Vártúrák a Börzsönyben

Ebben a rovatban már több érintőpontos jelvényszerző túrát is bemutattunk, ez a mostani azonban a legizgalmasabbak és legtöbb élményt ígérők közé tartozik. Bizonyos, hogy mire a Vártúrák a Börzsönyben túrafüzetében szereplő több mint 28 helyszínt felkeressük, rengeteg térképi és terepi ismeretet szerzünk, miközben hazánk egyik legszebb hegységének kiváló ismerőivé válunk. Kedvet és tippet adva ehhez a szuper tematikához, hat különböző nehézségű túrára fűztük fel az egyébként tetszőleges irányból és sorrendben felkereshető őskori sáncokat, középkori várromokat és római kori emlékeket, amelyek a történelmi barangoláson túl fantasztikus tájakra és egyéb látnivalókhoz is elkalauzolnak minket.

Egy erődtemplomtól Hont vármegye székhelyéig

A Börzsöny északi lábánál fekvő Bernecebaráti Templom-hegyén anno sánccal erősített, Árpád-kori földvár állt, ahonnan az ásatások során a késői lengyeli, illetve a hatvani kultúra telepmaradványai is előkerültek. A település központjában található, elnyúló magaslaton ma festőien szép, lőréses kőfallal kerített, középkori eredetű templom uralja a környék látképét, de a dombtetőt bejárva az ősi sáncok maradványai is kivehetők. A különböző korokban létrehozott erődített telepek miatt egymástól nem túl messze három várkódos táblát is kihelyeztek, amelyek közül kettő begyűjtése fakultatív jellegű.

A több ezer éve lakott, látványos palóc házakkal és kastéllyal is bíró települést a hegység belsejébe vezető Nagy-völgy felé hagyjuk el, majd felkapaszkodunk a 433 méter magas Ozmotring hegyhátára, ahol nem sokkal később keresztezzük a sárgával jelölt Tótok útját. Itt nehezen kivehető földsáncnyomokra lehetünk figyelmesek. Ez a közelmúltban felfedezett Varjasi-sánc, amelyről vajmi keveset tudunk, csak az bizonyos, hogy valamikor régen emberkéz alkotta. Az útelágazásnál felírjuk a várkódot, majd a Cicőkét, a Lopona-hegyet, a Nagy-völgyet és a Zöld-mál meredek kaptatóját is bejárva északnak tartunk tovább, hogy elérjük a 430 méter magas Jelenc-hegy titkokat őrző, több száz méter hosszú sáncait. Csupán a felismerhető földbuckák és a régészek által itt talált elszenesedett gerendakerítések csekély maradványai bizonyítják a feltehetően bronzkori telep létezését.

Hont felé haladva a Jelenc-hegy déli és északnyugati sáncait is keresztezzük, mielőtt az egykori vármegye székhelyére érkezünk. Középkori várának emlékét csupán okiratok és régi történetek őrizték meg. A vár keletkezése óta fennálló folyamatos lakottság ugyanis teljesen eltüntetett minden erődítést a felszínről. Egyedül az Ipoly árterébe belógó félsziget fekvése és a hegyek felől védő, egykoron mély árok ma is látható nyoma támasztja alá a Hont várára vonatkozó állításokat. Fedezzük fel Hontot, de mielőtt a Hunyadi utca 10-es száma előtti villanyoszlopra rögzített várkódhoz sietnénk, ne hagyjuk ki a település határában húzódó látványos, a földtörténeti időszakokat meredek partfalakkal feltáró, vízeséses szakadékot sem!

Legendák bércén és Szondi nyomában Diósjenő és Drégelypalánk között

A Börzsöny keleti kapujának számító Diósjenőtől egy közel 20 km-es túrával négy várat, illetve több varázslatos helyszínt is felfedezhetünk. Elsőkén a Diósjenő feletti Csehvárat hódítjuk meg egy meredek kaptatóval: az erősségnek csak alig kivehető nyomait látni a panorámás hegykúpon. A 13. században már létező, később elpusztult, majd feltehetőleg a lévai csehek vagy a husziták által újjáépített várat nevezték el a környékbeliek Csehvárnak. Innen a hegység keleti határbércein a legenda szerint rablólovagok kincseit rejtő, boszorkányok otthonául szolgáló, 662 méter magas Kámorra kapaszkodunk fel, ahol ma is kivehető földsáncok árulkodnak egy elfeledett erősségről. A vár keletkezéséről és pusztulásáról nincs adat, valószínűleg a török időkben már nem is állt.

