Ha valaki befejezi a kéktúrát, és leadja a füzetét a Magyar Természetjáró Szövetségnek, azt a Kéktúra Bizottság ellenőrzi, és dönti el, hogy érvényes-e a teljesítés. Ezt a feladatot lelkes és hozzáértő önkénteseink végzik, akikhez nemrég új kolléga érkezett.
A kéktúra-ellenőrök hetente ülnek össze, hogy ellenőrizzék az addig beérkezett kéktúra igazolófüzeteket. Az ellenőrzés legfontosabb szempontja az útvonalkövetés, amit a bélyegzésekkel és a túranap dátumával lehet igazolni a füzetben a megfelelő helyeken. Vitás vagy bizonytalan esetekben a bizottság tagjai együtt döntenek arról, hogy sikeres volt-e a teljesítés vagy visszaküldik a füzetet pótlásra.
A Kéktúra Bizottság kedd délutánonként az MTSZ központjában ül össze
Felelősségteljes munka ez, ellenőreink tehát ennek megfelelően kellően tapasztaltak is a túrázás, kéktúrázás világában. Az eddigi tagok, Csernus Lukács Gábor, Kucsera Ákos, Herczeg Antal és Tóth Tamás mellé idén tavasszal Paksa Sebestyén csatlakozott, akivel ennek apropóján beszélgettünk.
Kéktúra: Hogyan kerültél kapcsolatba először a kéktúrával?
Paksa Sebestyén: Régi a kapcsolódásom, hiszen először gimnazista koromban kezdtem el az Országos Kéktúrát, bár az a füzet ki tudja, hova lett… Egy felsőbb éves ismerősöm, Ács Gábor, aki az Országjáró Diákok körében szervezett túrákat, hívott engem is kéktúrázni. Még gimnazistaként elvégeztem egy túravezetői képzést, így később én is vezettem túrákat diáktársaknak. Zalaegerszegiként életem első túravezetése az Ötvös és Sümeg között kéktúra-szakaszon történt.
Aztán telt-múlt az idő, hirtelen háromgyerekes családapa lettem, majd a fiam abba a korba ért, amikor már el lehetett vinni nagyobb túrákra. Ekkor találtam ki, hogy elkezdjük együtt a kéktúrát, jó kaland lesz, akár mint apa-fia program, vagy mint minőségi együtt töltött idő.
Nagyon elkapott minket a lendület, úgyhogy fiam 10 és 14 éves kora között be is fejeztük 2022 nyarán az Országos Kéktúrát – stílusosan az Írott-kőnél.
Aztán jött a Lokomotív Turista Egyesület 70 km 70 óra alatt az Országos Kéktúra mentén nevű kihívása, ami nagyon megtetszett, mert fizikailag is kihívás volt és, kalandnak sem volt rossz, ráadásul így sikerült belerángatnom egy barátomat is a kéktúrázásba. Megfogadtam, hogy minden hónapban teljesítem a 70 km-t.
Bár először nem bélyegeztem, de végül mégiscsak vettem egy füzetet, és 2023 végén befejeztem másodszor is az Országos Kéktúrát.
Azon túl, hogy kétszer végigjártam az OKT-t, számtalan részén többször is jártam. Nagy kedvencem a Börzsöny, a Mátra-gerinc verhetetlen, a Gerecsén háromszor mentem keresztül, igaz, kétszer éjszaka.
Kéktúra: Hogy állsz a többi kéktúrával?
Paksa Sebestyén: A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát is elkezdtük a fiammal, Írott-kőnél kezdtük és jelenleg Őriszentpéternél tartunk. Nagyon kevés az időnk, de talán nyáron többet tudunk menni. De hogy gyorsabban tudjam a Kékkört közelíteni, külön is elkezdtem újra az RPDDK-t, így talán gyorsabban befejezem, és nem érheti szó a ház elejét sem.
Kéktúra: Ezek szerint az Alföld eddig kimaradt?
Paksa Sebestyén: Szeretem feszegetni a határaimat, a sok szintet tartalmazó túrákat, teljesítménytúrákat, ezért többször is gúnyolódott velem a családom, hogy nekem soha nem lesz meg a Kékkör, ha az Alföldre is kell menni. Vagy legfeljebb majd nyugdíjasként... De aztán sokat olvastam róla, szép dolgokat is. Sokszor meglepődtem már a túrázás világában, így most már nyitott vagyok az Alföldi Kéktúrára is, nem úgy gondolok rá, mint egy teherre, hanem biztos vagyok benne, hogy sok meglepetést tartogat.
Ha minden igaz, nyáron csatlakozok két másik kéktúra-ellenőr társamhoz, és meglesz az első alföldi pecsétem is.
Kéktúra: Mennyi időt szánsz a kéktúrázásra?
Paksa Sebestyén: Mostanában átlagosan havi három hétvégét legalább. Tavaly nem ez volt az arány, mert akkor nagyon sokat teljesítménytúráztam, azon volt a hangsúly, és csak hét közben tudtam néha kéktúrázni. A hobbim, a terepfutás mellett persze szeretek másfelé is túrázni, idén pl. a Kohász Kék volt nagy élmény.
Paksa Sebestyén 2024 áprilisában csatlakozott az ellenőri csapathoz
Kéktúra: Hogyan kerülték hozzánk kéktúra-ellenőrnek?
Paksa Sebestyén: A Lokomotív TE tagjaként is már próbáltam aktívan segíteni, ahol lehet. Aztán amikor beszippantott a kéktúrázás, egyre több embert ismertem meg ebből a körből, köztük Csernus Gábort. Több fórumon is láttam az ellenőrök munkáját, tudtam, ki kicsoda. Aztán gondoltam egy merészet, hogy szeretnék én is idetartozni, mert jó emberek vannak itt.
Én annyi jót kaptam a túrázástól, hogy illene vissza is adni.
Úgy gondolom, hogy a turizmusnak ebben az ágában nincsen annyi pénz, hogy piaci jelleggel fenn lehessen tartani, de ha azt akarjuk, hogy minden szépen és jól működjön, nekünk is hozzá kell tenni a magunkét.
Kéktúra: Áprilistól dolgozol kéktúra-ellenőrként. Az a feladat, amire számítottál?
Paksa Sebestyén: Igen. De korábban már töltöttem egy kis időt az ellenőrökkel, amikor leadtam a második teljesítésemet, így nem ért meglepetés.
Kéktúra: Szerinted kell valamilyen speciális tudás ahhoz, hogy füzeteket ellenőrizz?
Paksa Sebestyén: Igen. Mindenképpen érdemes a helyszínbe beleképzelni magunkat. Például nem nyúlik-e túl hosszúra egy szakasz, hol lettek új bélyegzők; régi füzetben új teljesítéskor ezt különösen fontos tudni. Bizonyos fajta terepismeret sem árt, ezért is fontos, hogy minél hamarabb befejezzem a Kékkört.
Paksa Sebestyén már rutinosan nyomja az ellenőri bélyegzőt a füzetekre
Kéktúra: Le szoktátok osztani egymás között a füzeteket aszerint, hogy ki melyik tájegységet ismeri jobban?
Paksa Sebestyén: Inkább kérdezek, hogy mire figyeljek. Még tanulom a technikát, a tudást, a „szigorúságot”, hogy mit lehet elfogadni és mit nem… De ha vitás eset van, mindig közösen határozunk, hogy ne egyéni döntések szülessenek.
