Egy csapat gyerek, szüleik, volt tanítójuk és egy lelkes túraszervező alkotják azt a társaságot, akik kéthetente útnak indulnak, hogy bejárják az Országos Kéktúrát. Szabó Györggyel, a csapat motorjával beszélgettünk a túrázás fontosságáról, motivációról és hogy hogyan alakult ki ez a kis túraközösség.
Egy februári napon a Magyar Természetjáró Szövetség irodájában megjelent egy nagyon boldog kis csapat; gyerekek és felnőttek, akik a jól megérdemelt Gyermekkéktúra jelvényeiket jöttek átvenni. A nagy kavalkádban aztán lassan kiderült, hogy a gyerekek nagy része egy osztályba jár, és az alsós tanárnéni a kapocs, akinek a párja a túrák főszervezője.

A Gyermekkéktúra-jelvények átvétele - Igazi kéktúrás csapat az MTSZ-ben

Miután mindenki mindenkivel lefotózkodott a kéktúrás fal előtt, gyorsan megbeszéltük Szabó Györggyel, a túrák szervezőjével, hogy kicsit később leülünk, és nyugodt körülmények között beszélgetünk erről az inspiráló kis csapatról.
Kéktúra.hu: Először is arra kérlek, mesélj magadról, majd arról, hogyan szerveződött össze ez a gyerekcsapat?
Szabó György: Nagyon örülök, hogy összetalálkoztunk pont akkor, amikor a gyerekek jöttek a megérdemelt jutalmaikat átvenni. Én Szabó Gyuri vagyok, 1976-ban születtem, tehát abba a generációba tartozom, akiket még vittek a szülei kirándulni. Mivel fönt laktunk a Normafánál, a hétvége mindig a kirándulásé volt, leginkább anyukám és a nagybátyám volt az, aki vitt minket a testvéremmel túrázni, síelni – tehát mi ebben nőttünk fel. Nyolcadik osztályban volt egy tesitanárnőm, aki azt mondta, hogy elvisz a Mátrabércre, hiszen stramm gyerek vagyok, kibírom… Fájt, de végül is kibírtam!

Szabó György

Az utazás, a túrázás azóta is az életem fontos része. Van két felnőtt gyerekem, de elváltam, ami csak azért érdekes most, mert így ismerkedtem meg mostani párommal, „Anikó nénivel”. Anikó általános iskolás tanítónéni, aki a testvérem gyerekének volt az osztályfőnöke. A tesómon keresztül kezdett el kirándulni az osztály Anikó nénivel, és én is sokszor csatlakoztam hozzájuk az akkor még kisebb gyerekeimmel. Ez jó régen volt, de valójában innen ismerjük egymást.
Eltelt egy kis idő, Anikó azóta is alsósokat tanít egy 16. kerületi iskolában, mi pedig közben egy pár lettünk. Az előző osztályát gyakran vitte kirándulni, erdei iskolába – és én ekkor már mint a párja kísértem őket rendszeresen ezekre a kirándulásokra. Kifejezetten jó csapat jött össze, nagyon jól összehaverkodtunk a szülőkkel is. Amikor eljött a búcsú ideje az alsó tagozattól, beszélgettünk a kirándulásokról is, és ekkor vetettem fel a srácoknak: 5.-től 8. osztályig pont elég lenne az idő, hogy végigjárjuk az Országos Kéktúrát.
Én is és ők is komolyan vettük az elhatározást, így szeptemberben küldtem egy körlevelet a tervvel, miszerint kéthetente mennénk túrázni, őszi és tavaszi szünetben szervezek rövidebb, nyáron pedig hosszabb túratábort. Tesók és szülők is jöhetnek.
Első év végére túl voltunk az első 400 km-en.
Kéktúra.hu: Honnan jött a kéktúrázás ötlete?
Szabó György: A COVID alatt Anikó otthon tanított (a későbbi kéktúrázós osztálya akkor volt elsős!), így sok időnk volt, és amúgy is sokat jártunk kirándulni. A kéktúrázás olyan plusz motivációt és célt adott, amiben a rendszeresség a változatossággal párosult.
Ahogy szóba került, hogy kezdjük el az Országos Kéktúrát, én még aznap megvettem az igazolófüzeteket. Emlékszem, az első túránk valahol a Vértes és a Gerecse között volt. Zuhogott az eső, az egyetlen bélyegzőhely egy kocsmában volt, amit zárva találtunk…na, akkor odébb autóztunk egy faluval, és azt mondtuk, hogy jó, akkor kezdjük innen! Mondanám, hogy zökkenőmentes volt a kezdet, de nem volt (nevet).

