Németh Csaba terepfutót, az UTMB többszörös pódiumosát, a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatóját kérdezték az Ultra-Trail du Mont-Blanc-os élményeiről a BANFF Hegyifilm-fesztiválon, múlt pénteken.
Mit jelent számodra az UTMB, és hányszor csináltad végig?
Egy óriási kaland, egy varázslatos felfedezés. 6 és félszer, mert egyszer a rajt után 30 kilométerrel leszakadt az ég, és leállították a versenyt.
Mennyi felkészülés kellett, hogy elindulhass egy ilyen versenyen?
2004-ben álltam rajthoz először, és 10 évesen kezdtem futni, szóval olyan 28-30 év. Persze ez nem mind felkészülés, de már 17 évesen futottam maratont, és mára pedig közel nyolcvan 100 kilométer feletti ultra van a hátam mögött.
Mindig tanulás vagy munka mellett futsz, ezt hogyan tudod összeegyeztetni?
Számomra ez egyáltalán nem jelent nehézséget, sőt inkább jutalmat, kikapcsolódást. Alapjában a mozgás szeretete hajt. Minket annak idején nem büntetett futással a testnevelő, így az akkori osztálytársaim a mai napig sportolnak.
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen versenyre?
Erre így most nehezen tudnék válaszolni, hiszen ez meglehetősen egyénfüggő, de egy tanácsot bízvást adhatok: nem az lényeges, hogy mennyiszer csinálod meg, hogy milyen hosszú a teljesített távod, hanem az, hogy az edzések okozta élményt és tudást miként tudod beépíteni az életedbe.
Az ultrafutók beszélgetéseiben pedig csak úgy röpködnek a számok, az 50-70, 100 „kilik”.
Ez csak azért van, mert a mozgáson keresztül tudunk még mélyebben magunkba szállni, és ezt a jó élményt szeretnénk minél hosszabbra, még intenzívebbre nyújtani.
Mit ad egy ilyen ultraverseny?
160 kilométerével, 10 000 méter szintkülönbségével engem leginkább türelemre és alázatra tanít. Arra, hogy a természet nem ad ingyen semmit. A hiúság oltárán azonban nem szabad az egészséget feláldozni. Grinius Gediminas lett futó barátom már bőven remek 100 km-eket ment, amikor ki merte azt jelenteni, hogy majd 4 év múlva elindul egy neves ultratávon. A versenyen a szintidőn belül megérkező utolsó versenyzőt is felvezetik a dobogóra a győztesekhez, jelezvén, hogy önmagunkat kell legyőzni, és - ezt már én teszem hozzá - önmagunkhoz mérten is kell felkészülni.
Megváltozott a UTMB-ra a nevezési szisztéma is.
Igen, régebben szinte mindenki indulhatott, de a több ezerből alig pár százan értek célba, ezért a szervezők változtattak. Ez a verseny az ultratrailek csimborasszója, 80 országból több ezren indulnak rajta. Keretversenyeket rendeznek, majd egy limitrendszer és sorsolás kombinációja után lehet bekerülni a 2300 hely valamelyikére. Manapság 4-5000 ember jelentkezik.
Neked az elején nem voltak szponzoraid, mégis eljutottál a 2-4. helyre.
Én mindig azt mondom, hogy egy márka az edzést nem pótolja, illetve volt bennem egyfajta polgárpukkasztás is, például a lányom Miki egeres kulacsát vittem magammal, és márkátlan pólóban futottam. De sok hátrányom is származott belőle: az én frissítőembereimet volt, amikor nem is engedték oda az ellenőrző pontra. Sok év után már nekem is lett támogatóm. Kaptam egy olyan szponzort, akit nem az érdekel, hogy hány éves vagyok, milyenek a hazámban a márkája piaci eladásai, hanem a tapasztalatomat és az elhivatottságomat értékeli.
Egyszer tényleg csak úgy felfutottál a Mont Blanc-ra edzésként?
Igen, de ez ultrafutóknál ez egy teljesen elfogadott edzésmódszer. Havi szinten párszor simán teljesíthető. Jó időjárásablak mellett keltem, belefért az edzéstervbe, így nekiindultam. 7 és fél óra alatt teljesítettem a 3-4 napos túraútvonalat. De van, akinek ez gyorsabban megy, meg hagytam is benne, úgyhogy még vissza kell mennem.
Ma már sokkal többen indulnak ultraversenyeken.
Igen, mondhatni trendi lett ultrákat futni, akár 200-300 magyar is versenyez ilyen távokon, az UTMB-n átlagosan 30-50 fő indul. Hazánkból sokan járnak külföldre megmérettetni magukat több-kevesebb sikerrel.
Mi a kedvenc versenyed?
Olyan nincs, de azt azért elmondhatom, hogy azt szeretem, ahol nincsen nagyon meleg.
A kéktúra nagykövete is vagy.
Igen, 2000-ben 19 alapnap alatt teljesítettem a távot, amolyan futó úttörőként. Ma már 17 napnál járunk… Vallom, hogy annyi látnivaló van itthon is, hogy előbb nézzen szét mindenki Magyarországon, mielőtt külföldre indulna. A fővárosból alig 5-6 óra alatt el lehet jutni a Gaja-szurdokba, vagy elérni a Zempléni-hegység érintetlen tájait.
Kapcsolódó cikkek:
Az önismeret bajnoka: Németh Csaba terepfutó
Németh Csaba keresztülfutotta az Alpokat
