A három tájegység késő bronzkori földvárainak, királyi kővárainak, löszbe vágott középkori erődítményeinek, a Rákóczi-szabadságharc és a napóleoni háborúk földsáncainak felkeresése közben sok más érdekességet, szemet gyönyörködtető helyet is megismerhetünk. A Várak a Gerecse, a Vértes és a Velencei-hegységben elnevezésű jelvényszerző túra 32, sok esetben eldugott és izgalmas történelmi helyszínre kalauzolja el a felfedezésre vágyókat, mi pedig túratippet is adunk a látványosságok környezetében található nevezetességek felfedezéséhez.

Elfeledett történelmi nyomok a Gerecsében

Ez a csendes, sziklaformációkban gazdag, dimbes-dombos táj amolyan szerény kis testvérként húzódik meg a természetjárás szempontjából jóval népszerűbb Budai-hegység, a Pilis, illetve a Gerecsétől nyugatra fekvő Bakony vonulatai között. Látnivaló és élmény azonban itt is akad bőven: panorámás sziklák, lenyűgöző barlangok és kőfejtők tárják fel előttünk e táj páratlan szépségét, történelmi emlékeit kutatva pedig a hegység eldugott részeit is bejárhatjuk.

Bringával a Duna menti várakhoz

Ez a jelvényszerző túra szabad kezet ad a terepezéshez, tetszőleges irányból, akár két keréken is felkereshetjük a várhelyeket. A Gerecse északi és keleti célpontjait ezért mi egy 50 kilométeres bringatúrára felfűzve mutatjuk be, amelyet a Duna-parti Neszmélyből indítunk, majd a Pilis és a Gerecse között fekvő Leányváron fejezünk be, mivel mindkét település vonattal is megközelíthető.

Neszmélyen a 10-es főút mentén álló, lőréses kőfallal körbevett református templomnál, valamint a két sánccal, illetve csekély falmaradvánnyal rendelkező Várhegynél összesen három várkódot gyűjthetünk be.

Túrafüzetünk neszmélyi célpontként említi a Korpás-kő Árpád-korinak vélt sáncát is, amelyet a 10-es főúton keletnek tartva érünk el, Neszmélytől mintegy 3 kilométeres tekeréssel. Az itt látható, növényzettel benőtt sáncmaradványok eredetéről megoszlanak a vélemények, könnyen elképzelhető, hogy nem erődítés céljából hozták létre azokat.

Innen csupán egy kőhajításnyira, Süttő határában újabb sáncokat figyelhetünk meg (Nagy-sánc), amelyekről az előkerült leletek egyértelműen bebizonyították, hogy őskori eredetűek. Süttőnél egy pár kilométeres kitérőt teszünk a Tardosra vezető országúton Alsóbikolra, amelynek határában sánc- és árokgyűrűkkel övezett dombocskát találunk (Leányvár).

A választ a lösz gyors pusztulásában kell keresnünk. Valaha ezek a sáncárkok jóval meredekebb falúak voltak, azonban a csapadék a sok száz év alatt lemosta az egykori favár alatti talajt.

Süttőre, illetve a 10-es főútra visszatérve újfent kelet felé haladva kísérjük az országhatárt kijelölő Dunát, és előbb a hosszan elnyúló Lábatlanon gurulunk végig, majd a vele szinte összenőtt Nyergesújfalu határában kapaszkodunk fel az országút fölé magasodó Sánc-hegy panorámás magaslatára. 1706-ban Rákóczi Ferenc Esztergom ostromára készült, és itt, Nyergesújfalu és a túlparti Csenke határában sáncokat hányatott, így a császáriak dunai, illetve szárazföldi összeköttetését sikeresen el is vágta. Rákóczi Nyergesújfalun továbbá két erős, facölöpzettel (paliszáddal) is ellátott redutot (kis erődöt) építtetett La Motte francia hadmérnök tervei szerint, amelyek nyomai ma is jól kivehetők. A Sánc-hegy kiváló adottságait már a rómaiak is felismerték, és anno a birodalom határát jelentő limesnek is itt állt egy Crumerum néven ismert kolóniája és erődje.

