A Balaton és az elmúlt években még felkapottabbá vált Balaton-felvidék kapcsán gyakran elhangzik az a „vád”, hogy az itt átélhető élményekért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, főleg akkor, ha több napra érkezünk családunkkal vagy barátainkkal. Némiképp árnyalnánk ezt a tényszerű állítást, ugyanis a Balaton-felvidék közel 35 egyedi, kuriózumnak számító középkori, illetve őskori erősségének felkutatása akár pénztárcabarát programot is jelenthet, amely életre szóló élményeket tartogat. Ehhez persze nem árt, ha túra közben ellen tudunk állni e minden földi jóval kecsegtető vidéknek. Az itt található várak és várromok többsége ugyanis ingyenesen látogatható, megtalálásukhoz, történetük megismeréséhez pedig létezik egy remek érintőpontos, jelvényszerző túramozgalom, amely kötöttségek nélkül kalauzol el hazánk legszebb fekvésű erődítményeihez, miközben a térség számos más értékét is megismerhetjük.

Panorámás hegykúpok tetején

A Balaton-felvidék tanúhegyeinek szinte mindegyike különlegességet rejt a tetején. Leghíresebb magaslatai egyedi bazaltoszlopokat és lenyűgöző madártávlatot tárnak elénk, de néhányuk történelmi romokat is tartogat. Az egyik ilyen az Országos Kéktúra (OKT) által is érintett Csobánc, amelynek 376 méteres kúpja nem csupán a sokak által ismert 750 éves kőfalakkal, de ma is kivehető őskori sáncokkal őrzi a múlt emlékét. A törökök által többször is sikertelenül ostromolt, majd a labancoknak is ellenálló, de végül rommá lett erősség falairól kitekintve a balatoni táj egyik legcsodálatosabb panorámáját élvezhetjük. Utóbbi állítás igaz a kevésbé ismert Hegyesd magaslatára is, ahol szintén középkori várat találunk, bár ennek falait gyakorlatilag teljesen elsöpörték az évszázadok.

Bár Rezi 431 méter magas csúcsán nem halad át az OKT nyomvonala, a Kék vándorai egy rövid kitérővel könnyen felfedezhetik.

A tavasszal medvehagymaszőnyeggel borított, egy legendás barlangot is rejtő, sziklakincseket is felvonultató várhegy tetejéről elsősorban északi irányba pásztázhatjuk a tájat, ahonnan a számos környékbeli nevezetesség közül egyből kitűnik a szomszédos bazaltkúp, a Tátika, amely szintén egy középkori vár romjaival van megkoronázva.

Az egykori rablólovagról elkeresztelt erősség ódon falainak meghódítása szintén pompás természeti környezetben történik, a látványos sziklák és hatalmas bükkök között pedig akár további három – egymástól térben és építési időben elkülönülő – vár nyomainak felkeresését és célul tűzhetjük ki.

A gazdag és mozgalmas történelmű erősség kiállítást és programokat tartogató, részlegesen renovált falai olyan élményegyüttest kínálnak, amely hazai viszonylatban valóban páratlannak mondható. Ennek megtapasztalásához a korábban említett helyszínekkel ellentétben már belépőt kell fizetnünk, de a gyönyörű környezettel övezett, középkori romok tényleg megérik a ráfordítást. Szigliget hegycsúcsokkal tűzdelt, déli része további felfedezéssel szolgál: itt találjuk az Óvárat, amelynek alig kivehető romjai a Királyné szoknyája nevet viselő magaslaton rejtőznek.

Kevés olyan erődítmény van hazánkban, amelyet ne a törökök vagy a labancok tettek volna tönkre. A Pécsely feletti Zádorvár – amelyet a Balaton-felvidéki Kéktúra is érint – ilyen kuriózumnak számít, de egyediségét nem csupán a történelme, hanem megkapó környezete és látványos maradványegyüttese is fokozza. A Vezsenyiek által emelt Zádorvár egy telekvitának köszönheti romlását, amely a 15. század elején vette kezdetét. Gazdái a vesztes per miatt egyszerűen sorsára hagyták az erősséget, amelynek falai azóta csak pusztulnak. A kirándulók által kevésbé ismert várromtól nyugatra egy jóval híresebb és idén nagyszabású felújítást megélt várat találunk, amely Nagyvázsony méltó jelképének számít. A híres vitézről, Kinizsi Pálról elnevezett erősség kőtárral, felújított fegyverkiállítással, nyáron reneszánsz kori múltidézéssel várja látogatóit.