Érdemes a sáncok felfedezése mellett a Kámor pompás, a Cserhát vidékére nyíló panorámáját is megcsodálni, ahogy a lávába zárt fatörzslyukakat is, amelyeket a hegycsúcstól alig pár száz méterre, a sziklába vájt Hugó-villa közelében találunk. Következő állomásuk egy történelmi emlékhely, ahol már ódon falak között válik tapinthatóvá Drégely várának históriája. Mindenki hallott már a hős Szondi György és bátor vitézeinek önfeláldozó helytállásáról, ám tragédiájuk színhelyét jóval kevesebben ismerik. Az oszmán sereg által elpusztított vár romjaiban is látványos, panorámás falairól pedig a Mátráig ellátni. A Drégelyvár hegy 444 méteres magaslatról meredek ereszkedéssel, majd hazánk egyik legszebb vasútvonala mentén érjük el Drégelypalánkot, amelyet a hódoltság idején, 1575-ben palánkfallal vettek körül. Az eleinte Újdrégelynek, később Palánknak nevezett erőd volt a környékbeli török portyázások kiindulópontja, amely a leírások szerint körülbelül kétezer lovas helyőrsége volt. A nagyobb alapterületű, négyszögletes vár magában foglalta a falut, belül pedig bástyákkal megerősített kőfalak is voltak, amelyek szintén nyomtalanul eltűntek. A kódtáblát a templom közelében egy villanyoszlopra szerelték.

Panorámás túra a Börzsöny nyugati végein

Perőcsény csöndes kis községéből a piros jeleket követve túrázunk fel a hegyég egyik legszebb gerincélére. Ezen végiggyalogolva tökéletes rálátással szemlélhetjük a Börzsöny beszakadt vulkánjának vadregényes völgyrendszerét. A lenyűgöző geológiai múlt mellett az emberiség történetét is feleleveníthetjük a kősáncoknak és falmaradványoknak köszönhetően, de egyik-másik nyom felismeréséhez érdemes beszerezni a Börzsönyi vártúrák című túrakalauzt. Gerinctúránk első tematikus megállóhelye a Jancsi-hegy középső rézkori, késő bronzkori és urnasíros kultúrához tartozó védvonallal ellátott telepe, amelyet 30 és 50 méter hosszan elnyúló kőkupacok és széles árkok jeleznek. Az előkerült leletanyagok Árpád-kori cserepeket is tartalmaztak, de az 1986-ban folytatott szondázó ásatások ennél több információval nemigen szolgálnak.

Sziklás ösvényünket délnek követve jutunk el a panorámás Holló-kőre, majd kisvártatva a Salgóvár sziklacsúcshoz tapasztott falaihoz érkezünk. Feltehetőleg a 13. század második felében emelték a várat, amelyet először 1372-ben említenek oklevelek, ekkor még királyi várként. Nem sokkal később a Lévai Cseh család, hamarosan Szécsényi Simon, majd Salgói Miklós lett a birtokosa. Utóbbi azonban 1422-ben hamis pénz verése miatt elvesztette birtokait, Salgóvárat pedig lerombolták. A csekély romokat, de szép panorámát tartogató, sziklás hegytetőtől a közeli Magyar-hegyre (714 méter) teszünk kitérőt, amelynek nyugati oldalában az alig kivehető, félköríves sánc egykoron a kiétei kultúrához (Kyjatice-kultúra) tartozó, több száz méter szélességű telepet védte. A Magyar-heggyel szemközti Rustok-hegyen is ennek a kultúrának nyomait fedezték fel az 1973-ban folytatott ásatások során. A sáncátvágások során kiderült, hogy a telepet fagerendás, rekeszes, földel kitöltött védmű vette körül, amelyet tűz pusztított el: töltelékföldjét a lángok vörös színűre égették.