Anikó külön füzetben vezeti a közös túrákat

Egész pontosan 2021. január 16-án kezdtük el az OKT-t, és már csak két-három szakasz hiányzik, amit egyelőre nem járunk le, mivel megbeszéltük a srácokkal, hogy velük együtt, egyszerre fogjuk befejezni.
Kéktúra.hu: Visszatérve a mostani csapatra, amikor kitaláltad a kéktúrázást, az egész osztály ment?
Szabó György: Ekkor már nem egy osztályba jártak mind, hiszen már felsősök voltak, tehát ez egy teljesen iskolán kívüli program lett. Amikor legtöbben voltunk, akkor a korábbi osztály kicsit több mint a fele, 16-17 gyerek jött. Szeptember elején kiküldtem a buzdító levelet, felvettem a kapcsolatot az Magyar Természetjáró Szövetséggel, megrendeltem 30 igazolófüzetet, és odaadtam a gyerekeknek.
Van egy külön „munkapéldány” igazolófüzetem is arra is, hogy a közös túrákat vezessem, ebbe csak dátumokat írok, azt is ceruzával. Anikó pedig részletes túranaplót vezet, itt is van, hogy a srácokkal az első túránk időpontja: 2023. szeptember 23. Azóta is minden alkalommal feljegyzi, hogy hol voltunk, mikor, kik voltak ott. Van egy közös tárhelyünk is, ahova mindenki feltöltheti túra után a képeket – már most szuper jó visszanézni ezt a rengeteg emléket, de ha végeztünk, készítünk egy fotókönyvet is belőle!


Kéktúra.hu: Mára – nagyjából másfél év után hányan maradtak a gyerekek?
Szabó György: 10-12 gyerek maradt a mag. De nekik mind van egy-egy testvére és egy-egy szülője, akik szintén majdnem mindig jönnek velünk. És nem is mind egy iskolába jár, mert vannak olyan gyerekek, akik máshova mentek felső tagozatba. De kirándulni jönnek velünk, ahogy a szüleik is. Van egy megosztott excel tábla, fél évre előre be vannak írva a dátumok, és a szülők kitölthetik előre, szombat vagy vasárnap a jobb. Ami a többségnek jó, akkor megyünk.
Szerintem a szülők a leghálásabbak az egész történetben.
Sajnos viszont azok a gyerekek, akiket csak „küldtek”, de a család, a szülő nem jött, egy idő után elmaradtak. Egy fájdalmam van még, hogy most sokkal több a fiú, ugyanis az elmaradó gyerekek többsége lány, őket jó lenne visszacsábítani.
Kéktúra.hu: Átlagosan hányan mentek kéthetente kéktúrázni?
Szabó György: 15-25 között, ebből kicsit több mint a fele gyerek.