A Balaton elfeledett szigetvára

Vonyarcvashegytől délkeletre, a Balaton partján magasodik a mindössze 136 méter magas Szent Mihály-domb, amely csupán 29 méterrel magasodik a víztükör felé. Nem is oly régen még a Balaton övezte ezt a dolomittömböt, a vízszint csökkenésével pedig később tőzeges láp vette körül. A régészeti feltárások során bronzkori település nyomaira bukkantak: cserepek és edénytöredékek kerültek itt elő. A rendkívül jó fekvésű, jól védhető dombon feltételezhetően római őrtorony is állhatott, amelynek köveiből épülhetett fel az oklevelekből ismert Györök vára a 13. században, amely még a török idők előtt pusztulhatott el. Majd ennek köveit felhasználva épülhetett fel a ma is látható, júliustól szeptember végéig látogatható kápolna, amelynek freskói 1622-ben készültek.

A Tihanyi-félsziget erősségei

Nagyvázsonynál is népszerűbb kirándulóhely a számos nevezetességet és látnivalót tartogató Tihanyi-félsziget. A balatoni várhelyszíneket felkereső jelvényvadászok azonban az apátsági élményeken kívül is találnak itt érdekességeket: a bronz- és vaskori emlékekkel büszkélkedő Óvár, a kelta kori sánc, a Diós-rétek és a Köves-földek közötti őrtorony számukra a környék felkutatandó helyszínei, amelyek meglelése bizonyosan más színben fogja láttatni e csodás balatoni földnyelv értékeit.

Erődített falak védik magát az apátságot is, és annak környezetében több történelmi korszak védműve is napvilágra került az elmúlt évek ásatásai során. Jobb, ha tudjuk azonban, hogy erődtemplomot nem csupán itt, hanem további négy balatoni helyszínen is láthatunk.

Elfeledett földvárak nyomában

Hangulatfestő felsorolásunkban elérkeztünk a múlt homályába vesző, őskori erődítmények izgalmas felkutatásához, amelyek változatos terepi helyszínei nem tartoznak a balatoni táj kiemelt turistalátványosságai közé. Aki igazi terepjáró, és szeret nyomok után kutatni, annak éppen ezért ezek a hajdanvolt várhelyek lesznek a legérdekesebb pontjai a jelvényszerző gyűjtögetésnek.

A „magyar Provence” néven is emlegetett Káli-medence varázsát nemcsak a táj és a benne fellelhető ízek adják, hanem a történelmi emlékek is. Az egyik ilyen hely Mindszentkálla közelében, a Kereki-dombon található, pontosabban a tanösvény által érintett templomrom közelében. A sáncmaradványok megtalálásához a túrafüzet nyújt segítséget, a csalitosokon, szúrós szedreseken való átkeléshez pedig az elszántságunk. A kőből rakott, csekély falmaradványok korát sok esetben nehéz megállapítani, főleg egy olyan vidéken, ahol a szőlőművelés során teraszokat, kőből rakott birtokhatárokat alakítottak ki, ezért a szakemberek véleménye gyakran megoszlik az ilyen építményekkel kapcsolatban.

A hagyomány szerint itt valamikor kővár állott, de az ásatások során a régészek az itt fellelhető földsáncot bronzkoriként azonosították, a maradványok az úgynevezett mészbetétes kerámia kultúrájának urnatemetőjére épültek.

A Balaton-felvidék nyugati határában, Nagygörbő községtől délre, a Várott-hegy kitűnően védhető területén előkerült cserepek is bizonyítják egy hajdanán itt állt földvár létezését, de a bazaltsziklás terepen sáncmaradványokat is látni. Vannak olyan helyek is, ahol a terepi nyomokat már rég elfedte az idő, és csupán a helynevek, valamint a régészeti feltárások igazolják az erődítések valamikori létezését. A Vászolytól délre fekvő, 306 méter magas Várhegyen a helyi hagyomány szerint Vazul vára állott. Az itt végzett kutatás során egy időben korábbi földvár nyomait tárták fel, amelyet egyébként a krónikák már 1433-ban is csak várhelyként említettek.

Alig kivehető sáncnyomokra bukkanhatunk Veszprémfajsz határában is a Kálvária-kilátónál – ahonnan egyébként csodás kilátást élvezhetünk –, de a nevében is árulkodó település, Várvölgy mellett is érdekes kőtorlaszokat figyelhetünk meg.

