Utazás Zircről az Urálba az ország egyik legérdekesebb kiállításán

Ha azt mondom, nyelvészet és finnugor nyelvrokonság, nem hiszem, hogy sokakat lázba hozok, pedig a Regulyversum – Mindent Regulyról című kiállítás épp erről mesél, és a legkevésbé sem unalmasan. Hogy ez az ország egyik legjobb kiállítása, az nemcsak az én szubjektív véleményem, a tárlat ugyanis 2022-ben elnyerte Az Év Kiállítása megtisztelő címet.

És kellett egy másik, a finnugor népek iránt hasonló lelkesedéssel és érdeklődéssel bíró kutató, aki megálmodta, és kollégáival megalkotta ezt a csodálatos kiállítást. Ő dr. Ruttkay-Miklián Eszter, aki maga is többször kutatott, sőt évekig élt Szibériában, egy hanti halászfaluban, és tíz évig, egészen 2021-ig a zirci múzeum igazgatója is volt.

Tél, talvi, tel

„A 2021-ben megnyitott kiállítás egy közel tízéves kutatómunka eredménye” – mondja Kirmer Anna néprajzkutató, a múzeum munkatársa. „A bejárási útvonal kronologikusan követi Reguly életútját, és minden tér mögött van egy gondolatiság.”

Az első szobában megismerkedünk Regulyval, a zirci születéstől kezdve a pesti egyetemi éveken át az első utazásokig. A kiállítás arról is mesél nekünk, hogy a 19. században hogyan is nézett ki egy nagyobb utazás. Hogyan öltöztek a korabeli utazók, mit és miben vittek magukkal. „Reguly már egyetemista korában utazgatott, bejárta Bécset és a felvidéki bányavárosokat, ez akkoriban, a reformkor idején meglehetősen nagy dolognak számított” – meséli Anna.

És milyen érdekes ezeket a sok esetben nagyon hasonló szavakat egymás mellett látni. Például a lélek, ami szerintem az egyik legszebb magyar szó, finnül löyli, hanti nyelven lil, manysiul pedig lel. Nagyon jó ötlet az is, hogy egy-egy nagyobb témát Regulytól vett idézetek indítanak el, azok utalnak arra, hogy hol tartunk az életútjában, és hol tartott ő akkor az életében.

A kiállítóterek maguk is nagyon szépek, visszatérő elemek például a nyírfákat idéző oszlopok, amelyeknek – azon túl, hogy az északi tájak hangulatát idézik – jelentésük is van. „Ezek azt jelképezik, hogy Reguly életében az elméleti felkészülés és a gyakorlati terepmunka váltakozva jelent meg, és mindenhol, ahol Reguly terepen volt, ezeket az északi tájakra jellemző nyírfaligeteket helyeztük el” – mondja Anna.

„…innentől a tudománynak fogok élni”

Zircről hatalmas utat tett meg Reguly, a szó szoros és átvitt értelmében is, Finnországon keresztül ugyanis egészen az Észak-Urálig és Nyugat-Szibériáig jutott el. Ifjú jogászból autodidakta módon lett kutató, akik éveken át tanult és fejlesztette magát, hogy a terepen megfelelő módon dolgozhasson.

– írta Reguly. Az biztos, hogy korábban nem foglalkozott a magyar nyelv eredetével, és Finnország sem szerepelt korábbi úti terveiben, egy svédországi találkozás indította el ezen az úton. A Svéd Királyi Könyvtárban találkozott Adolf Ivar Arwidssonnal, a finn nemzeti mozgalom egyik fontos alakjával, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy Reguly a nyelvrokonság kérdése felé fordult.

A második teremben Finnországot járjuk körül, ahol Reguly a nagy utazás előtt másfél évet töltött, megtanult finnül és belevetette magát a nagy útra való elméleti felkészülésbe. Ahogy írta

Anyagilag apja és keresztapja, a ciszterci apát végig támogatták, de az alatt a kilenc év alatt, amíg távol volt, mindig nélkülözött, a pénz ugyanis sokszor késve érkezett meg hozzá, hisz a posta akkoriban jóval lassabb volt, ráadásul Reguly gyakran változtatott tervein, így nem lehetett tudni, épp hol jár, és hová kellene érkezni a küldeménynek.

A kiállítás egyik leglátványosabb pontja a finnugor nyelvek családfáját bemutató terem, amelynek közepén egy kötelekből font fa áll, a plafonon pedig a nyelveket diagramszerű elrendezésben láthatjuk. A fa ágairól színes a borsszóróhoz hasonló hangtölcsérek lógnak le, amelyekből meghallgathatjuk, hogy hogyan mondják például finnül, észtül vagy mordvinul a számokat, a testrészeket vagy a környezetünkben található tárgyakat. Az egyes nyelvekhez egy-egy arc is kapcsolódik, láthatjuk például azt az idős asszonyt, aki 1989-ben hunyt el, és az utolsó volt, akinek anyanyelve volt a kamassz nyelv.

