Még csak 17 éves, de már több hazai és nemzetközi természetfotós pályázaton az élmezőnyben végzett. Szenvedélye a természet, a fotózás, az informatika, és imád kenyeret sütni. Ismerjétek meg Kártyás Gergőt!
Gergő 2016-ban kezdett el komolyabban fotózni, és hamar rátalált kedvenc témájára, a természet és a vadvilág megörökítése lett a szenvedélye. Ifjú kora ellenére mindezt nagyon tudatosan, egy csak rá jellemző, egyedi nézőpontból teszi. 2020 óta már pályázatokon is megméretteti magát, így figyeltünk fel rá mi is. Első nagy sikerére nem is kellett sokat várni, 2021-ben a holland szervezésű Nature Photographer of the Year pályázaton második helyezést ért el az ifjúsági kategóriában. Majd 2022-ben ő lett az Év Ifjú Természetfotósa Magyarországon, és több nemzetközi pályázaton is remekül szerepelt.
A Körmenden élő fiú még gimnáziumba jár, de nem mondható egy átlagos tinédzsernek. Legszívesebben a Döröskén lévő hétvégi házuk kertjében és környékén tölti idejét, ahol szereti megfigyelni a természetet és fotókon megörökíteni azt.
Miért kezdtél el fotózni?
Az iskolában a média szakkörön belül volt fotózás óra, és ott tetszett meg. Elkezdtem gyűjteni egy komolyabb fényképezőgépre, de addig is azzal fotóztam, ami otthon volt: telefon és egy bridge fényképezőgép. Eleinte a fotózás technikai része inspirált, aztán pedig az, hogy valami újat alkossak. Az érdekes fények és formák megörökítése foglalkoztatott.
És miért épp a természetfotózás felé fordultál?
Adta magát a téma, mivel gyerekkorom óta minden nyarat a természettel körülvett döröskei hétvégi házunkban töltöttem, sőt, a tavaszt és sok hétvégét is. Minden nap tapasztaltam valami érdekeset ott a természetből, madarakat, új fajokat, érdekes állati viselkedéseket, és ez nagyon megtetszett.
Gergő természethez való vonzódása már egész kicsi kora óta adott volt, talán a hétvégi ház és a nagyszülei kertjében eltöltött időnek köszönhetően. Viszont elmondása szerint se a szülei, se a bátyja nem mélyült el úgy a természetben, mint ő, és mástól sem látott ilyet a családban. De mivel sok időt töltött kint, talán ösztönösen jött fel belőle ez az igény. Mai napig gyűjtögeti a madártollakat, koponyákat, agancsokat, kíváncsi és nyitott a természet minden élőlényére és történésére. Nagy hatással voltak rá David Attenborough filmjei, mint például a Our Planet, és nagyon érdekli az állatok viselkedése.
Kitől tanultál fotózni, és vannak-e példaképeid?
A technikai alapokat magam tanultam autodidakta módon. Példaképem nincs, de kompozíció, téma és ötletek terén persze inspirálódom mások munkáiból, követem a különböző természetfotós pályázatokat és fotósok weboldalait nézegetem, például Morten Hilmerét. Az utóbbi időben elkezdtem könyveket is beszerezni, a londoni Natural History Museum által kiadott a How Wildlife Photography Became Art könyv most a kedvencem, amely az utóbbi 55 év legnagyszerűbb természetfotóinak gyűjteménye, és a természetfotózásról is sokat megtudhatunk belőle. Ezt biztosan minden héten leveszem a polcról és fellapozom.
Azt mondtad, hogy szerencsés vagy, mert a suliban szinte mindent „magadba szívsz”, otthon már nem kell sokat tanulnod, így marad elég időd a fotózásra. De van más hobbid is?
Igen, az informatika. Főként a dizájn része érdekel, például megtervezni egy weboldal látványát, felépítését, de persze szükséges hogy a back end részével, a programozással is foglalkozzak ehhez. A saját fotós weboldalamat például én terveztem és fejlesztettem. A másik hobbim a sütés. Kovászos kenyeret szoktam sütni.
A kenyérsütés hogy jött?
