Mi lesz a Váci ártéri tanösvénnyel?

A Váci ártéri tanösvény a Duna és a váci Liget között, egy vadregényes kis zugban található, közel a belvároshoz. A pallósoros tanösvény állapota sajnos évről évre egyre rosszabb. Megnéztük mi a helyzet most, és próbáltunk utánajárni annak is, várható-e bármi javulás a közeljövőben.

Szöveg és fotó:
2025. március 7.

A Váci ártéri tanösvény a Duna és a váci Liget között, egy vadregényes kis zugban található, közel a belvároshoz. A pallósoros tanösvény állapota sajnos évről évre egyre rosszabb. Megnéztük mi a helyzet most, és próbáltunk utánajárni annak is, várható-e bármi javulás a közeljövőben.

A váci vasútállomástól fél órát kell sétálni a város déli részén található Ligethez, ahol hatalmas platánok és tölgyek között a Gombás-patak kanyarog. Már ez a séta is nagyon jólesik, hisz keresztül kell mennem a gyönyörű, barokk belvároson, aztán meg a Duna partján haladok hosszan. A szokatlan kora tavaszi szárazság nyomán a vízszint extrém alacsony, széles part kíséri a folyót.

Vadon a város szélén

A Gombás-patakon egy kis fahíd visz át, az egyik fán egy felhívás van kifüggesztve. A tervezett új Duna-hídról írnak, és arra kérnek minden erre járót, hogy tiltakozzon ellene, mert a tervek szerint az egyik lehetséges nyomvonal állítólag épp itt, a Liget szélén haladna. Nagy kár lenne, mert ez a park komoly érték, a váciak kedvelt pihenőhelye. Most ezen a hétköznap délelőttön is jó páran sétálnak, bicikliznek, napfürdőznek, sőt, horgásznak is itt, ugyanis a ligetben van egy horgásztó is.

A tanösvényt nem jelöli tábla, ha nem nézegettem volna fotókat korábban, kicsit nehézkesebb lett volna rátalálni.

Aztán kezdetét veszi a pallósor, és itt az elején még meglepően jó a helyzet, bizakodva haladok tovább.

Körülöttem sokféle madár hangoskodik. A közelben egy harkály kopácsol eszeveszetten, a széncinegék is tavaszi zsongásban vannak már, pár méterre tőlem őszapók ugrándoznak az öreg fűzfa ágain. Kész vadon ez itt, pár lépésre a váci utcáktól.

Az egyik első hazai tanösvény

Nem véletlen, hogy 1992-93-ban a Göncöl Alapítvány épp itt hozta létre a Váci ártéri tanösvényt. Az ország első tanösvényeinek egyike a holland kormány támogatásával, Nagy Gábor építész tervei alapján készült. Az 510 méter hosszú pallós ösvény a Duna hullámterében, Natura 2000-es területen kanyarog. (Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózatot alkotnak, amelynek célja Európa természetes élőhelyeinek jó állapotban való megőrzése.)

Az állami kézben lévő terület vagyonkezelője a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, a tanösvény tulajdonosa pedig a Göncöl Alapítvány. A tanösvény idén már 32 éves, és tekintve, hogy egy nyílt hullámtéri erdőben van, évente 3-4 kisebb-nagyobb, közte 3 nagy, illetve rekordmagasságú áradást is átélt már, ami minden egyes alkalommal nyomott hagyott a szerkezetben.

Fordulj vissza!

Az első bizakodó méterek után aztán jelentkeznek az első foghíjak, aztán egyre több és egyre nagyobbak. A korlát is mozog itt-ott, a tanösvény tábláit már sehol nem látom. A kanyar után valaki egy „Fordulj vissza!” feliratot írt a korlátra, de ezt már csak visszafelé veszem észre.

Az első nagyobb akadályon, ahol deszkák már alig vannak, még rövid szemrevételezés után átmegyek, de a következőnél már elbizonytalanodom, majd úgy 150 méternél inkább visszafordulok.

Egyszer csak hangokat hallok. Egy család közeledik. Ha valamiben, hát abban biztos voltam, hogy egyedül leszek a tanösvényen, hisz a városban – gondolom – mindenki tudja, hogy milyen rossz állapotban van, meg amúgy is, csütörtök délelőtt van. Az idős házaspár, a lányuk és annak párja egy közeli faluból jöttek. Szóba elegyedünk, megbeszéljük, hogy milyen kár ezért a tanösvényért, ők pedig úgy döntenek, megpróbálnak tovább menni.

Elöl megy az idős házaspár, bátran szökellnek át a méteres foghíjakon is, látva őket, én is felbátorodom, visszafordulok és utánuk megyek. Aztán egyszerre lepődünk meg, amikor szemből is érkezik valaki. Micsoda forgalmi dugó! A fiatal srác azt mondja, innentől már tényleg nem egyszerű mutatvány a közlekedés, ami nem meglepő, mert az áradások itt már szabályosan hullámokba rendezték a pallósort.

Az idős házaspár azért menne még tovább, a fiatalok azonban lebeszélik őket, szerintük mára ennyi is elég volt a kalandból. Az 510 méteres tanösvény felénél sem járunk még. Én is hallgatok rájuk, mert innentől már tényleg balesetveszélyes lenne a továbbhaladás. És meglehetősen vizes is, mert a pallósor alatt végig víz van, amit egyébként ebben a nagy tavaszi szárazságban üdítő látni. Mi lesz itt, ha hamarosan beindulnak a békák? Ez eszményi hely lehet számukra.

