Minden zarándokútnak van üzenete. Imre is tudta ezt, amikor nekivágott, azt azonban nem gondolta, hogy csak az utolsó métereken kapja meg a Szent Jakab-zarándokút üzenetét.
Hetedik nap
A Szent Jakab-út utolsó napjait úgy tervezték meg, hogy három 28 kilométeres szakasszal zárjon a vándor. Szintén egy hosszú nap vár Imrére. Écsig aszfaltot kell koptatni, ami sokkal fárasztóbb, mint földúton gyalogolni. Megérkezve reggelit vásárol, majd megindul a folyamatosan emelkedő úton Győr felé. A kaptató kínzását ellensúlyozzák a szép löszfalak, amelyek között visz a Szent Jakab-út, majd pincék következnek, végül erdő.
Ezen a szakaszon jól ki van táblázva minden. Útikalauz nem is kell hozzá. Imrének ismét a folyadék hiánya okoz gondot, sehol sincs vízvételi lehetőség a környéken. Így érkezik a szakasz legmagasabb pontjához, amelyen egy geodéziai torony magasodik. Rajta felirat: „Felmászni tilos!” Az útikönyvben is szerepel a tiltás, igaz kicsit engedékenyebben: „Csak saját felelősségre!” Viszont azt is megjegyzi a szerző: „fentről csodálatos a kilátás”. Imrének ennyi elég is, elcsábul, felmászik. Fent nagy szél fogadja, és csodaszép panoráma. Próbálja lefényképezni, de a belógó korlát miatt nem sikerülnek a felvételek. A hibát sajnos csak később, az úton veszi észre.
Lassan feltűnnek a távolban Győr épületei. Addig azonban tovább kell caplatni az erdőben, dombhátakon. Győrújbarátnál az út visszavisz a civilizációba, a zarándok itt végre olthatja szomját. A Holt-Marcalon egy fahídon lehet átkelni. Rétek, majd a Rába árvédelmi töltése következik. Úgy érzi, soha nem éri el a célt. A külföldi zarándokokkal kétszer is találkozik, pár szót még váltanak, nekik Győr lesz a végállomás, indulniuk kell vissza Hollandiába. A „Cirill és Metód”-szálláshelyről Imre még egy kis fürdés, átöltözés után visszamegy körülnézni a belvárosba is. Holnap már az utolsó szakasz következik!
Nyolcadik, utolsó nap
Valami csoda folytán az időjárás ugyanolyanná válik, mint az első napon. Bőven hullik csapadék. Imre kettős érzésekkel gyalogol végcélja felé. Egyrészt alig várja, hogy hazaérjen, de közben azt is érzi, hogy üresség tölti el majd szívét, hogy az út végére ért, holnap már nincs gyaloglás. Elhatározza, jövőre újra nekivág. Ilyenkor jönnek sorra a gondolatok. Imre azon töri a fejét, vajon miért is volt jó, hogy nyolc napon át gyalogolt. Kíváncsiság? Saját határait megismerni? Állóképesség próbája? Mindegyikből egy csipetnyi. Azután arra gondol, mi lehetett a teljes út legmeghatározóbb pillanata, legérdekesebb része, mi az út üzenete számára, de nem talál rá választ.
Mindössze pár száz méterre a végállomást jelentő Szent Jakab-látogatóközponttól, Lébény egyik házából kijött egy ember. A zarándok csupán néhány szót vált vele, végül a férfi átnyújt neki két zsömlét. Imre szabadkozik, hogy reggelizett már, s különben is mindjárt itt az út vége, de nincs mit tenni, el kell fogadni az adományt, mert a lébényi férfi adni szeretne a biztosan éhes zarándoknak. Imre így tőle, zarándoklatának utolsó méterein kapja meg útjának üzenetét.
Korábbi epizódok:
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 3.rész - Éjszaka az erődben
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 2.rész - Inak recsegnek a Gerecsén
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 1.rész - A sárga kagyló sárba vész