Kéktúra.hu: Kéthetente egy ekkora csoportnak túrát szervezni elég sűrű program, ami sok előkészítést is igényel – hogy fér bele a te életedbe?
Szabó György: Én ezt a szabadidőmben szervezem, ami óriási lelki boldogság és töltekezés. Nekem vállalkozásom van, otthoni audió rendszereket telepítünk-forgalmazunk, legújabban pedig jazz-koncerteket szervezek. Szóval boldog munkám van, nagyon jó kollégáim vannak, úgyhogy szerencsére van szabadidőm, amit a srácokkal tudok tölteni.
Kéktúra.hu: Akkor a szervezésben, sőt, túraszervezésben is volt már némi gyakorlatod.
Szabó György: Igen, addigra volt egy relatív friss élményem, hogyan kell kettőnknek leszervezni egy túrát, hova megyünk el autóval, honnan busszal, vonattal, szóval hogy mi legyen a logisztika. Egy ekkora csoporttal viszont olyan problémáink vannak, hogy a Volánbusz járataira nem lehet helyet foglalni, mivel egy ember maximum 4 vagy 6 jegyet vehet elővételbe. Az első alkalommal, amikor 30-an mentünk busszal, azt javasolták, hogy foglaljunk különbuszt. Mondtam, hogy nekünk egy kicsit más a büdzsénk… Én azt gondoltam, ha veszek 30 jegyet előre, akkor a társaság majd beállít egy plusz járatot, hogy mindenki felférjen... Ha kutyák is jönnek velünk, az még bonyolultabb, de a túl sáros cipő is okozott már problémát. Tanulság: pesti buszt nem nézünk, mert azok szőnyegesek, csak regionálisat. Ahova lehet, oda vonattal megyünk, azzal nem szokott ilyen probléma lenni, csak sajnos sok helyen megszűntek a szárnyvonalak. És persze van, hogy egy pontig kocsikkal utazunk, persze telekocsi rendszerben.
Már megvagyunk Tapolcától Kékesig, úgyhogy egyre nehezebb lesz egynapos túrákat szervezni.


Kéktúra.hu: Említetted, hogy szoktál táborokat is szervezni.
Szabó György: Igen, most már évi 3-4 táborról beszélünk. Egyrészt az őszi, tavaszi és nyári szünetben, másrészt hosszú hétvégéken van erre lehetőségünk. Ezek jellemzően háromnapos túrákat jelentenek, nyáron volt ötnapos is. Ez nagyon szuper volt, a Sabar borászatnál sátraztunk négy éjszakát Káptalantótiban, és csillagtúraszerűen jártuk be a Nagyvázsonytól Tapolcáig tartó szakaszt. Esténként mi magunk főztünk, tábortüzet raktunk és játszottunk. A gyerekek imádták!
Kéktúra.hu: Mit tapasztalsz, a gyerekek hogy bírják a túrákat?
Szabó György: Jól látható az állóképesség fejlődése a gyerekeken, ha rendszeresen mozognak. Eleinte a tíz-tizenpár km is nehezen ment néhányuknak, most meg 20 km közelieket is vígan megyünk, látnivalókkal együtt. Ezzel együtt megtanulták, hogyan és mit csomagoljanak, milyen cipőben jöjjenek.


Nekem már mottóm lett, annyiszor mondtam, hogy én az érettségit egy nyelvvizsgához és egy Országos Kéktúrához kötném.
Aki ezt diákként végigjárja, tudni fogja, hogy melyek a hegységeink, hol vannak a nagyvárosaink, hogy néz ki a falu, az istálló, a patak – megismeri a néprajzot, az építészetet, a történelmet, biológiát, geológiát. Persze mi is igyekszünk a túra közben átadni, amit mi tudunk a tájegységről, kőzetekről, fákról, gombákról, mikor merre járunk, és mi jön szembe éppen.
Ahol van barlang, oda mindig bemászunk, ha kitérőt kell tenni egy várért, nem hagyjuk ki. A táborokban mindig van éjszakai túra is, és a gyerekek hátizsákjában mindig van szemeteszsák, amibe nem egyszer az úton talált szemetet is összeszedjük.


