Vártúrák a Mecsekben

A túrajelvények gyűjtögetése a motivációnktól függően lehet erőt próbáló kihívás vagy komfortos, tematikus időtöltés. Ez a váras túramozgalom inkább az utóbbi, hacsak nem akarjuk egy-két nap alatt kapkodva bejárni mind a 12 helyszínét, amelyek többsége egyébként könnyűszerrel elérhető, de a tényleges felfedezésükhöz bizonyosan több idő kell. A Mecsek festői környezetben álló hajdani erősségeit, nyomokban még látszó földvárait és néhány településének történelmi falait célszerű nem „darálva” begyűjteni, hanem akár más túramozgalmakkal, egyéb kirándulásokkal összekötve kényelmesen megismerni.

Erődített monostor és a Mecsek legmagasabb csúcsa

A hegység délkeleti részén néhány kilométeres kirándulással három csodás helyet is bejárhatunk. A 6-os út mentén fekvő Pécsvárad és a tőle északra magasodó Zengő bőven kitesz egy teljes napos programot, amelyet érdemes rögtön a Pécsváradtól délre, közvetlenül a főút mellett található, kevés élményt nyújtó Kószavárral kezdeni. A motte típusú, 10 × 15 méter alapterületű vár a 11–13. században épült, majd még az Árpád-korban tönkrement.

Feltehetőleg egy palánkkal körbevett, 10–15 méter magas toronyról beszélhetünk, amely napjainkra nyomtalanul eltűnt a dombtetőről. Érdekesebb lesz a „pécsváradi vár”, hiszen az impozáns épületegyüttes sosem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de ezek csupán egy Szent István által 998-ban alapított monostor, illetve az itt élő bencés szerzetesek védelmét szolgálták. Az eredetileg egyszintes, de a kezdetektől folyamatosan bővülő pécsváradi monostor egészen a török időkig igen jelentős intézmény volt. Az 1157-es tűzvész után húztak rá emeletet, és ekkor épült meg az északi oldalon a bejárat a barbakánnal, amelynek egy része ma is látható a bejárat előtt a farkasveremmel és a felvonóhíddal.

Gótikus temploma a 13. században, míg az udvar, a kerengő és az abból nyíló helyiségek – mint a káptalanterem és a refektórium – már a 14. században épültek. Az eredeti épület nyugati végében lakótornyot emeltek, valamint az egész épületegyüttest fallal vették körül, amelyet bástyák tagoltak. Harcokat ugyanakkor e falak sosem láttak, leromlásukat és pusztulásukat előbb maguk a török túlerőtől tartó védők, majd a hódoltság hosszú évei okozták. A szerzetesek soha nem tértek vissza a romok közé, amelyeket a 18. században némiképpen rendbe hoztak.

A három esztendőn át itt élő fiú állítólag előszeretettel időzött egy hatalmas gesztenyefa alatt, ennek emlékére, illetve a később II. Béla király néven trónra lépő uralkodó tiszteletére kapott helyet egy jellegzetes trónus a monostor legnagyobb fája alatt.

A pécsváradi kirándulást érdemes összekötni a Mecsek legmagasabb pontjával, a Zengővel (682 m), ahol egy vár maradványai mellett a közelmúltban átadott kilátóból elénk táruló pompás panorámát is megcsodálhatjuk. A városból legegyszerűbben a sárga sáv vagy a Bazsarózsa tanösvény jelzésein juthatunk el a középkorban még Mons Ferreusnak, azaz Vas-hegynek hívott Zengőre. Egykoron az egész bérc hosszúkás platóját magában foglalta a Zengővár, amelyből csupán kevéske rom maradt fenn napjainkra. Egyetlen háromszintes lakótornya volt, amelynek 2,5 méter vastag falai 38 négyzetméteres belső teret zártak közre. A sziklába vágott, árokkal ás sánccal is körülvett középkori várat a tatárjárás után építhették. Teljes alapterülete 105 × 70 méter, az árkon belüli területe 75 × 45 méter volt.

Sajnos egyetlen írásos emlék sem maradt fent a Zengővárról, így jóformán semmit sem tudunk róla. A szakemberek szerint viszont jó stratégiai helyzete miatt itt már a római korban is őrtorony állhatott. Érdemes a romok szemrevételezése és a várkód felírása után a kilátó kínálta panorámára is időt szánni, illetve akár utunkat folytatva a hegyek közé zárt, egyedi hangulatáról és gyönyörű kastélyáról híres Püspökszentlászlót is felfedezni.

Várból lett templom, szentélyből lett erősség és a britek vára

Szintén két várat fűzhetünk fel egy túrára, amikor a pazar látnivalókat felsorakoztató Keleti-Mecsekben járunk. A 6-os út menti Mecseknádasd fölé emelkedő dombon egy 11. században épített kis vár állt, amelyet a 13. században kibővítettek, majd gótikus templommá alakítottak. Birtokolta a Kórógyi, a Maróti család, majd 1473-tól monostori Csupor Miklós tulajdona volt. Pécs eleste után Nádasd is török kézre került: a megszállók részben lerombolták, majd dzsámivá, illetve erőddé alakították a templomot. Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a környék török erősségeit feldúlta, így Nádasd is elpusztult. Ezt követően az épület sem szentélyként, sem várként nem épült újjá, romjait a helyiek építőanyagnak elhordták.