Nyergesújfaluból egy oda-vissza 10 kilométeres kitérőt teszünk Bajót katolikus templomához, amely szintén várhelyként szerepel listánkon. Bajót elfeledett vára vélhetően már a 14. században elpusztult, de alapfalai sokáig láthatók voltak a templom déli oldalán.

Nyergesújfalut elhagyva nyílegyenesen haladunk Tátra, majd Tokod felé vesszük az irányt. A nagyközség keleti, löszös, bozótos határterületén, a Les-hegynél egykoron földvár állott. Ennek ma nem sok nyomát látni, és a terület sem túl megkapó, bár a füzetben olvasható leírás és az innen nem messze, a térképen is jelzett római castrum falmaradványai érdekesebbé teszik a környezetet.

Ehhez a felfedezőúthoz a telefonos térképek már kiváló segítséget nyújtanak, de az eredetileg Ulmod várának hívott Leányvárat a 10-es főút felől is megközelíthetjük. Ezen a helyen a középkori földvár markáns vonalai mellett gyönyörű kilátás is fogad, elsősorban a Gerecse keleti, hullámzó vidékére, de a tekintetet a hófehér pilisi sziklatarajok is vonzzák.

Várak és sziklák útján a Kéken

Az eddig látott szelíd és helyenként kopár tereptől jelentősen eltérő gerecsei tájat ismerhetünk meg az Országos Kéktúrának a tokodi pincéktől a Gerecse-oldalig tartó szakaszán.

A tokodi pincék bélyegzőpontjától egy kilométerre északra a térképen is jelzett „Sáncok” felirat jelöli tematikánk első így megközelítendő célpontját, ahol egykoron az úgynevezett hatvani kultúra idejéből származó erődített település állt. Ma már csak a füzet leírása és a begyűjtött kód nyújt segítséget a terület beazonosításában, ezenkívül csupán a Nagy-Gete és a Hegyes-kő pazar látványa nyújt vizuális élményt. Továbbhaladva – Mogyorósbányát követően – a bajóti Öreg-kő oldalában felszínre szakadt Jankovich-barlang kihagyhatatlan látványa tárul elénk. A tágas, de mindössze 35 méter hosszú barlang 20 méter magas kupolacsarnokában egy 8 méter átmérőjű, felszínre vezető kürtő nyílik, a betörő fény pedig különös atmoszférát kölcsönöz a régészeti szempontból is egyedi üregnek.

A kék turistajelzés betér Péliföldszentkeresztre, amely a Keleti-Gerecse egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai és egyben vallási helyszíne. Határában a Szent-kutat és a szomszédságában állított lourdes-i barlangot csodálhatjuk meg, kissé odébb a rendházat és templomot, valamit a közelmúltban átadott Gerecse Natúrpark Látogatóközpontot láthatjuk.

Az innen délre további 2 kilométerre fekvő Nagysáp határában lényegesen többet mutatnak a letűnt korok nyomai. A mindössze 210 méter magas Gedás-hegy kopár sáncai még kilátást is engednek a környékre.

A Kéken túrázók a Gerecse központi része felé közeledve az erdőkkel ölelt Pusztamaróton találják a következő pecsételőpontot, valamint a „szekérvár” tragédiájának mementóját. A gótikus szobor a mohácsi vész után Budáról elmenekülő katonák és lakosság lemészárlásának állít emléket, akik ezen a helyen – magukat szekerekkel körbevéve – próbáltak ellenállni a kegyelmet nem ismerő törökök támadásának. A kutatók 20-25 ezerre becsülik a magyar áldozatok számát.