A Rustok-hegy panorámás oldalától a Börzsöny egyik ékkövéhez, a lőréses kőfallal körbevett nagybörzsönyi Szent István-templomhoz érkezünk, amely az Árpád-kor óta áll a számos látnivalót kínáló település határában. Érdemes az istenházát belülről is megcsodálni, majd az innen két kilométerre nyugatra, szántók között dombként magasodó Gór-hegy várkódját is begyűjteni. 1944-ben lövészárok ásásakor 1,5 méteres mélységből cserepek együttese, valamint egy öntőminta töredéke került elő, amelyek mind a hatvani kultúra maradványai.

Sánckutatás a vadregényes Magas-Börzsönyben

Az erdei múzeumvasútjáról is híres Kemencéről a Magas-Börzsöny elfeledett földvárait deríthetjük fel egy közel 30 kilométeres körtúrával. Bejárjuk az egyedi hangulatot árasztó Csarna-völgyet, mielőtt felkapaszkodnánk a kőgörgeteges Hajagos kiétei kultúrából származó földsáncaihoz, majd fölbaktatunk a Magos-fa (914 méter) több helyen méteres magasságú földsánccal körbevett platójára. A terület egészén előforduló edénytöredékek huzamosabb ideig fennálló, késő bronzkori telep létezését bizonyítják, hasonlóan az innen alig három kilométerre fekvő, szintén jól kivehető sáncfalakkal kerített Pogányvárhoz.

Ide, a fantasyfilmek díszletének is beillő hegykúpra már csak az útba eső lenyűgöző csóványosi panoráma miatt is megéri kitérőt tenni, mielőtt a zöld jelzésen a kemencei kiindulópontunk felé vesszük az irányt. Ebben az ereszkedésben északnak tartó, nagyobb kitérőkkel, jelzetlen utakon fedezhetjük fel a Tamásvár-bérc Árpád-kori, illetve a Pléska-szikla kora bronzkori, kevéske nyomot tartogató telepeit. Utóbbi látványos és izgalmas, sziklaszirtes, őserdős helyszíneket természetvédelmi okokból – ahogy a Halyagost is – csak szeptembertől december végéig lehet felkeresni. A zöldön továbbsétálva elhaladunk a Börzsöny legjobb állapotban fennmaradt, feltehetőleg őskori földsánca mellett is, amelyet Kemence egykori ura után Godóvárnak neveznek, bár Árpád-kori leletek itt nem kerültek elő. Az idővel dacoló, másfél méter magas, kőből rakott falmaradványok és a feltárt cseréptöredékek a kiétei kultúrához köthetők. A helyszín a szépen kivehető sáncokon kívül a börzsönyi vulkánosság felszínt beborító lenyomatai miatt is látványos.

Nógrádi falaktól a Pusztatoronyig

A Magas-Börzsöny hegykoszorúja alatt álló, festői kilátással bíró Nógrád vára hajdanán nagy jelentőséggel bíró erősség volt. Több alkalommal is gazdát cserélt a magyar és a török között, pusztulását azonban nem ostrom vagy várrontás, hanem egy villámcsapás okozta, amely berobbantotta az öregtoronyban tárolt lőport. Szláv eredetű neve „új várat” jelent, és egy feltehetőleg már meglévő, őskori várhelyre épült. Innen indulva – változatos tájakat bejárva – érintjük a nevében is árulkodó Vár-hegyet, amely a népszerű kirándulóhelyként ismert Királyrét fölé magasodik. Annak idején sziklába vájt árok és sziklatörmelékből készített sánc védte a hegytetőt, ahol középkori maradványok, illetve jóval korábbi, késő bronzkori leletek is előkerültek. Más börzsönyi lelőhelyekhez hasonlóan ezek is főként edénytöredékek, de sarlóra és kés darabjai is bukkantak a kutatók.

