A ritkán látható pillanatokat a Kis-Balatonnál sikerült megörökíteni.
Vadmacskát látni kivételes dolog, vadászó példányt pedig még ritkább – olvasható a Kis-Balaton Látogatóközpont közösségi oldalán, ahol meg is osztották a nem mindennapi felvételeket.
A képeken látható fiatal egyedet a Kis-Balatonnál, a töltés szélén vették észre a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai, akik a szerencsés találkozásról ekképpen számoltak be:
„A kezdeti gyanút leküzdve meglapult, élvezte a napsugarakat, majd a nádasba repülő énekesmadarak keltette zajra, vadászösztönét követve utánuk ugrott.”
A házi kedvencekkel nagyon könnyen összekeverhető, rejtőzködő életmódú vadmacska (Felis silvestris) fokozottan védett. Terepi körülmények között csak ritkán sikerül megfigyelni. Magányosan él, az éjszakai órákban aktív. Napközben általában sziklaüregekben, fák odvaiban vagy ágain, fa- és rőzserakások alatt vagy kotorékában tartózkodik.
Magyarországon a Dráva-síkon, a Mecsekben és a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Észak-magyarországi-középhegységben, valamint az Alföld (elsősorban a Tisza) ártéri erdőségeiben élnek számottevő egyedszámú populációi, ezek ugyanakkor egyre inkább elszigeteltté válnak. Északnyugat- és Közép-Magyarországról napjainkra teljesen eltűntek a vadmacskák.
Mi a különbség házi és vad között?
Általánosságban elmondható, hogy a vadmacska szőrmintázata halványabb a házi rokonáénál, teste zömökebb, végtagjai robusztusabbak, fehér bajuszszálai fejlettebbek, fülkagylói arányosan kisebbek, farka pedig tompa végű és dús szőrzetű. Testhossza 47-80 cm, farokhossza 24-28 cm, tömege 4-5 kg. Kedvencként tartott rokonával ellentétben sosem fogyaszt házi kosztot. Ragadozóként elsősorban kisemlősöket (mezei pockok, erdeiegér-fajok, üregi nyulak), kisebb mennyiségben madarakat, békákat és termetesebb bogarakat fogyaszt, olykor azonban döggel és növényi eredetű táplálékkal is színesíti menüjét.
Ha még több érdekességet megtudnál erről a kiváló vadász hírében álló macskaféléről, kattints ide korábbi cikkünkre.