„...csak télen, mikor a lápok befagynak”

Reguly mielőtt az Urálba indult volna, eltöltött még Szentpéterváron is valamennyi időt, hogy alaposan felkészüljön az utazásra. Közben az Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, onnan is kapott némi pénzt, és folyamatosan küldte az Akadémiának a jelentéseit. Székfoglaló beszéde nagy sikert aratott az itthoni tudományos körökben, egy ifjú jogász „amatőr” írása helyett egy felkészült kutató tudományos értekezését olvashatták.

Reguly szerint a finnugor népek rokonságát nemcsak a nyelv szintjén, de valamennyi tudományterületet figyelembe véve kell megvizsgálni. Szerinte ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a témáról, a nyelvészet mellett a történelem, a kultúra, vagy a földrajz szempontjai szerint is kutatni kell a kérdést.

Reguly nyomában, a földszinti kiállítótérből egy szimbolikus lépcsős átjárón keresztül mi is elindulunk a nagy utazásra, az épület padlásterébe, a kiállítás uráli expedíciót bemutató részébe. Miközben lépegetünk fel a lépcsőn, süvít a szél és a távolból farkasok üvöltése hallatszik. A szibériai tajgát idéző terem egyik részében tél van, a havat és a jeget szimbolizáló fehér szőnyeggel, míg a másik az északi nyarat idézi meg a mocsaras vidékekre utaló zöldes, barnás színű szőnyeggel.

Rénszarvasvadászat és medvekultusz

Reguly – ahogy már említettük – nem csak a nyelvet kutatta, tudományos munkásságának fontos része az a néprajzi gyűjtés is, amit hazahozott. Ő volt egyébként az egyik első, aki átadta az általa gyűjtött tárgyakat a Nemzeti Múzeumnak.

A vitrinekben megismerhetjük többek között az obi-ugorok tárgykultúráját, a tárgyak egy részét még maga Reguly gyűjtötte. Egy interaktív felület Reguly nyelvészeti gyűjtéséről mesél, és egy jó kis játékban mi is kipróbálhatjuk, vajon nyelvrokonként mennyire értjük a hantikat.

A kiállítótér egyik sarkában egy sátor áll, ahol ovisoknak is szoktak foglalkozásokat tartani. A gyerekek felpróbálhatják az ott látható hanti ruhákat és ékszereket, de a szibériai mocsárban a nemezelt bogyókat is gyűjthetnek.

Reguly Észak-Urálban tett utazását végig követhetjük egy domborzati térképen, és rávetíthetjük az általa készített térképvázlatokat is a megfelelő helyekre. Dr. Gulyás Zoltán összevetette Reguly térképvázlatait a mai térképekkel, és arra jutott, hogy

Egy interaktív játék során mi is kipróbálhatjuk, hogy hasonló módszerekkel mi hogyan tudunk térképvázlatokat készíteni.

Egy kis teremben a vallási élet is megjelenik, és megnézhetünk egy medvekultuszról szóló kis filmet. Az obi-ugorok vallásának központi alakja a medve, de a medve feladata az igazságosztás is. Aki a medve előtt is ártatlannak vallotta magát, azt minden vád alól felmentették, hisz a medve bosszújától való félelem miatt senki nem mert volna hamisan vallani.

Innen rövid magyarországi tartózkodás után Németországba utazott, hogy az ottani gyógyfürdőkben megpróbálja helyrehozni megromlott egészségét. 1850-től Pesten az Egyetemi Könyvtár első őre lett, és az Akadémia aktív tagjaként folytatta kutatásait, immár itthon, a palócok között. Megtanult fényképezni is, és antropológiai kutatásaihoz ezt a tudását is felhasználta. Az általa gyűjtött anyagok feldolgozását azonban éppen, hogy csak elkezdte. 1858. augusztus 23-án, alig egy hónappal 39. születésnapja után a budai Svábhegyen hunyt el.

A zirci Regulyversum méltó emléket állít Reguly Antalnak. A kiállításon végigkövethetjük őt Zircről a távoli Ural hegységig és Nyugat-Szibériáig, megismerhetjük tudományos munkásságát, az általa bejárt tájakat, tanúi lehetünk belső fejlődésének, kutatói érésének, általa bepillanthatunk nyelvrokonaink életébe, de mi magunk is egy rendhagyó utazás részesei lehetünk ez alatt a néhány óra alatt, amíg végigjárjuk a kiállítást. Sőt, azon túl is.