A romoktól néhány lépésre madártávlatból is megcsodálhatjuk a környéket egy masszív szerkezetű kilátóból.

Mecseknádasdtól 3 kilométerre nyugatra, Óbánya irányában, az aszfaltúról ágazik le a zöld turistaút, amelyen néhány száz méteres, meredek kaptatóval érjük el a Rékavár épphogy kivehető, közel 200 méter hosszan és 36 méter szélességben elterülő maradványait. (Érdemes ezt a túrát kiegészíteni a mesés, vízesésekkel tarkított Óbányai-völgy bejárásával.) Egy angol történész, J. Abbot leírása szerint 1022-ben (Szent István korában) két angol herceg jött Magyarországra, majd kapott birtokot e környéken. Egyikük Edward, akihez Szent István Ágota nevű leányát adták feleségül. Ebből a házasságból született Margit, akit ma is szentként tisztelnek Skóciában, s aki feltehetően itt, a „nádasdi britek” várában született.

Eleinte még csak földvár állhatott itt, kőfalakat a 13. században emeltek. A Rákvárnak is nevezett erősség keletkezéséről és pusztulásáról gyakorlatilag semmit sem tudunk. Az első okleveles említés a feltehetőleg már a honfoglalás előtt is védelmi szerepet betöltő magaslatról 1309-ből maradt fenn. A mohácsi csata után már csak romként tesznek róla említést, amelynek köveit a helyiek elhordták. Csupán a régészek feltárásaiból sejthetjük, hogy itt hajdanán egy belső és egy külső vár állott, amelyet 10 méter széles árok vett körül.

A belső vár délnyugati végén egy kerek toronyépület alapfalaira is rábukkantak. Egyesek szerint ezt az erősséget Attila hun király építtette feleségének, Rékának, ám sokkal valószínűbb, hogy a Rákvár név (így említi az erősséget egy 1810-ből származó dokumentum) elhallásával, torzult formában rögzülésével van dolgunk. A rák szó a hegyláb alatt csörgedező Öreg-patak élővilágának egyik képviselőjére utalhat.

Az eltűnt és az élményekkel teli vár

A Mecsek északi peremén található Váralja inkább csak nevében őrzi erősségének emlékét, míg a tőle alig néhány kilométerre nyugatra fekvő Szászvár teljes pompájában tárja várkastélyát a látogatók elé. Váralja múltjába sokkal inkább ad betekintést falu- és bányamúzeuma, mint a település fölé magasodó Vár-fő-hegy. A kék vár turistajelzésen megmászható, 233 méteres magaslat tetején nem sok látnivaló akad, ugyanis az 1990-es években zajlott ásatások nyomait is visszatemették. Annyi bizonyos, hogy a 13. században itt egy kis méretű, lakótornyos erősség állt, amely még ugyanebben a században le is égett, köveit pedig más építkezésekhez elhordták.

Szászvár nemrégiben felújított várkastélya sokkal több látnivalót ígér. A pár száz forintos belépőért cserébe modern környezetben, de klasszikus tárlatok formájában elevenedik meg előttünk a múlt. A kiállítás egyediségét a kihelyezett és szabadon használható „történelmi kellékek” adják, szerzetesi csuhát, lovagi páncélinget, sisakot és akár teljes püspöki reverendát is magunkra ölthetünk.

Bár hadászati szempontból nem volt túl jelentős vár, törökök megerősítették, falait pedig hengeres bástyával látták el. Zrínyi katonái 1664-ben ezt a várat is felgyújtották, majd 1680-ban fel is robbantották az ostromlók. 1779-ben rendbe hozták a nyugati szárnyon álló udvarházat plébániaháznak, és ekkor épült fel a vár külső udvarhelyén a mai barokk plébániatemplom. A műemlékegyüttes teljes régészeti feltárása 1980-ban történt, a helyreállító és állagmegóvó munkálatok a 2000-es évek elején kezdődtek meg.

Egy lovagvár, amelyet a 20. században is ostromoltak

Még mindig a hegység északi részén járunk. Egészen pontosan Magyaregregy határában, ahonnan a hegyek közé vezető Vár-völgy aszfaltútján jutunk el a Márévár pompás erdőséggel körbevett falaihoz. Az egykori gótikus stílusú, szabálytalan alaprajzú, ötszögű építményt Várdai Ferenc, a humanista műveltségű főpap építtette át csodálatos reneszánsz palotává. A viharos évszázadok során többször is gazdát cserélt, de a törökök Pécs eleste után harc nélkül foglalták el. Harcászati jelentőségét később elveszítette, s mint a többi erősségünk, a Márévár is romlásra ítéltetett.