Pusztamarótról a kék sávon haladunk tovább: a Nagy-Gerecse északi oldalában áll a Serédi-kastély, amelynek környező sáncmaradványairól megoszlik a kutatók véleménye. Vannak, akik szerint az itt létrehozott kősáncok és a csekély leletanyag egy bronzkori földvár létezését bizonyítják, mások szerint nem egy földvárról, hanem egy régi, művelt terület „vadvédelmi falának” maradványairól van szó. Minket ez a várkód leolvasásában, illetve a környék felfedezésében ne zavarjon: a csendes erdőtáj lombjai alatt gyönyörű sziklaformációkban gyönyörködhetünk, amelyek leglátványosabb példáját a Kis-Gerecse felhagyott kőfejtőjének bámulatos sziklafala adja, amely a hazai sziklamászók egyik legkiválóbb gyakorlóterepe. A nem mindennapi látványhoz csupán néhány száz méternyi kitérőt kell tennünk a Serédi-kastélytól, mielőtt Tardos irányában folytatnánk az utat.

A Gerecse déli részén

Külön gyalogtúrán érdemes felkeresni a Kis-Somlyón, a Vasztély határában, valamint a Csabdin található történelmi helyszíneket. Tarjánból a piros, Szárligetről a kék jelzésen érhetjük el a Gerecse felfedezésre váró panorámás szigetét, a 447 méter magas Somlyót, amelynek több pontján láthatunk sáncmaradványokat, innen pedig a piros sáv jelzésen közelíthetjük meg a másik két elfeledett erősséget (Tarján–Vasztély–Csabdi: 20 km).

A kulcsosháztól mindössze 400 métert kell megtennünk ehhez a ponthoz, ahol hajdanán középkori erősség állt. Falainak kövei ma szanaszét hevernek a keskeny csúcsot körülvevő várárokban. Régészeti ásatások híján keveset tudunk erről az erősségről, amelynek létezését csupán néhány korabeli feljegyzés, illetve a ma is jól kivehető sánc bizonyítja. Az eldugott kis magaslatról pompás kilátás tárul elénk a Szent László-patak által táplált halastó festményre illő miliőjére és a távolban húzódó Pilis tömbjére.

A Somlyótól a piros jeleket követve érjük el a Vasztélyra vezető aszfaltutat. A Csabdihoz tartozó kis zsákfalu fölé a Várhegy nevű magaslat emelkedik, amelynek tetején a kora középkorban gerendákból, dolomitból és folyami kavicsból feltehetően egy többszintes tornyot emeltek. A meredek dombnyúlvány délnyugat felől volt támadható, ezért innen kettős sáncrendszer védte.

Miután visszatértünk a piros jelzésre, további 3 kilométert megtéve érkezünk meg Csabdira, amelynek határában látványos templomrom áll. Annyit biztosan tudunk róla, hogy ezen a helyen már a 13. század elején is volt egy kis méretű, falusi templom, amelyet folyamatosan bővítettek, a nyugati oldalához pedig egy háromszintes, ikerablakos tornyot illesztettek. A régészeti ásatásokból kiderült, hogy a templomot kőfal kerítette, amelynek a külső peremén árok húzódott. Sajnos az erődített templom a 14. században ismeretlen körülmények között elpusztult, de még így, romjaiban is látszik, hogy anno tekintélyes méretű építmény lehetett.

Tatai élmények

Az egész napos programot kínáló Tatán, az Öreg-tó partján áll vártúránk legkomplexebb élményét nyújtó erőssége. A 14. században emelt, több alakalommal átépített, romantikus épület ad otthont a Kuny Domokos Múzeumnak, ahol páratlan római falfestményekkel díszített szobákat, a táti fazekasságot bemutató tárlatot, a 19. századi mezőváros és a főúri élet, valamint a fajanszmanufaktúra emlékeit csodálhatjuk meg. Várkódot azonban nemcsak itt, hanem Tata Újhegy nevű városrészében, az Akasztó-dombon is találunk. Az itt látszó, a Habsburgok által emelt védvonal erősségének számító sáncok a napóleoni háborúk emlékei.