Egyelőre csak stoppolgatunk

Kíváncsi voltam, vajon várható-e felújítás a közeljövőben, ezért megkerestem Kiszel Vilmost, a tanösvény tulajdonosának, a Göncöl Alapítványnak az elnökét.

„Az elmúlt három évtizedben átlag háromévente végeztünk felújító karbantartást, ez alatt az időszak alatt kétszer volt igazi nagy felújítás. A 2002-es és a 2006-os árvizek után összesen kb. fele hosszban újjáépítettük a pallósort, majd az alépítményét árvíz elleni kiemelésbiztos szerkezetűre alakítottuk át. Mindkét alkalommal az állam tette le a szükséges források döntő részét, és máshonnan is érkezett támogatás, amit köszönünk.

Ez az új szerkezet a Duna 2013-as, 100 éves gyakoriságú, mértékadó árvízszintet is meghaladó árhullámát is kiállta.

Azóta az állami és önkormányzati gondoskodás elkerülte a létesítményt, így saját erőből csak kisebb, önkéntesek részvételével zajló javítások voltak lehetségesek. A forráselvonás, a környezet- és természetvédelem területén sajnos nem egyedi, helyi kérdés, az egész országot egyformán sújtja" – mondja Kiszel Vilmos. „Másfél éve folytattunk egy gyűjtést. Sok jó szó és néhány komoly szakmai, önkéntes munkára történt felajánlás mellett összesen 80 ezer forint gyűlt össze. Abból »stoppolgattunk«, hogy biztosítani tudjuk a megbízható, folytonos, járhatóságot."

A váci önkormányzat a korábbi években felajánlotta, hogy 3 millió forinttal támogatja a felújítást, amint a munkálatok elkezdődnek, de ez a felajánlás egyelőre nem realizálódott. Bár abban mindenki egyetért, hogy a felújításra szükség van, a tanösvény ügye évek óta konfliktusforrás Kiszel Vilmos és Vác polgármestere, Matkovich Ilona között.

Se pénz, se komoly tárgyalások

Az önkormányzat 2023-ban vizsgálatot indított, hogy kiderüljön, hasznosultak-e azok a támogatások, amelyek a tanösvény felújítása érdekében korábban szervezett gyűjtésre érkeztek, Kiszel Vilmos pedig nyílt levelet írt a polgármesternek, amelyben tudatta vele, hogy az önkormányzat és hivatala nem illetékes a területen, a tanösvény ügyében csak a Göncöl Alapítványnak van joga eljárni. (Az elmúlt évek tanösvény körüli konfliktusairól a Telex korábbi cikkében olvashattok.) Kiszel Vilmos most is azt mondja, hogy se pénz, se komoly tárgyalások nincsenek közöttük.

„Még az árvízi kárpótlási alapba sem voltak hajlandók beletenni. Az erre irányuló kérésemre nem is válaszoltak.

Természetesen megkerestük Vác polgármesterét is, és megkérdeztük, hogy terveznek-e tárgyalásokat a Göncöl Alapítvánnyal a tanösvény ügyében, illetve, hogy milyen módon tudna segíteni az önkormányzat egy jövőbeni felújítást, de kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk választ.

37 millió, de inkább több

Bár a pallósor több szakaszon is járhatatlan, Kiszel Vilmos szerint az jelenleg is javítható állapotban van, ahogy mondja, a legidőtállóbb az alépítmény, amely kb. 90%-os, a legsérülékenyebb a deszkázat, amely kb. 50%-os állapotban van. A teljes felújításhoz mindenekelőtt a faanyagot, száraz, felületkezelt akácot kellene beszerezni. A vörösfenyő is alkalmas lenne, de annak horribilis ára van és nem is lehet beszerezni.

Hogy mennyi időt igényel a felújítás? Ha megvan a faanyagra való forrás, akkor onnantól kezdve évszaktól függően 3-6 hónap, amíg maga a faanyag beépíthetően, méretre vágva, helyben rendelkezésre áll.

„Ezt úgy értse, hogy nem az ígéreteknek kell hegyekben állniuk, hanem a beépítésre kész faanyagnak, rakaszban. Erre tegyen még rá legalább 3-4 hónapot, attól függően, hogy árvizes vagy alacsony vízállású időszak következik.”

És hogy mennyibe kerülne mindez? Az alapítvány elnöke ezzel kapcsolatban egészen konkrét összeget tud mondani. „A tavalyi nyári árvíz után, 2024. szeptember 27-én készült tételes felmérés alapján 37 millió forintra lenne szükség. De ez azóta csak növekedett.”

A teljes felújításra tehát még várni kell, és ez akkor is így lenne, ha a pénz már az alapítványnál lenne, de egyelőre sajnos még az sem áll rendelkezésre. Idén is megpróbálnak majd tenni valamit azért, hogy a jelenlegi állapoton javítsanak. Hogy mikor, azt még Kiszel Vilmos nem tudja, de azt biztos, hogy idén is önkéntesek segítségét kérik majd. „Mi már csak önkéntesekkel dolgozunk. Erre telik. Az idén is kitalálunk valamit, de azt még nem látom, hogy miből.”




Cikkajánló