A Covid-járvány alatt volt egy ilyen hullám, hogy sokan elkezdtek kovászos kenyeret sütni, aztán kémiaórán is szóba jött, és úgy gondoltam, ki kéne próbálni. Két éve kezdtem, és azóta folyamatosan sütök. Boltban már nem is veszünk kenyeret, hanem én sütöm hetente. Jobb is, mint a bolti.
Akkor még pék is lehet belőled?
Igazából még nem tudom elképzelni a jövőmet, próbálok nyitott maradni és mindent kipróbálni.
Anyukád nem akarta megtanulni tőled a sütőtudományod?
Nem, mert macerásnak tartotta. Én meg szeretem a kihívásokat, ami nem olyan egyszerű, mert abból lesz valódi eredmény, ha tanulok, és beleteszem a munkát.
Visszatérve a fotóidhoz, azok nagy része monokróm hatású, sok köztük a fekete-fehér, és az erősen kontrasztos kép. Ez tudatos?
Igen, nagyon szeretek ellenfénnyel dolgozni, de például a fecskekotta képemen az is látszik, hogy a minimalista stílust is kedvelem.
Alapvetően magam is ilyen vagyok, ahol csak lehet, törekszem a minimalizmusra, például a szobámban sincsenek felesleges dolgok.
De egy óra vázlata is nálam olyan, hogy két perc alatt leírom azt, amiből én teljesen megjegyzem az anyagot. A fotóim megkomponálásánál szeretem használni a naplemente és a napfelkelte fényeit, a szűrt ellenfényt, amire jó példa a májusi cserebogaras képem. Ez is elég minimalista, van rajta egy szép sziluett és egy szép szín, és ezt nagyon kedvelem.
Fotós témáit főként a döröskei ház kertje adja, szinte ki sem kell mennie onnan, mert a természet megy be hozzá. Egy őzcsalád is előszeretettel jár a kert végébe, mondhatni, hogy már ott laknak. De azért hatja a kíváncsiság a fiatal fiút, vajon milyen állatok járhatják még a ház melletti erdőt, amiket még ő sem látott, ezért vadkamerát is kihelyez néha, hogy megfigyelje őket.
A kertben és a környékén behatárol, hogy milyen fajokat tudsz fotózni. Többnyire mindennapi, „egyszerű” fajokat kapsz lencsevégre, de ebben látsz kihívást?
Nyilvánvaló, hogy bárki képes lehet lefotózni ezeket a fajokat dokumentarista jelleggel, de én szeretném ezeket a saját látásmódommal megmutatni. A képen azt próbálom visszaadni, megvalósítani, amit nekem adott élőben az a jelenet, amit épp láttam, tapasztaltam.
Így született a hangyás képed is?
Igen. Megfigyeltem, hogy a hangyák a közeli fenyőfán keresztül hordják a táplálékukat a raktárukba. Ilyenkor gyakran megálltak pár másodpercre az ág egy-egy pontján és „megvizsgálták” egymást. Ezt a sajátos kommunikációjuk miatt teszik, ha az egyik talál táplálékot, megállítja, és elvezeti a másikat oda. Csak épp, ahol ezt láttam, ott nem volt jó a háttér a fotóhoz, ezért meg kellett találnom hozzá a megfelelő helyet, ahol szépen keretbe tudtam foglalni ezt a jelenetet. Ez végül egy nálam magasabban lévő faág lett.
Nem volt könnyű, mert amellett, hogy egy székre kellett állnom a fotózáshoz, kénytelen voltam előre-hátra „billegve” beállítani az élességet, ugyanis ekkor nem volt makróobjektívem, és egy olyan módszerrel oldottam meg a makrófotózást, aminél csak így lehetett élességet állítani. A 18-55 mm-es objektívemet fordítva tettem fel a gépemre egy fordítógyűrű segítségével, ugyanis így is lehet makrófotókat készíteni, igaz, igen kis mélységélességgel. Ezzel a megoldással azonban nem lehet az objektívvel élességet állítani, hanem egy fix élességi sík van, amit a gép előre-hátra mozgatásával lehet a témára beállítani.