Tatát érdemes alaposan bejárni. A város legmagasabb pontja a 166 méter magas Kálvária-domb, amely 1958 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület.

A dombon a kis kápolna mellett megtekinthetjük a Kálvária-szoborcsoportot is. Tata legnépszerűbb nevezetességei közé tartozik az Esterházy-kastély gyönyörű angolparkjával, de itt található az harangtorony (az ún. Óratorony) is, amelynek faácsolata vasszögek nélkül épült, és óránként gyönyörű harangjátékkal örvendezteti meg a tataiakat.

Várak és romok a Vértesben

Ez a természeti értékekben és látnivalókban gazdag vidék nem csupán kisugárzásával és hangulatával, de látnivalói miatt is változatosnak mondható, utóbbiak pedig tovább színesíthetik három vártúránk élménypalettáját.

Mielőtt a két várromot tartogató Várgesztes felé vennénk az irányt, Oroszlány határában megcsodálhatjuk a kamalduli remeték majki cellaházait, az Esterházy-kastélyt, valamint a szomszédságában található bányász kiállítást.

A Várgesztes határában álló középkori romokat a Vértes északi és keleti részeire jellemző, tagoltabb domborzatú tájban találjuk. Az egyszerű formájú, nem is oly rég még étteremnek és turistaháznak is helyet adó gesztesi vár már közel 10 éve lezárva várta a felújítást, amely 2021-ben végre elkezdődött. Reméljük, a Csákok által emelt és a török időkben elpusztult erősség hamarosan újra látogatható lesz. A Gesztes várához vezető aszfaltút mellett húzódó földnyelv tetején is találunk falmaradványokat – itt szintén begyűjthetünk egy várkódot. A „Kisvár” feltehetően a nagy várhoz tartozó őrtorony lehetett, amely a völgyből érkező út megfigyelését szolgálhatta.

Vérteskozma idilli faluját és a festői kápolnájáról nevezetes, a természetjárókat tájházzal és immáron új turistaházzal váró Kőhányást érintve jutunk el a környéket egykoron uraló Csákok mára rommá vált erősségéhez, a címerállatukról elkeresztelt Oroszlánkőhöz. Az Országos Kéktúra mentén található, növényzettel benőtt romok egy gyalogszerrel megközelíthető, meredek hegykúpon bújnak meg.

Innen nyugatra már egy sokkal szelídebb tájban lelünk rá a szintén csekély maradványokat felvonultató Gerencsérvárra, amelynek falai között az 1440-ben Luxemburgi Erzsébet magyar királyné megbízásából ellopott Szent Korona is megfordult. Az ekkor még csak várandós királyné születendő fiának, V. Lászlónak akarta biztosítani a trónt, amelyet időközben a magyar rendek III. Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. A királyné komornáját, Kottaner Jánosnét bízta meg a veszélyes akcióval, aki emlékirataiban részletesen leírta az eseményeket, beszámolva a Gerencsérvárban töltött éjszakáról is.

A Gerencsérvár hajdanán jelentős falaitól nem messze, pár perces gurulással érjük el hazánk legrégebbi bencés kolostorának romját, a látványos vértesszentkereszti kolostorromot, amelyet régen sánc és árok övezett. Ezek a védvonalak azonban nem a szerzeteseket, hanem a korábban, a 9–10. században szintén itt épült nemzetségfői favárat védték. Az elkerített, előzetes bejelentkezéssel látogatható kolostorromtól néhány kilométeres gurulással érhetünk vissza Oroszlányba, bezárva egy élménygazdag körtúrát.

Egy 11 kilométeres gyalogtúrakörrel Csókakő újjáépített fehér falait és a Mór határában elnyúló Török-sáncot ismerhetjük meg, miközben kitekinthetünk a Vértes déli irányba leszakadó platójáról. Csókakő első írásos emléke 1299-ből származik. A Csákok erőssége királyi vár lett, majd többen is birtokolták.

