alulra, a könnyebbeket felülre. Amennyiben folyadékot tartalmazó pillepalackot, kulacsot vagy ivószatyrot akarunk könnyen elérhető helyre tenni, érdemes a zsák hátunkkal érintkező falához rakni azt, hogy a súlypont minél közelebb maradjon a testünkhöz. Nem véletlen, hogy az ivószatyrok rekeszét minden zsákon a hátpanelen alakítják ki.
Az első felvétel előtt érdemes az összes állítható pántot kilazítani, majd a zsákot felvéve magunkra igazítani. Ez alól azok a modellek képeznek kivételt, amelyek hátrészét a felsőtestünk hosszához állíthatjuk. Ilyen megoldással nagyobb űrméretű, merevített zsákoknál találkozhatunk. Alapvetően ez befolyásolja a csípőpánt és a vállpántok távolságát, amely felhasználótól függően elég nagy szórást mutat, hiszen egy 150 centis, illetve egy közel 2 méteres ember háthossza is jelentősen eltér.
– A felső hátpárna és a vállpántok tépőzárral rögzülnek a hátpanelhez. Rendszerint 2-3 vagy 4 fokozatban állíthatjuk méretre.
– A hátpárna és a vállpántok szíjrendszerrel kapcsolódnak a hátpanelhez, így a magasságuk fokozatmentesen állítható.
Ha kilazítottuk a pántokat, vegyük fel a zsákot. Még ha épp most csomagoltuk is ki a gyári fóliából, akkor se üresen vegyük fel. Súly nélkül nem tudjuk majd rendesen „belőni” a szíjakat, ezért mindenképpen próbáljuk meg az életszerű körülményeket modellezni: tömjük meg a zsákot ruhákkal, palackokkal, két kiló almával, macskával vagy bármivel, amit otthon találunk!
1. A csípőpánt beállítása
Ha valakinek az volt az illúziója, hogy a terhet a vállpántokon visszük, tévedett. A teher bő 70%-a a csípőpántra esik, nem véletlen hát, hogy a legtöbb modern zsákon ez a legszélesebb, legpárnázottabb elem. Húzzuk ezt szorosra a csípőnkön. Ne a derekunkon, hanem a csípőcsontokon támaszkodjon!
2. A vállpántok beállítása
A lényeg, hogy szépen lekövesse a vállaink vonalát, de ne húzzuk túl szorosra őket, mert akkor elkezdik leemelni a terhet a csípőnkről. A legtöbb zsákon ún. teheremelő pántokat is találunk, melyek a hátsó panel tetejét kötik össze a vállpántokkal. A szerepük a zsák függőleges helyzetbe hozása, megakadályozva, hogy az elálljon a hátunktól, a vállpántokra jutó terhelést is hatékonyan csökkentve. Annyira húzzuk meg e pántokat , hogy a zsák hátpanele párhuzamos legyen a hátunkkal.
3. A mellszíj
Ezen elem elsődleges szerepe, hogy ne engedje szétcsúszni a vállpántokat. Ha túlságosan megfeszítjük, akkor a vállpántokat a nyakunkhoz húzza, úgyhogy csak módjával! Sok zsák vállpántja eleve nem hajlamos lecsúszni a vállról, a mellszíjra ezért valójában nincs nagy szükség. Kicipzárazott kabátnál is előny, ha nincs bekapcsolva, mert így nem akadályozza a levegő áramlását. Egyes modelleknél ugyanakkor érdemes (szinte) mindig használni, hogy a vállpánt ne tudjon elmozdulni.
A „térfogatszűkítők” is jelentős szerepet játszanak a zsák stabilitásában. Alapvetően kétféle megoldás terjedt el: vagy szíjakkal, vagy egy cipzár nyitásával-zárásával húzhatjuk szűkebbre vagy hagyhatjuk lazábbra a zsákunkat. A lényeg, hogy amennyiben kevés cuccal indulunk útnak, és nincs szükségünk a zsák teljes térfogatára, érdemes a szűkítőket összehúzni: a teher ezáltal közelebb kerül a hátunkhoz. Ez különösen igaz akkor, ha a külső hevederekre nehéz technikai eszközöket (pl. síléceket, snowboardot, jégcsákányt, kötelet), avagy bármi olyat aggatunk, ami igyekszik lecsavarni a zsákot a hátunkról. Egy jól beállított zsákkal sokkal örömtelibb túrázni, ráadásul elképesztően nagy súlyokat mozgathatunk vele - mindezt szinte észrevétlenül. Tömjük hát tele, és irány a hegy!