A monda szerint a köveket szállító ördög szekere itt tört össze, súlyos terhe elterült a hegyoldalban, az ördög pedig nem akart bajlódni az összeszedésével. Egy másik elképzelés szerint a köveket szándékosan hordták ide az ördögök, illetve más történetek is regélnek a kövek eredetéről, de akárhogy is volt, a népi hiedelem szőtte történetekhez mindig köze van az ördögnek.

Kapolcs az ország legnagyobb, évről évre megrendezett összművészeti fesztiváljával szerzett magának hírnevet, ám azt már kevesebben tudják, hogy déli határában látványos bazaltorgonákkal magasodik az egykoron őskori földvárnak otthont adó Király-kő. Az Attila váraként is emlegetett várhely elsősorban szikláival és északi panorámájával gyönyörködtet, nem pedig történelmi romjaival, és ugyanez igaz a Monoszlóhoz közeli, jóval ismertebb Hegyes-tűre is, amelynek elsődleges értékét ma már a bányászat által feltárt, öt- és hatszögletű bazaltoszlopok jelentik, pedig valaha várhely volt.

Bizonytalan múltú erősségek

A Balaton keleti végében, Papkeszi határában, a Séd pataktól pár száz méterre délre, egy kiugró dombháton jó állapotban lévő földvár áll. Az egyes térképen Körmösdvárként feltüntetett, kettős sáncrendszerű vár falai közé a helyi hagyomány szerint anno a törökök is befészkelték magukat, ám a kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a feltehetően őskori földsáncokkal bíró erődítmény állhatott-e még egyáltalán a középkorban. Sokáig kérdéses volt a Vállustól északnyugatra emelkedő, 320 méter magas Várad-tető nevének eredete is, amelyről a helyiek úgy tartották, hogy hajdanán ott Bakács Sándor vára állt. A kutatók csak nemrégiben, 2016-ban fedezték fel a helyszín bizonytalan korú erődítését, amelyet leginkább késő bronzkorinak gondolnak, de azt sem zárják ki, hogy későbbi korokban is erődített őrhelyként használhatták.

Balatoni vártemplomok

Az erődített, kőfallal körülvett templomok nem várak, de védelmi funkciójuk vitathatatlan. Ezek az épületek nem csupán a szerzetesek, hanem a lakosság számára is menedékül szolgáltak a portyázó idegenekkel szemben, de hosszabb időre védelmet aligha nyújthattak. A túrakalauzként is használható igazolófüzetünk öt ilyen Balaton-felvidéki helyszínt jelöl meg, amelyek igazi színfoltjai a helyi értékeket bemutató tematikának. Az egyiket Balatonalmádi Vörösberény nevű városrészében találjuk, a Veszprémi út mentén. A lőréses körfallal kerített (ma) református templom 11. századi eredetű, a török uralom elmúltával barokk stílusban épült újjá, napjainkban pedig állagmegóvási munkálatokat végeznek rajta.

A Révfülöp közvetlen határában, de Kővágóőrshöz tartozó ecséri templomrom is festői látványt nyújt, leszámítva a falain éktelenkedő graffitiket. A török által örökre elpusztított Ecsér falu templomának robusztus falai impozánsak ugyan, de ma csupán a képzelet tudja megidézni a hajdanvolt erősség teljességét. A Keszthely főterén álló jelenlegi plébániatemplomnál és a ferences rendi kolostornál is ez a helyzet. Bár itt a szentély nem pusztult el, csupán az erődítés építményei (vizesárok, palánk és kőfal, egyéb védművek) vesztek a múltba.

Az I. Ulászló uralkodása alatt dúló belháborúk idejében a templomerőd teljesen elpusztult, majd a néhány évvel később a közelében emelt erősség is hasonló sorsra jutott, amikor a török fenyegetés miatt védői inkább felrobbantották a falakat, hogy azok közé ne fészkelhesse be magát az ellenség. Később újból felépült itt egy erősség, amelyet a török krónikák palánkfalként említenek, illetve a Rákóczi-szabadságharc idején is állt itt valamilyen erődítmény, de pontos pusztulásának idejét nem ismerjük. A mai templom és iskola között jelenleg látható építményeket az ásatások során előkerült falmaradványok megmagasításával hozták létre. Az iskola nyugati oldalán az egykori várkapu és a farkasverem rekonstruált falai állnak.

A cikk a Turista Magazin 2022. júniusi számában jelent meg.