Bejártuk a legendás lillafüredi Sziklát

A mesés Lillafüredet talán senkinek sem kell bemutatnunk, a Miskolchoz tartozó parányi település a Bükk mély völgyeinek találkozásánál az egyik legismertebb hazai turistaattrakciónk. A kisvasútnak és a Palotaszállónak hála ráadásul nemcsak a hardcore túrázók járnak erre, hanem a legkülönbözőbb indíttatású kirándulók is. Jól jelzi ezt, hogy egy sima, szezonon kívüli hétköznapon is pezseg itt az élet. Szóval Lillafüred egy nagyon jó hely, és nemsokára még sokkal jobb is lehet, ha megvalósulnak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) tervei.

A BNPI ősszel vagyonkezelésébe vette a Szikla néven elhíresült objektumot, és kidolgozták azokat a terveket, amelyek mentén megkezdődik majd a részbeni felújítása és újbóli hasznosítása. Ezeket mesélték el a sajtónak, és mutatták be a helyszínt is az igazgatóság munkatársai csütörtökön.

A Szikla

A Szikla eredetileg egy katonai objektum volt, óvóhely kialakítása miatt vájta be 3 ezer munkás a Dolka-hegy hátának rendkívül meredek sziklalejtőjébe az 1930-as években.

Sajnos van egy rossz hírünk: Bíró Tibor, a Szeleta Látogatóközpont vezetője ezeket az értesüléseket cáfolta, legalábbis még soha nem találták nyomát ezeknek a járatoknak. A Palotaszállóba vezető járatot valóban tervezték, azonban az épülő alagút fala beszakadt, majdnem leeresztve a Hámori-tavat. Hogy véletlenül se öntsék el fél Miskolcot, inkább felhagytak a szálló irányába történő fúrással…

A legizgalmasabb ismert járat továbbra is a Palotaszálló pincéjét az Anna-barlanggal összekötő föld alatti folyosó – azért ez is elég ötletes.

Az óvóhely funkció után a Szikla szerepe sokkal fontosabbá vált, miután az 50-es években ide helyezték a hazai légvédelem irányítóközpontját. A bunker összeköttetésben volt pl. a cserépfalui rakétabázissal, így nemcsak figyelték volna a NATO gépeinek támadását, hanem

Szerencsére erre végül nem került sor, a hidegháború lezártával pedig teljesen új idők köszöntöttek be a Szikla addigi rideg életébe.

Revolution

A katonai bázist a rendszerváltáskor megnyitották, a titkosítást feloldották, így a civil szféra vehette hasznosításába az ország talán legszebb fekvésű bunkerét. A honvédségi irodaépületből turistaszállót hoztak létre, Szikla túristaszálló néven.

A korabeli híradások szerint annyira népszerű volt a különleges hely, hogy néha Felsőhámorig állt a bejutásra várók sora. A bunker falait a 90-es évekre jellemző harsány színvilággal festették le a 90-es évekre jellemző minőségben – bár a falak foszlása nemcsak a hitvány anyaghasználatnak köszönhető: brutális a pára a bunkerben.

A bejárás alatt a volt diszkó szétvert maradványait láthattuk, hihetetlen korrajz ez is! Egyik vezetőnk büszkén mesélte, hogy ő bizony volt itt bulizni, és elképesztő hangulatról számolt be… Az inspiráció miatt cikkünk is egy 90-es évekbeli diszkóválogatás bömbölő zenéjére készült. A diszkóról a továbbiakban inkább a galériánk mesél,

A diszkókorszaknak egy sajnálatos haláleset vetett véget: valaki bejutott a zárva levő objektumba vélhetően lopási szándékkal, de beszorult egy járatba, és már holtan találták meg.

Rockmúzeum a Sziklában?

A rock és a Szikla nevének összekötésére számos leleményes példát láthatunk, talán itt is szerepet játszott a műfaj kiválasztásában a helyszín neve. 2004-ben merült fel, hogy a volt diszkó területének felhasználásával egy múzeumot hozzanak létre Lillafüreden: rock kávézó, internetterem és koncertterem is a tervek között szerepelt a Miskolc, Európa kulturális fővárosa projekt keretében. Az Észak-Magyarország napilap Arcanumon elérhető 2004. június 30-i híradása szerint két fontos ereklyét már félre is tettek a célra:

Már tudjuk, hogy ez a beruházás végül nem valósult meg a pályázat elutasítása miatt.

Újabb húsz év után

A Szikla kapui azóta is lezárva őrizték a hegy mélyén foszladozó díszleteket, csupán néhány urbexes srác tört be ide körülnézni, és persze pár avatott szakember tartott néha ellenőrzést. A BNPI közben újabb terveket kezdett szövögetni, hogy az évi 160 ezer fizető (barlangok, bemutatóközpontok) turista vendégének a számát megnövelje, a bátrabb becslések szerint meg is duplázza.

A tervekbe Rónai Kálmánné a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója avatta be a sajtó képviselőit. Elmondta, hogy az évi 160 ezer regisztrált (azaz valamilyen fizetős szolgáltatást igénybe vevő) kirándulón túl összesen 300 ezerre becslik azt a turistaszámot, aki évente a BNPI területére látogat. Ez egyrészt egy stabil bázis, másrészt látnak potenciált a látogatószám növelésében, aminek egyik eszköze új látványosságok bemutatása lehet.

A bunker nemcsak nemzeti parki terület, de Natura 2000-es védettsége is van, és még a Bükki Csillagos Égbolt Park területe is, így nem lehet csak úgy nekiugrani a munkának. Az alábbiakat tervezik létrehozni az objektumban:

• geológiai bemutatótér
• hadtörténeti bemutatóterem
• kávézó
• élménytér a LZ-127 Graf Zeppelin léghajó 1931. március 29-i látogatásának apropóján
• parkoló és mosdók kialakítása

A nemzeti park nem tervezi az üreg bővítését, alapvető építkezéseket nem terveznek, és a hatóságok is ahhoz járultak hozzá, hogy a jelenlegi keretek között maradjon majd a beruházás. Az alapvető komfort kialakítása a legfontosabb, mint a légcserélő berendezések telepítése és a mosdók miatt a szennyvíz elvezetése.

A felsoroltakból a parkoló és a mobil komfortpont, azaz a wc-k már a jövő évi szezonra elkészülnek, a többihez azonban gondos műszaki és pénzügyi tervezés szükséges, ami után egyáltalán meg lehet pályázni a ráfordítandó forrásokat – így ez évek munkája lesz még.

Addig is a BNPI egy rendkívül izgalmas projekttel lép majd ki az érdeklődők elé: a hatóság jóváhagyásával maximum 20 fős, vezetett urbex túrákat tartanak majd a bunkerben. Ez biztosan egy nagyon népszerű program lesz, tényleg ritkán léphetünk be egy ennyire változatos történelmű elfeledett, föld alatti világba!