Bár hazánkban máshol fellelhető volt korábban is ez a faj, de az Aggteleki Nemzeti Park területén csak most találkoztak vele először.
Hazánkban a korábban ismert egyetlen bikapókfajról a közelmúltban derült ki, hogy valójában három különböző faj – olvasható az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) közösségi oldalán. Ez alapján eddig az ANPI területéről egyedül a sárgafejű bikapók (Eresus moravicus) volt ismeretes, de április második hetében egy másik faj is felbukkant, mégpedig a boldogkőváraljai Vár-hegyen.
A most előkerült pók a deres bikapók (Eresus hermani), amelyről csak 2010 óta tudják, hogy tulajdonképpen elkülönül a többi bikapókfajtól. A szakirodalom szerint ennek a fajnak a hímjeivel találkozhatunk legkorábban március-április környékén.
Azért is érdekes, hogy most ezen a helyen bukkant fel, mert eddig jellemzően mésztufa alapkőzetű élőhelyeken mutatták ki jelenlétét, viszont a boldogkőváraljai Vár-hegy alapkőzete az andezittufa.
A hazánkban fellelhető bikapókfajok mindegyike védett,
nevüket pedig onnan kapták, hogy hímjeik veszély esetén bikára emlékeztető támadó pozíciót vesznek fel, leszegik fejüket, potrohukat magasra emelik, és így próbálnak félelmetesnek tűnni. A bikapókok nőstényei jóval nagyobbak, akár kétszer akkorák is lehetnek mint a hímek.
A hímek kb. egy centiméter hosszúak és potrohuk szép élénkpiros, míg a nőstények akár a két centimétert is elérhetik, viszont nem színesek.
A bikapókok nőstényei üreglakók, a hímek viszont kóborló-vadászó életmódot folytatnak, és csak a párzásra és a peték kikeléséig válnak a nősténnyel együtt üreglakóvá, végül a nőstény megöli a hímet.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