Érződik, hogy Gergő imádja a kihívásokat, és sokszor szüksége is van találékony természetére, hiszen a fotózás egy költséges hobbi, de mint látjuk, megfelelő kreativitással nem kell lemondania róla annak sem, akinek kicsit vékonyabb a pénztárcája.
A pénzzel is okosan bánik, első komolyabb fényképezőgépét – ami egy Canon 1300D volt –, a zsebpénzéből gyűjtögette össze, és a mai napig alaposan átgondolja, mikor mire költ. A fotózás mellett nagyon sok dolog érdekli még, kedveli a filozófiai témákat, a társadalomtudományt, és a vele egykorú tinédzserekhez képest ő kevésbé szereti a nyüzsgést, inkább a természetben tölti idejét, ott érzi jól magát.
Mit jelent számodra a természetfotózás?
Alkotást, kreativitást, és hogy valami újat mutathatok képeimmel az embereknek.
És a természet?
Megnyugvást, kikapcsolódást, egy zen állapotot. A természetben szinte megáll az idő. Amikor megtapasztalok valamit, amit korábban egy biológiai vagy természettel foglalkozó könyvben olvastam, az nagyon jó élmény. Teljesen leköt, ha egy új fajt látok, és amikor valamilyen állat közel jön hozzám, az számomra egy nagyon intim pillanat, és ezeket szeretem leginkább. Sajnos látom mellette a környezetszennyezést, a szemetelést is, ami viszont nagyon elszomorít.
Sok dolgot tudsz már a természetről, de említetted, hogy más témák, például az emberi természet is érdekel.
Igen, a filozófiai témák is érdekelnek, és most épp Kepes András „A boldog hülye és az okos depressziós” című könyvét olvasom. És tényleg, ahogy egyre többet tanulok, meg ahogy egyre többet tudok meg a világról, azt érzem, hogy semmit nem tudok szinte, hanem inkább egyre kevesebbet.
Eddig főként spontán fotóztad a környezetedet, tervezed, hogy tudatosabban, nagyobb témát is feldolgozz?
Igen, eddig nem annyira készültem fel, csak hogy hova megyek, és hogy ott körülbelül mit fogok tudni fotózni, de változást szeretnék. Olyan projekteken is gondolkodom, amelyek jobban fel vannak építve, és ez nagyobb kihívást is jelent. A cél, hogy az állatokat ne csak szépen fotózzam le, hanem szeretném bemutatni az élőhelyükkel és az emberekkel való kapcsolatukat. Ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot meg tudjam mutatni, elengedhetetlen, hogy hosszabb távon foglalkozzak az adott témával.
Mondasz példát, amibe esetleg már bele is kezdtél?
Ez a gólyás képem például ilyen. Ennél a projektnél valójában az aratást szeretném fotózni, de úgy, hogy a képeimmel azt mutatom be, hogy milyen fajok kapcsolódnak ehhez a tevékenységhez, és hogy ez hogyan befolyásolja az ő életüket. Gyakran láttam, hogy egerek és kisebb emlősök futkosnak a már learatott részeken, a gólyák pedig kihasználva ezt, a kombájnokat követve összekapdosták ezeket. De egy olyan projekten is dolgozom, amelyben az Őrségi Nemzeti Park bölényeit mutatnám be.
Beszélgettünk még Gergővel környezetvédelemről, a nagyipari mezőgazdaság és a vegyszerek használatának ártalmairól, a folyók, patakok tisztaságának fontosságáról, és hogy milyen jó volna, ha sokan elkezdenének úgy hozzáállni a természethez, ahogyan azt ő teszi.
Jó látni, hogy a most felnövő generációban is akadnak bőven olyanok, akik érdeklődnek, és valóban törődnek a természettel, érzik és értik, miért lenne fontos vigyázni erre a kincsre.
Talán egy új generáció már másképp gondolkodik majd arról, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. És talán a Gergő által készített természetfotók is segíthetik átadni ezt a gondolkodást, szemléletmódot, és ezzel az átalakulást.
Az alábbi képre kattintva még több képet nézhettek meg Gergőtől, ha pedig szeretnétek követni munkásságát, akkor nézzétek meg weboldalát itt, vagy kövessétek közösségi oldalain itt és itt.