A nyomok és a várkód felkutatása mellett egy új, körpanorámás kilátó fokozza a Vár-hegy vonzerejét. Királyréttől délre a műutat és a kisvasúti pályát követjük, majd egy jelzés nélküli ösvényen a meredek oldalú Pap-hegyre mászunk fel. Itt egy bronz-, illetve egy Árpád-kori telep földsáncait kutatjuk fel, majd a Tar Péter-hegyen keresztül tartunk tovább nyugatnak, később pedig délnek, a hangulatos horgásztó tövében álló Pusztatorony 13. századi romjaihoz. A Bibervárnak is nevezett hajdani lakótoronyból szinte semmi sem maradt, de a kóspallagi műút kanyarulatába beékelődő, mindössze egy falmaradványt bemutató rom így is egyedi hangulatot áraszt. Az igazolókódot a hegytetőn egy fára rögzítve találjuk, begyűjtése után pedig a vár alatti buszmegállóban is befejezhetjük a túrázást, ahonnan pár perc alatt elérhetjük a Dunakanyar vasútvonalát.

A dél-börzsönyi táj középkori erősségei

A hajdanvolt tűzhányók hegykúpjaival körülvett, festői vidéken fekszik Márianosztra, váras tematikánk egyik célpontja, egyben következő túránk kiindulópontja. A barokk stílusjegyeket viselő márianosztrai Magyarok Nagyasszonya-bazilika részben börtönnel kiegészül épületegyüttese egykoron bástyákkal ellátott, erődített kolostor volt, ahol 1525-ben pálos szerzetesek verték vissza a törökök ostromát. A később pusztulásnak indult, majd többször átépített kolostor ma is neves búcsújáró hely, de erőd mivoltát mára inkább csak a szomszédos börtön látványa adja. A kőbányászatáról is híres községből jól ráláthatunk a Zuvári-hegy kevéske középkori várfalat rejtő, mindössze 313 méteres sasbércére. Az igen meredek kaptatóval megmászható várhelyet már régen visszafoglalta a természet, s az okiratok tanúsága szerint az itteni falak köveiből emelték az 1352-ben I. Lajos királyunk által alapított nosztrai kolostort.

Tehát ez az erősség már ez idő tájt rommá vált, falmaradványokat ugyanakkor még közel 700 év múltán is találunk itt. A Zuvártól a kék jelzéseket követve az Ipoly partjára,Ipolydamásd határába igyekszünk, ahol Damásd várának maradványait vesszük szemügyre. Az 1339 és 1376 között itt keltezett oklevelek szerint I. Károly és Nagy Lajos is szívesen töltött itt hosszabb időt vadászatok alkalmával. e Az eredetileg őrtoronynak szánt építmény némi átalakítással tökéletes védelmet nyújtó, a kor kényelmi igényeinek megfelelő szálláshelyet kínáló várrá lett. Ma csupán tábla és néhány kőkupac hirdeti Damásd múltját a pihenővé alakított dombtetőn. Rövid túránkat érdemes a közeli Ipoly megcsodálásával zárni, mielőtt Ipolydamásdon buszra szállunk.

Erősség a határ túloldalán és a Dunakanyar római tornyai

Várfelfedező utunk néhány érdekes helyszínét a túraútvonalaktól távol, félreeső helyeken találjuk, amelyeket viszont bringával vagy autóval is elérhetünk. Az egyik ilyen a Bernecebarátiból vagy Tésa irányából, illetve a szomszédos Ipolyvisk felől megközelíthető Mahir vára, amelynek a hatvani és a bádeni kultúrához köthető földsáncai, a magyar–szlovák határ közvetlen közelében, de már Szlovákiában fekszenek. (Várkódot a magyar oldalon találunk.) Két másik pontunkat egy Dunakanyarban tett bringázás során is begyűjthetjük. Az egyiket Szobnál, az Ipoly és a Duna találkozásánál, a másikat Verőce határában. Időszámításunk kezdetén a Dunakanyar a Római Birodalomhoz tartozott, itt húzódott a limes, amelynek a Duna jobb és bal partján álló erődítései védték Pannóniát a portyázó idegen törzsektől. A börzsönyi oldalra eső két római táborból mára csak a verőcei maradványai láthatók, a szobit sajnos a vasútépítés teljesen eltüntette. Ennek ellenére az utóbbit nem csupán a kód, illetve a természeti értékekben gazdag Ipoly-torkolat miatt érdemes felkeresni. Kiváló táborhelyül is szolgál, amelynek varázsát elsősorban az evezősök szokták kiélvezni.

A cikk a Turista Magazin 2021. februári számában jelent meg.