1598-tól négy évig magyar kézen volt, de véglegesen csak 1686-ban, Buda visszavétele után sikerült elűzni innen a megszállókat. Ezt követően az erősség már csak a törökök börtöneként szolgált, majd lassú romlásnak indult. Köveit az 1800-as években a helyiek építőanyagnak hordták szét. A várról szóló egyik regét – a törökök ellen gyáva férjeik helyett hadba álló Éva és Kata történetét – Mikszáth Kálmán is feldolgozta Magyarország lovagvárai című művében.

Csókakőről a panorámás piros vár turistajelzésen nyugatnak tartva, majd a zöld sávon haladva közelítjük meg a térképen is jelzett Török-sáncot, amelynek csekély terepi nyomairól jóformán semmit sem tudnak a kutatók. A várkód feljegyzése után a zöldet követve érünk vissza Csókakőre. A település déli határában jelölt Sánci-dűlőnél is begyűjthetünk egy várkódot, bár nagy valószínűséggel sem a helynévnek, sem a domborzati formának nincs köze védelmi funkcióhoz, csupán a gazdálkodás emlékei.

A Vértes északi csücskében megbújó, az Országos Kéktúra mentén álló Vitányvár festővászonra illő romjait több útvonalon is megközelíthetjük. Érdemes ezt a vártúrát összekötni a vadregényes Mária-szakadék és a Körtvélyesi-kilátó meglátogatásával, avagy a csendes környezetet biztosító Szarvas- vagy a Mátyás-kút, esetleg a Szép Ilonka-forrás piknikhelyeivel, de akár a Nagy-Somló-kilátót is belevehetjük a felfedezőútba.

A törökök először 1529-ben ostromolták, majd többször is gazdát cserélt, mígnem 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy az többé ne kerülhessen az ellenség kezére. Köveit a helyiek széthordták, az azóta is zajló ásatások és az állagmegóvás pedig egészen 2012-ig váratott magára.

Sziklacsodák útján a Velencei-hegységben

Ez a szigetszerű hegység alacsony volta ellenére is markánsan emelkedik a Velencei-tó fölé. Két-háromszáz méteres magaslatairól, bámulatos gránittömbjeiről nagyszerű kilátás nyílik a környékre, benne a számtalan élményt kínáló víztükörre.

Ez hazánk egyik legidősebb hegysége, közel 300 millió éves kőcsodáit akár egy nap alatt is kényelmesen felkereshetjük.

A térképen is feltüntetett Pákozdvár egyszerre jelöl egy 253 méter magas hegyet, illetve egy hajdani, bronzkori települést, amelynek sáncai még részben láthatók. Aki a hegységet átszelő piros sáv turistajelzésen ellátogat ide, annak meglepő lesz a Hurka-, illetve a Bodza-völgy magasabb hegyvidéki tájakét idéző hangulata, továbbá érdemes felkeresni a közeli Likas-követ is. És persze már-már tilos kihagyni a Pákozdi-ingóköveket: a Kocka, a Pandúr-kő és az Oroszlán-szikla felejthetetlen sziklaélményt nyújt.

A hegység északi szélén, Lovasberény határában két, várra utaló helynevet találunk. A Mihályvárat a település fölé magasodó, panorámás János-hegy szőlőbirtokainak löszös oldalában, míg a Szűzvárat – avagy Berény várát – a községtől 3 kilométerre délre, a halastó szomszédságában magasodó, meredek földnyelven találjuk. Mindkét helyszín ásatásai bronzkori leleteket hoztak napvilágra, azonban azt, hogy ezek valóban várak voltak, ez idáig nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolniuk a kutatóknak. Elképzelhető, hogy csupán a népnyelv ragasztotta rá a „vár” nevet a környék magaslatain található, löszbe vájt sáncokra, egykoron cölöpökkel megerősített mélyutak erődre emlékeztető formáira, amelyek a régóta tartó szőlőművelés nyomai is lehetnek.

A cikk a Turista Magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg.