A következő hetekben indul a Rezéti-Duna környékének élőhely-revitalizációja. Kikotorják a folyómedret, melynek köszönhetően a mellékágon megint folyni fog a víz, és evezős vízi járművekkel újra látogatható lesz, emellett ismét kialakulhatnak azok az életfeltételek, melyek a lassú folyású vizek területén élő fajok fennmaradásához szükségesek.
A sűrűn lakott európai táj szinte mindenhol magán viseli az ember több ezer éves természet-átalakító munkájának nyomait. Nincs ez másként a védett területeken, így a Duna-Dráva Nemzeti Parkon belül sem. A Duna árterén nemzedékek óta végzett folyószabályozási tevékenységeknek (kanyarulatok átvágása, mellékágak elzárása, töltések építése) a mai napig érzékelhető hatása van. A természeti értékek szempontjából nemegyszer negatív hatások csökkentésére messze nem elég a területet védetté nyilvánítani, hanem aktív beavatkozásokra, kezelésre, élőhely-helyreállításokra is szükség van, hogy a természeti értéket a jövő generációknak is megőrizhessék.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenc tájegységében a következő hetekben fog elindulni a folyót érintő legnagyobb élőhely-revitalizációs beavatkozás a Rezéti-Duna területén. A 14 km hosszú Rezéti-Duna a régióban a Duna leghosszabb mellékága, aminek ma még mind az alsó, mind a felső vége élő kapcsolatban van a főmederrel. A ma már csak 30-50 méter széles, gyakran félig kiszáradó meder másfél évszázada még a Duna fő medre volt, amit a kanyarulat levágása indított el a feltöltődés útján. A Duna szabályozása előtt a kanyarulatok lefűződése, elhalása és újak képződése jellemezte a középszakasz jellegű folyót. A szabályozás ezt a dinamikát változtatta meg: az egykori kanyarokból kialakult mellék- és holtágak ma is feltöltődnek, viszont újak kialakulására már nincs lehetőség. Az emberi tevékenység hatására a korábbi dinamikus ártér egyirányú fejlődésre váltott, ami az élőhelyek sokféleségének csökkenéséhez vezet. Ezért nélkülözhetetlenné vált a beavatkozás annak érdekében, hogy a jövőben is legyen mellékág a hullámtéren, és hogy a lassú folyású vízhez köthető fajok továbbra is megtalálják az életfeltételeiket.
Rezéti Duna- az egykori főág
A Rezéti-Duna pillanatnyilag abban az állapotban van, hogy beavatkozás nélkül pár éven belül a felső szakasza gyakorlatilag teljesen elzáródhat. Ennek az oka, hogy a kanyarulat levágásával a folyó hossza megrövidült és a főmederben a víz folyása felgyorsult. Most a Duna a főmedret folyamatosan mélyíti, az árvizeknél pedig a hosszú, így lassabb folyású mellékágat feltölti.
Az élőhelyrevitalizáció során a lerakott hordalékot, elsősorban homokot fogják kikotorni a leginkább feltöltődött 3 km hosszú befolyó szakaszon. Megfelelő vízállás mellet egy úgynevezett hidromechanizációs eljárást alkalmaznak, azaz a kotróhajó egy marófejjel fellazítja a hordalékot, majd vízzel együtt - mint egy nagy porszívó - kiszippantja a fenékről és egy csővezetékbe juttatja a zagyot. A belsőbb szakaszon műszaki okok miatt ez a technológia nem alkalmazható, itt a kotrókanállal kikotort homokot uszályok segítségével szállítják el. A mellékágból mintegy 200.000 m3 hordalékot fognak eltávolítani, ezzel a meder jelenlegi küszöbszintjét - vagyis azt a szintet, amikor a Duna vize már keresztül tud folyni - a tengerszint feletti 82 méterre csökkentik a jelenlegi 84-ről, azaz a Duna vize nemcsak a mostani 300 cm-es bajai vízállásnál, hanem már 100 cm körül is be fog folyni a mellékágba.
Hidromechanizációs kotrógép munkában
A kikotort mederanyagot a Duna főmedrében rakják le. A hidromechanizációs kotrás esetében a csővezetéken keresztül a zagy egyenesen a sodorvonalba kerül, ahol azt a Duna azonnal el is szállítja. Az uszályokkal kiszállított mederanyagot a jobb part közelében rakják le, sorsát majd a Duna vízjárása dönti el. A kikotort és lerakott anyag a Duna által szállított hordalékmennyiséghez képest nem jelentős, így nem okozhat hajózási vagy árvízvédelmi problémát, sőt a káros medereróziót kis mértékben még csökkentheti is.
A kotrás természetesen nem szünteti meg a mellékág feltöltődését kiváltó fő okot, vagyis a kanyarulat átvágását, de középtávon kezelni tudja a feliszapolódás problémáját, és ad pár újabb évtizedet a Rezéti-Dunának. Abból a célból, hogy a jövőben a mellékágba kerülő hordalék könnyebben eltávolítható legyen, egy úgynevezett hordalékcsapdát alakítanak ki. Ez gyakorlatilag a mellékág torkolatának szélesebbre és 1 méterrel mélyebbre történő kotrását jelenti, így a Rezéti-Dunába érkező víz hamar lelassul, és a szállított hordalék nagy része a torkolat közelében, a hordalékcsapda területén kiülepszik, így egy esetleges fenntartó kotrásnak nem három kilométer hosszból kell eltávolítania a homokot.
A feltöltődés során az egykori Duna meder parti része szárazfölddé vált, és ott a fásszárú vegetáció is megtelepedhetett. A kotrást megelőzően szükség lesz a terület előkészítésére, ami az uszadék és a kotrás nyomvonalába eső fák, tuskók eltávolítását jelenti majd. A tervezett hordalékcsapda területén szükséges a feltöltött területen megtelepedett fák (fehér fűz, zöld juhar) egy részének kivágása, mivel e nélkül a hordalékcsapda nem tudná betölteni a neki szánt szerepet. A kotrás befejeztével várható, hogy az újonnan kialakított partrészen ismét megtelepszik majd a fűz. A biztonságos munkavégzés érdekében szükség lesz arra, hogy a kivitelezés idejére a mellékág látogatását korlátozzuk. Az élőhelyrevitalizáció után a Rezéti-Duna evezős vízijárművekkel ismét látogatható lesz, sőt a küszöbszint süllyesztésnek hála, az év sokkal hosszabb időszakában lehet majd keresztülevezni rajta, mint jelenleg.
A Rezéti-Duna kincseiről szóló videónkat itt tekintheted meg.
