A szabad szemmel is látható Holddal, Földünk égi kísérőjével mindenkinek van valamilyen élménye, legyen az telihold, holdfogyatkozás, vagy akár egy szép tiszta égboltú nyári éjszakán a holdsarló látványa. Most pedig egész közelről csodálhatjuk meg.
A Magyar Asztrofotósok Egyesülete márciusban is megválasztotta a Hónap képét, amely ezúttal egy nagyon szép, részletgazdag felvétel a Holdról. A Déli krátermező fogyó Holdnál című képet Varga János készítette.
Az asztrofotózásnak az egyik előnye, hogy a Hold felszínének közelebbi megfigyelését kellő teljesítményű teleszkóppal, jó képrögzítő eszközzel nagyon jó minőségben meg lehet valósítani. A jó végeredmény döbbenetes élmény, olyan, mintha egy valódi űrhajó ablakából pillantanánk ki.
A Hold évmilliárdos emlékei
A Hold felszíne szürke, kopár, életnek, víznek, légkörnek, ezáltal időjárásnak nyoma sincs. A hold felszínén évmilliók óta nincsen változás. A Hold déli féltekéjének kiterjedt krátermezőjét ábrázoló felvétel rávilágít arra, hogy évmilliárdok óta a legnagyobb felszínformáló erő a Holdon az aszteroidák becsapódása. Ezeknek a ritka, de megrázó eseményeknek a becsapósáskor keletkezett kráterek állítanak emléket. A kráterek közül a legnagyobbak akár 50-100 kilométer átmérőjűek is lehetnek.
Az éles holdfotó nagyon precíz technikát igényel
A Holdról ennyire részletes képet készíteni igazi kihívás, ugyanis nem elég hozzá a nagy távcső, hanem különleges légköri állapotok és speciális képfelvevő és képfeldolgozási módszer szükséges hozzá. Varga János precíz technikai leírását a kép készítéséről ide kattintva olvashatod.
A holdfotózás szépsége
S hogy miért is érdemes ebbe az összetett fotográfiai folyamatba belevágni? A szerző néhány gondolata talán sokunk számára rávilágít erre is:
„Még gyermekkoromban egy műholdfelvétel az egyik holdi kráterhármasról annyira megtetszett, hogy beleszerettem a Hold felszínének izgalmas világába, a fény-árnyék különös játékába. Később, amikor már fotózásra is alkalmas távcsövet építettem, kézenfekvő volt a Holddal kezdenem, bár az analóg világ töredékét tudta csak a mai digitális technikának. Ma már az a csodálatos a Hold fotózásában, hogy az egykor irigyelt professzionális nagytávcsöves képek minősége elérhető lett a számunkra is, sőt túl is lehet lépni azon az egyre fejlődő digitális technikának köszönhetően. A legizgalmasabb számomra az egészben az, amikor a stackelt (összeadott) kockákban az élesítés során nem remélt holdfelszín-részletek jelennek meg.”