A sok évszázadon keresztül pusztuló falak viszont még a múlt században is átéltek egy ostromot. 1956-ban a Vár-völgyből egy orosz tank tüzelt a romos falak mögött megbúvó, mecseki láthatatlanoknak nevezett szabadságharcosokra. A 17 fiatalból ketten az életüket vesztették, amire a várfalra függesztett tábla is emlékeztet. Az 1960-as évek renoválási munkálatait követően a többszintes épületben kiállítás kapott helyet, napjainkban viszont csupán egy-két tábla és tárgy regél a vár múltjáról. A vár falairól csodás kilátás tárul elénk, amely már önmagában megéri a sétát.

Kutatások Orfűn

A Mecsek talán legnépszerűbb pihenőhelye Orfű és környéke. Van itt viszont egy kevésbé ismert helyszín, a híres Vízfő-forrás mellett, amelyet a régészek először 2004-ben mentő feltárás keretében, majd 2006-ban mikrodomborzati felméréssel kutattak. A feltárás során egy 1,1 méter széles várfal, illetve 1 méter mély alapozással bíró épületek egymástól időben elkülöníthető, 13–14. századi maradványai kerültek elő. Az Árpád-kori kővár pusztulásának időpontja ismeretlen, de a vastag omladékréteg és az égésréteg hiánya arra utal, hogy a várat felhagyták, majd összedőlt.

Túra a Kantavár romjaihoz

Pécstől északra, a Misina és a Tubes szomszédságában találjuk a Kantavár csekély maradványait egy 401 méter magas, meredek hegcsúcson, amelyet több turistaúton is megközelíthetünk. A három oldalról megmászhatatlan csúcsra nyugat felől vezetett a feljárat egy kaputornyon keresztül, amely egy kőfalakkal határolt falszorosba torkollott. Beljebb újabb bejárati kapu állta a támadók útját, amely mögött a szabálytalan ötszög alakú várudvar helyezkedett el. Mindezt már csak a fantázia képes megjeleníteni, hiszen itt főként csak alig kivehető falmaradványokat láthatunk. A 13. században emelt erősség építtetője lehetett a pécsi püspök vagy egy alacsonyabb rangú nemes is, de ezt már talán sosem tudjuk meg, ahogy a vár pusztulásának okát sem. Elképzelhető, hogy a törökök elleni harcokban vált rommá.

Egy óriási földvár sáncai

A Mecsek délnyugati részén, Kővágószőlős fölé falként magasodó Jakab-hegy nem mindennapi látnivalókat tartogat. Fő nevezetességei a panorámás Zsongor-kő és a hegy platóján álló pálos kolostor romja, de rejtélyes, több kilométer hosszú, földből és kőből épült sáncgyűrűt is találunk. A térképen kelta földvárként feltüntetett, madártávlatból még látványosabb, 6–10 méter széles sáncvonal egy bronzkori telep helyén létrehozott vaskori település védvonala. A Jakab-hegyi telep a Dél-Dunántúl legfontosabb hatalmi központja volt a római hódítás előtt.

Egy vaskori királyság központja, fővárosa lehetett, amely az Alpok, a Duna, a Balaton és a Dráva közötti területet foglalhatta magában. A ma is jól kivehető sáncfalakat nagy valószínűséggel a vaskori hallstatti kultúra népe emelte, valamikor i. e. 750 körül, amely kultúrát a kelták követtek, akik szintén egy királyság fővárosaként használták a jól védhető területet. A vaskori település halomsíros – kőből rakott sírkamrákkal és azokat övező kőkörökkel ellátott – temetőjének hamvasztásos rítusú sírjaiból ma is több felismerhető az erdőben.

Városi kirándulás Pécsett

Aki Baranya megyében jár, az Pécset is biztosan útba ejti. Kérdés, hogy mennyire ismerjük a megyeszékhelyet, amely már a 2. században is virágzó város volt Sopianae néven, az itt összefutó kereskedelmi utaknak köszönhetően. Szent István királyunk 1009-ben itt alapította meg a pécsi püspökséget, amelynek négytornyú székesegyházát, valamint a mellette álló püspöki és káptalani lakóházakat már kezdettől fogva erős falak védték. Tűzvészt és több pusztító ostromot is átélt a város.

A 13. századtól folyamatosan bővülő pécsi erősség védelmi rendszerének megerősítésére – a 15. századi török fenyegetés miatt – barbakánt, kör alaprajzú, lőrésekkel ellátott bástyát emeltek Kinizsi Pál javaslatára, amely a vár egyetlen, felvonóhidas bejáratát védte. Akkoriban Pécs a 67,5 hektáros területet övező várfalaival hazánk legnagyobb erődített városának számított. Mire a törökök 1543-ban Pécs ellen vonultak, kiterjed védművei már elavultnak számítottak, és a város harc nélkül behódolt. Az oszmánok a hosszú megszállás idején dzsámit, mecsetet, fürdőt emeltek, és a város mediterrán vidékekre jellemző, szűk utcái is ebben az időben alakultak ki. Fedezzük fel a várost, és ne csupán ódon falait keressük fel, hiszen itt számos kulturális értéket és látványos helyszínt találunk, amelyek megismerésére több napot is nyugodtan rászánhatunk.

A cikk a Turista Magazin 2021. áprilisi számában jelent meg.