A srácok elképesztően jó partnerek ebben az egészben.
A természet nagyon sok mindenben segít, gyorsan távolodnak el a várostól, a kütyüktől. Ráadásul az a szokás alakult ki nagyjából a 3. hét óta, hogy ha egy család nem tud jönni a túrára a csoporttal, akkor ők külön „pótolják” azt, hogy ne maradjanak le a csapattól.
Van óvodásunk és nagykamaszunk is a tesók révén, és azt vettük észre, hogy egy 7-8 órás kirándulás során ezek a gyerekek beszélgetnek egymással. Egész nap. Így aztán, amikor hazafelé a buszon előveszik a telefonjukat, mindenki úgy van vele, hogy persze, játszatok nyugodtan, hiszen egész nap levegőn voltatok, mozogtatok. Pár perc múlva általában úgyis lecsuklik a fejük, és elalszanak.

Szabó György

Tanév végén tartottunk az egyik családnál egy kerti partit, összeszámoltuk, ki hány km-t tett meg, és készítettünk egy diplomát minden gyereknek. És mindenkinek vettem a TuristaShopban kéktúrás pólókat, csősálakat. Azt gondolom, ezeknek a gyerekeknek ez életük végéig egy kaland marad.
Ők azok, akik később is fognak járni kirándulni a szerelmükkel, majd a gyerekeikkel.
Ezt így lehet okosan átörökíteni.
Kéktúra.hu: Ha a tervek szerint 7. végére végeztek az Országos Kéktúrával, felteszem, nem hagyjátok abba a túrázást. Mik a további tervek?
Szabó György: Már említettem a Mátrabérc teljesítménytúrát, ami szerintem a legkegyetlenebb túra Magyarországon. Sirokról megy Szurdokpüspökibe, 56 km 2900 szinttel 13 óra alatt. Mondtam a srácoknak, hogy reálisan a kéktúrával 7. osztály végére kész leszünk, úgyhogy a keménymaggal nyolcadikban a Mátrabércet szeretném teljesíteni.
De természetesen tervben van a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, és nyáron viszem őket négy napra a Tátrába, mert szeretnének egy kis magashegyi kalandot, annyit meséltem már róla.
Kéktúra.hu: Ez a társaság már fix vagy szoktak jönni újak is?
Szabó György: Már nem nagyon jönnek újak. Ez már egy kialakult kis csapat, a mi kis túraklubunk. Tervezem, hogy jövőre turistaegyesületet alapítok, és ahova a srácok majd beléphetnek.
Kéktúra.hu: Ha jól vettem ki, te ezt kizárólag lelkesedésből, ingyen csinálod, sőt, még te teszel bele nem is keveset. Mi motivál téged?
Szabó György: Ezen a kérdésen így konkrétan nem gondolkoztam még, hogy mi motivál. Jó ezt megszervezni, ad egy ritmust, és érdemi időt töltök a saját barátnőmmel.
De ha belegondolsz, végigvinni egy fél osztálynyi gyereket egy olyan úton, ami nem egy háromnapos iskolai kirándulás… szerintem ultramenő.
És persze, én is teszek bele, de a családok is rengeteget adnak hozzá, legalább ugyanannyit. Elképesztően boldogok ezek a szülők, sokaknak olyan minőségi változáson ment át a kapcsolatuk a saját gyerekeikkel, amire sem én, sem ők nem gondoltak előtte.


Én hiszek az egyensúlyban, tehát ha valamibe sokat teszel bele, akkor szinte csak jót kapsz vissza – és ez történik itt is. Csak mosolyokat látok magam körül, nincs negatív oldala a történetnek. És persze élvezem magát a kirándulásokat is, hiszen ez a „szeretethobbim”.
Kint vagyunk egész nap a természetben, beszélgetünk, olyan emberekkel vagyunk együtt, akik önszántukból, örömmel jönnek – ezek jó dolgok, és ennyi.
Hogy én ezt megtehetem, az az én szememben mérhetetlen gazdagság.

Szabó György
