A Vértes-fennsík sasbércei által keretezett Gánti-medence Magyarország legkisebb területű, csupán egyetlen településnek, a névadó Gántnak otthont adó kistája. A kevesebb mint 900 lelket számláló település pedáns épületei között akad egy olyan, amelynek neve már évtizedek óta ismert a kéktúrázók köreiben. Ez a ház 2015-ben megújult. És nem is akárhogyan.
Gántra nem nehéz autóval eljutni, főleg akkor, ha Budapestről indulunk. Röpke egy óra alatt oda is értünk a Béke tér 17-es számmal jelzett épületéhez. Már a községet átszelő útról feltűnt a Gránás turistaház szépen felújított tömbje. Piros tető, sárga falak, szürke lábazat, fehérrel szegett ablakok - harmonikus egység. Gyors telefonhívás, egy perc várakozás, és már jött is a szállásadónk, fekete-fehérben. Nem is tagadhatta volna, hogy vendéglátós. Családi vállalkozás keretei között üzemeltetik az éttermüket, amely 1915 óta fogadja az éhes és szomjas népeket. Egy évszázad azért már igen jól cseng, lássuk be. Körbevezetett minket, megmutatta a szobáinkat, közben a ház történetéről mesélt.
Jókora telken jókora ház. A több mint 100 éves, tekintélyt parancsoló dimenziókkal megáldott épület eredetileg erdészeti központként funkcionált, majd jöttek a világháborúk, az államosítás és a kényszerkoncepciók egész sora, amelyek közül talán a moziteremként való hasznosítás volt a legkevésbé irreális. Szerencsére pozitív irányban alakult a Gránás sorsa. Jó kezekbe került, egy olyan család tulajdonába, amelynek tagjai nemcsak dolgozni, de a korral haladni is tudnak, a változó trendekhez oly módon alkalmazkodva, hogy a múltban gyökerező értékek se szenvedjenek csorbát.
2015-ben - pályázati pénzeket is felhasználva - szinte minden porcikájában megújult a létesítmény, amely jelenleg 52 fő befogadására alkalmas. Odabent 2 kétágyas, 1 négyágyas, 2 hatágyas, 1 nyolcágyas és 2 tízágyas szoba, továbbá 1 négyágyas (főzősarokkal és előtérrel is rendelkező) apartman várja a vendégeket. Mindegyikben külön fürdő és mosdó található a szokásos bútordarabok - asztal, székek, szekrények - társaságában, egyes helyiségeket pedig LCD-televízióval is felszereltek. A szálláshelyen van még egy 20 fő kapacitású, étkezőként is használható közösségi helyiség, valamint egy tágas folyosó, amelynek udvarra néző ablakai alatt asztalok és székek szolgálják az ücsörögni vágyók kényelmét.
Klassz kis konyha található a folyosó egyik végén, ahol mikrózhatunk, főzhetünk, szeletelhetünk meg tálalhatunk. A mosogatásról nem is beszélve. A belmagasság mellett nem mehetünk el csak úgy: a közel négy méter jótékony hatást gyakorol az emberre, tapasztaltuk. A tisztálkodós szekciók - ahogy a ház többi része is - patyolattiszták, a keverőcsapok krómozásán vízkőlerakódásnak nyoma sincs, vécépapír bőven akad, és végre nem a saját kézmosónkat kell fogyasztani. Szuper. Kifelé is érdemes tekinteni. Az udvaron padokon, hintaágyban, tűzrakó helyet körülülve, a fémkemence mellett álldogálva múlathatják az időt a fáradtak, míg a virgoncabbak a szabadtéri fitneszgépeken (van evezős, lábizmosító, derékcsavargató, bicepsztuningoló, combosító meg sífutós) fogyaszthatják hatékonyan fölös energiáikat.
A gyerekek kedvéért még egy erősen EU-kompatibilisnek tűnő minijátszóteret is kialakítottak libikókával, rugós kacsával. Utóbbi nekünk is bejött… Addig nézelődtünk, fotóztunk és videóztunk, hogy majdnem elfelejtettünk átmenni az étterembe. Csak majdnem. Kiváló fogásaik vannak, emberi áron mérnek ételt és italt egyaránt, a miliő barátságos, a kiszolgálás figyelmes. Kávé után seregszemle, autóba be, irány a közeli Csákvár, egészen pontosan a Haraszt-hegyi tanösvény. Miután kitájékozódtuk magunkat a keleti gyertyán egyetlen természetes hazai élőhelyén, az az ötletünk támadt, hogy felkeressük a Gánt határában fekvő, egy jó ideje már felhagyott bauxitbányák valamelyikét. A Bagoly-hegy külfejtéséhez gurultunk át, és egészen napnyugtáig marslakónak éreztük magunkat. Az estét stratégiai fontosságú fröccsözéssel és sörözéssel zártuk. Ahogy kell.
Az ágyak milyensége azt követően derül ki, hogy elaludtunk, felébredtünk, felálltunk, majd pár métert sétáltunk. Mind a négyen kipihentnek tűntünk, nem színleltünk, az ágyak tehát jól vizsgáztak. A szokásos protokollt követtük: vízivás, kávézás, reggelizés, tervkovácsolás aznapra. Én ittam még egy kávét, mert csak a csákvári fagyizás gondolata járt a fejemben, arról meg mégsem szólhat egy munkanap. És a derékmobilizáló gépen is szerettem volna még derekat mobilizálni.
Lassan búcsút intettünk szállásadónknak és az Országos Kéktúra emblematikus pecsételőhelyének, Gántnak is. A Vértes peremvidékén fekvő Csókakőre mentünk, a várra voltunk kíváncsiak. Különös egy erősség - középkori hangulat hipermodern részletekkel. Megosztó, de kétségtelenül érdekes. Csákváron kóstolhatjuk meg Magyarország egyik legjobb (talán legjobb) fagylaltköltemény-arzenálját. Hiba lett volna kihagyni. Nem kockáztathattunk, nem hagytuk ki. Remek szálláson voltunk, a bazsalikomos pennét nagyon eltalálták, a Vértes gyönyörű hely. Ezek a meglátások segítettek átlendülni a hazautat koronázó fővárosi gigadugó okozta stresszhelyzeten.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. augusztusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
A Hónap Turistaháza - Märy nénje szellem
Még több Hónap Turistaháza itt
Gánti-medence, a legkisebb kistájunk
Marsi minisivatag a Vértes lábánál
