Somogysárd és Somogyfajsz között, a somogyi erdők és szántóföldek találkozásánál, a pusztába vetve, magányosan, romosan áll az egykor szebb napokat is megélt Somssich-kápolna. Ablakait kitörték, sekrestyéjének teteje beomlott. Az elhagyatottság és az idő lassan felemészti. A sörnyepusztai templomrom különleges hangulattal bír, jó lenne nem veszni hagyni.
Az egykor 500-600 főnek is otthont adó település, Sörnyepuszta, mára elhagyatott hellyé vált. Magára hagyott, romos kápolnája előtt állva nehéz elképzelni, hogy a 19. század végétől az 1950-60-as évekig ezen a vidéken élettel teli falu létezett, fénykorában iskolával és működő templommal.
Jól elbújt a fák között a sörnyepusztai Somssich-kápolna
A középkori eredetű Sörnyét az 1800-as évek végén kapcsolták Somogysárdhoz, és közigazgatásilag jelenleg is a községhez tartozik, de most már inkább pusztaként.
A település felvirágzása az 1830-as években kezdődött, amikor is a Somssich család megszerezte az itteni birtokot.
Somssich Miklós építkezésekbe kezdett a területen, és Somogysárd központtal jól működő gazdasággá alakította át az uradalmat.
A kápolna keleti oldalfala, az ablakok kitörve, a falakon málló vakolat, a tetőszerkezet sincs túl jó állapotban
A történeti források szerint ugyanő építtette a kápolnát 1835-ben Sörnyére, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Korábban a falunak csak haranglába volt egy haranggal. Az építmény nem csupán azzal a céllal készült, hogy a földbirtokos család gyakorolhassa a vallását, hanem az itt lévő lakosságnak is. Ha megnézzük a Somssish-kápolnát, nem is olyan kicsi, akár egy kisebb templomnak is megfelel.
Az 1835-ben épült kis templom évtizedek óta elhagyatottan áll a somogyi erdők és szántóföldek karéjában
A hajdan szebb napokat látott épület még áll, de sajnos mára siralmas állapotban van. A pusztulásának oka lehet a környék fokozatos elnéptelenedése. Az 1970-es évektől kezdve ugyanis a lakosság a jobb élet reményében elkezdett Sörnyepusztáról elvándorolni, házaikat elhagyták, és a környező nagyobb városokba költöztek. Nem segítette a helyben maradást az sem, hogy az iskola megszűnt (mára nyoma sincs), és aszfaltozott út hiányában a zsákfalu megközelítése, valamint a közlekedés is problémásnak bizonyult. A hívek nélkül a templom elhagyatottá vált, az utóbbi 30-40 évben az állapota folyamatosan romlik.
Az észak-déli tájolású kápolna a földút mentén, fák között rejtőzik. Vakolatlan falait helyenként vadszőlő futja be. Körülötte hatalmas, öreg gesztenyefák adnak árnyékot. Az aszályos idő és a szárazság miatt a templom előtti kis tisztáson lehullott, elszáradt, barna levelek ropognak a lábunk alatt. Zörgésük már-már zavaró a pusztai csendben.
Az épület nyugati oldalfala a sekrestyével, amelynek a teteje már beomlott
Ahogy a nyitott, lyukas, rozzant templomajtón belépek, megtorpanok: biztonságos-e bemenni ebbe az összeomlás szélén álló épületbe? Sehol egy figyelmeztető tábla, hogy veszélyes lenne. A kíváncsiság tovább visz. (Ugyanakkor az épület láthatóan rossz állapota miatt nem ajánlott a látogatása, mert akár életveszélyes is lehet.)
A templomrom kapuzata, már ami megmaradt belőle. Az ajtó nyitva áll
A félhomályba burkolózott, elhagyott kápolna ablakait kitörték, belsejét kifosztották.
Teljes berendezését elhordták, padlózatát megbontották, falaira a beázások pingáltak egyedi penészfreskókat.
A nyugati oldalon lévő sekrestyének a teteje már beomlott. Hirtelen hűs fuvallat söpör végig a kopott, málló falú, hallgatag templombelsőn. Egy pillanatra megborzongok. Itt simán leforgathatnának bármilyen kísértethistóriát vagy misztikus thrillert.
Templombelső a szentély felől fotózva, a falakból még a kábeleket is kibontották
A sörnyepusztai templomrom igazi „Isten háta mögötti hely”. Az egyetlen jel, amely arra utalt, hogy néha napján vetődik erre ember: a bejárat előtti kőkereszt aljában elhelyezett elszáradt virágcsokrok jelenléte. Környékén a növényzet szabadon burjánzik, főleg az elvadult aljnövényzet és csalán az úr. A több évtizedes elhanyagoltságnak köszönhetően az épületet szép lassan bekebelezi az erdő, a természet kezdi visszafoglalni, ami az övé volt.
Sörnyepuszta végét jelző tábla után egy magányos útszéli kereszt
Nem tudni, hogy lesz-e esély valamikor a megmentésére. És az is kérdés, hogy egy elnéptelenedő településrészen, lakott területtől távol, hívek nélkül mennyire szükséges egy templom felújítása és fenntartása. Mindenesetre kár lenne a különös hangulatú kápolnáért, ha arra a sorsra jutna, mint Sörnyepuszta.
Somogysárd északi határában fekszik Sörnyepuszta. Somogysárdról és Somogyfajszról autóval, gyalog és terepbringával is elérhető. Azért azt vegyük figyelembe, hogy ezek a földutak nyáron, száraz időben rendkívül porosak, a homok süppedős, és mély kátyúk is előfordulnak, esőzések után pedig a sár okozhat nehézséget a haladásban. Mi Somogysárd felől értük el a sörnyepusztai templomromot egy közel 6 km-es hosszú földúton.
